A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-03-02 / 10. szám
A Gsemadok életéből AZ INDULÁS A CSEMADOK megalakulása az 1949. március 5-én megtartott alakuló közgyűléshez kötődik. Ezzel a közgyűléssel vette kezdetét Dél-Szlovákiában a magyar nyelvű kulturális népművelői és politikai agitációs munka. Szövetségünket Csehszlovákia Kommunista Pártja hívta életre, ami szorosan összefügg a csehszlovák munkásosztály februári győzelmével, mivel ez a történelmi esemény nyitotta meg az utat a nemzetiségi kérdés és ezen belül a csehszlovákiai magyar nemzetiség kérdésének megoldásához. Az alakuló közgyűlésen Csehszlovákia Kommunista Pártjának veterán tagjai a párt nevében meghatározták a CSEMADOK fő feladatait, elfogadták a CSEMADOK küldetésével kapcsolatos alapokmányokat, melyek irányadók maradtak a CSEMADOK egész harmincöt éves tevékenysége alatt. Kivéve az 1968-69- ben bekövetkezett néhány komoly szélsőséges nacionalista megnyilvánulást. Az alakuló közgyűlésen ott voltak Major István, Fábry István, Lőrincz Gyula, Mondok Gábor, Patócs Gábor, Major Sándor, Molnár Béla, Poszpis József, Sinko Gyula, Tánczos István, Veres János elvtársak és még sok más veterán kommunista, akik vállalták azt a felelősséget és egyben feladatot is, hogy a CSEMADOK mindig az alakuló közgyűlésen megfogalmazott dokumentumok alapján és a párt irányvonala szellemében fogja végezni munkáját. A fő feladatot Major István elvtárs fogalmazta meg világosan az alakuló gyűlésen elhangzott beszédében: „Csak igy lehetünk az új idők új igéinek magvetői, csak így tudjuk elhitetni másokkal is, hogy amit hirdetünk, a kultúrpropaganda eszközeivel, abban magunk is hiszünk, ez vérünkké vált, lényünkkel összeforrott. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének tehát nem lehet célja, hogy válogatás nélkül terjessze és propagálja mindazt, amit valaha magyar nyelven megírtak. A selejtes történelemhamisitó, más népek ellen uszító, irredenta, faji és nemzeti gyűlölettől izzó álkultúrtermékeket éppúgy kizárja köréből, mint azokat a levitézlet kizsákmányoló osztályokat, amelyek évszázadokon át nagyra növesztették a magyar nacionalizmus fattyúhajtásait, népet romlásba döntötték és még ma is visszasírják a múltat, osztályérdekeik elveszett paradicsomát. Csak a pozitív, népeket összefogó, a dolgozók nemzetközi szolidaritását hirdető kultúrtermékek találhatnak otthonra a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületében. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete nem szigetelheti el magát az őt környező gazdasági, politikai és kultúráiét jelenségeitől, nem lehetnek célkitűzései, melyek homlokegyenest ellenkeznének a többi hasonló intézmények célkitűzéseivel és szellemével. Az egyesület működését éppúgy, mint a szlovák vagy cseh kultúrintézmények tevékenységét kell, hogy ugyanaz a gyakorlati elv hassa át; olyan kultúrát kell nyújtani a dolgozó tömegeknek, mely formájára nézve nemzeti, de tartalmára nézve szocialista." Az alakuló közgyűlés dokumentumai — irányelvei ma is élők, érvényesek. A közgyűlésen elfogadott alapelvek: a proletár nemzetköziségre való nevelés, hazánk népei és különösen a magyar és szlovák nép barátságának elmélyítése, az egészséges nemzeti öntudatra való nevelés. A Szovjetunióhoz fűződő őszinte barátságunk szüntelen elmélyítése ma is alfája és ómegája a CSEMADOK egész eszmei tevékenységének. Soha nem szabad elfelejteni, hogy a CSEMADOK munkaformái változhatnak, tökéletesedhetnek, de azok tartalmát mindenkor az alakuló gyűlésen meghatározott eszmei irányvonal kell, hogy meghatározza. Az alakuló közgyűlés tehát deklarálta a szövetség (akkor egyesület) megalakulását, megválasztotta a tisztségviselőket, ám a munka java része még hátra volt, mert az elfogadott határozatoknak érvényt kellett szerezni a gyakorlatban. Ki kellett építeni a CSEMADOK kerületi és járási szerveit, megalakítani a CSEMADOK helyi szervezeteit a magyarlakta városokban és falvakban. Erről a kezdeti időszakról kívánok az alábbiakban röviden szólni. Mielőtt rátérnék személyes élményeimre, szükséges legalább dióhéjban ecsetelni az akkori politikai légkört. A CSEMADOK megalakulását követő évek nem voltak könnyűek. Ennek oka főleg az volt, hogy a februári győzelem megszilárdította ugyan a munkásosztály hatalmát — a párt és az államvezetés internacionalista jellegét, ami lehetővé tette a nemzetiségi kérdés megoldását a teljes egyenjogúság alapján és hogy ennek a megoldásnak keretében létrejöjjön a CSEMADOK. a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete (ma Szövetség) — de a gyorsan lezajlott hatalmi változások nem jelentették az ember gondolkodásának megváltozását is. A februári győzelem utáni évekre, sőt évtizedekre érvényes a lenini megállapítás, hogy a munkásosztály és annak pártja huszonnégy óra alatt képes megdönteni a kapitalizmus uralmát és átvenni a hatalmat, ám az emberek gondolkodásának megváltoztatása, a tömegek átnevelése hosszú, egy egész történelmi korszakot felölelő folyamat. A csehszlovákiai magyarok egyenjogúakká váltak, de igen sok tüske maradt vissza a felszabadulás utáni néhány év légköréből. Nem volt könyű megmagyarázni és megértetni, hogy a CSEMADOK küldetése nem az, hogy mélyítse a két nép között az ellentéteket, hanem épp ellenkezőleg : küldetése, hogy a proletár nemzetköziség elve alapján erősítse és elmélyítse a szlovákok és magyarok barátságát. Felhasználva erre mindazt, ami a két nép történelmében közös, valamint azokat a hagyományokat és új jelenségeket, melyek a szocializmus építése során jönnek létre. Olyan évek voltak ezek, amikor a sebek még csak nehezen gyógyultak. A CSEMADOK feladata volt, hogy ezt a gyógyulási folyamatot meggyorsítsa. Meggyőződésem, hogy ha valaki vállalná annak felmérését, hogy az ötvenes évek kezdetétől milyen változáson ment át a csehszlovákiai magyar nemzetiség döntő többségének gondolkodása, akkor erről csak szuperiatívuszokban lehetne beszélni. Hozzátéve azt is, hogy ehhez a fejlődéshez a CSKP marxista-leninista nemzetiségi politikájának gyakorlati megvalósításával párhuzamosan nagyban hozzájárult a CSEMADOK népművelői és politikai agitációs munkája is. Itt meg kell jegyezni, hogy a munkásosztály februári győzelmén kívül a nemzetiségi kérdés megoldásának, a kedvező politikai légkör megteremtésének voltak külső tényezői is. Ezek közül a leglényegesebb, hogy a szomszédos Magyarországon már 1947- ben végleg eldőlt a hatalom kérdése. A Magyar Népköztársaság a szocializmus építésének útjára lépett. Ami kizárta annak lehetőségét, hogy irrendenta vagy revansiszta tendenciák nyilvánuljanak meg a szomszédos szocialista országokkal szemben. A februári győzelem után a legfontosabb feladat volt az államosított ipar termelésének növelése, ehhez energiára, főleg szénre volt szükség, mert a szén volt az ötvenes évek fő energiahordozója. Ezzek a feladattal párhuzamosan megkezdődött a mezőgazdaságban a szövetkezetek megalakítása, a falu szocialista építése. Mindezek a kulcsfeladatok az egyre erősödő osztályharc közepette valósultak meg. A gazdasági kulcsfeladatokkal egyidőben felszámoltuk a burzsoá osztályok maradványainak politikai és gazdasági befolyását. Mindezen feladatok megvalósításából kivették részüket a dél-szlovákiai magyar nemzetiségű dolgozók is, s kivette részét a CSEMADOK is. Az ipari termelésben és a falu szocialista építésében elért eredmények általában növelték a dolgozó tömegek bizalmát, a párt és a szocializmus iránt állandóan szilárdult népeinek erkölcsi és politikai egysége és barátsága. Dióhéjban elmondva ilyen volt tehát a politikai légkör az ötvenes évek elején. VARGA JÁNOS SZÍVÜGYÜK Szövetségünk megalakulása 35. évfordulójának (1984. március 5.) méltó megünneplésére készülve azzal a kéréssel fordultunk több olyan értelmiségi dolgozóhoz, aki kulturális téren, pontosabban a CSEMADOK munkájában is tevékenykedik, hogy írjon magáról. írja meg, hol szerezte egyetemi végzettségét, hol és milyen beosztásban dolgozik, milyen jellegű az üzeme és milyennek az eredményei, és részletesebben írjon arról, hol és mikor került kapcsolatba a csehszlovákiai magyar kulturális élettel, a CSEMADOK-kal, milyen feladatot vállal és teljesít szövetségünkben. A válaszokat beérkezésük sorrendjében közöljük; JUHÁSZ JÓZSEF mérnök Zselizen (Zeliezovce) 1945. január 12-én születtem. Középiskolai tanulmányaimat a helyi magyar tannyelvű gimnáziumban folytattam és 1962-ben itt érettségiztem. Erre az időszakra esik a CSEMADOK-ban végzett aktív munkám első időszaka is, ugyanis a garammikolai színjátszókkal léptem fel kisebb szerepekben. Nem ez volt az első találkozásom a CSEMADOK-kal, mert nekünk zselizieknek gyermekkorunkban a CSEMADOK egyenlő volt a Népművészeti Fesztivállal. Csak jóval később jöttünk rá, hogy a fesztivál mögött milyen aprólékos, sokrétű munka húzódik meg. Érettségi után a nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán tanultam, itt szereztem diplomát, 1967-ben. Ezután néhány évig egy szülővárosomhoz közel eső kis községben, Endréden, dolgoztam a szövetkezetben, majd a járási székhelyünkön megalakult új mezőgazdasági üzemben a KOOPEFtÁ-ban, ezt követően az AGROSTAV-ban voltam igazgatóhelyettes. Ekkor kezdődött kulturális munkám legaktívabb időszaka is. Állandó lakhelyem ugyanis Zseliz volt, és ekkor választottak be helyi szervezetünk vezetőségébe, melynek jelenleg is tagja vagyok. Aktívan részt vettem szervezetünk klubmozgalmának kialakításában. Sok sikeres rendezvény, előadás és irodalmi est szervezője, résztvevője voltam. Jelenlegi munkahelyem, 1983. január 1-től a Zseiizí Állami Gazdaság. Munkabeosztásom: gazdasági igazgatóhelyettes. Gazdaságunk 7 256 ha mezőgazdasági területtel rendelkezik. Növénytermesztéssel és állattenyésztéssel egyaránt foglalkozunk, növénytermesztés területén a gabonatermesztés, állattenyésztésben pedig a tejtermelés és a sertéshizlalás a szakterületünk. Legfontosabb feladatunk a gazdaság hatékonyságának növelése, az elhanyagolt épületek modernizálása és a munkakörülmények javítása. Mindezt jól megfontolt, előre kidolgozott terv alapján végezzük. Előreláthatólag az idei év terveit is teljesíteni fogjuk és ez jó alapokat biztosít vállalatunk további fejlesztéséhez. A CSEMADOK megalakulása alkalmából a bratislavai Redutban rendezett ünnepi est résztvevői. (Archívumi felvétel) 6
