A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-03-02 / 10. szám

Balról Somogyi Matild, középütt a fia, jobbról az édesapja és egy ifjú barát

Aki a virágot szereti... A szerző felvételei

§9

napfölkelte, tél-nyár már a boltban találja. Korán nyitnak. Alkalmazkodniuk kell a város lakóihoz. A városéhoz, amely vegyiparunk egyik központja. Termelési egységeiben megállás nélkül folyik a munka. Van ki a hajnali, van aki a késő esti órákban akar bevásárolni.

— Egyszerű, szegény parasztcsaládból származom. Amikor elértem az iskoláskort, már dúlt a háború. 1941-ben kezdtem iskolába járni. Elképzelheti milyen volt! Hol légiriadó, hol fütőanyaghiány miatt szünetelt a tanítás. Máskor katonákat szállásoltak az iskola épületébe. Később jött a front. Nálunk Pereden, (TeSedikovo), nem voltak nagy harcok. Mondják, másutt borzalmasabb eseményeket éltek át. Mi, gyerekek mégis rettenetesen féltünk. Két alkalommal közvetlenül a közelemben robbant a bomba. Nagyon megijedtem. Ennek nyomát máig viselem. Ha a fiam csendesen nyitja az ajtót s megáll mellettem, összerezzenek. Az általános iskolai vizsgákat csak később tettem le. Cukrászipari tanuló lettem. De ez jóval később volt.

— Emlékszik a napra, amikor véget ért a háború ?

— Nagyon jól emlékszem. Tavasz volt, mint most is. A húsvét előtti csütörtökön érkeztek a felszabadító szovjet csapatok. Nagyon megörültünk. Fellélegezhettünk. Azt sem felejtem el soha, amikor meghúzták a harangokat, így adták tudtára mindenkinek, hogy vége a háborúnak. Azt az örömet, amit akkor éreztem, nem lehet szavakkal elmondani. Sok mindent átéltünk addig. Gyerekfejjel már sokat rettegtem. Éheztünk is néha, de akkor, nagyonnagyon örültünk, hogy vége, végre vége!

Az emlékezés kifárasztotta Somogyi Matildot, a vágsellyei (Sara) Ján Nálepka kapitányról elnevezett utca élelmiszerboltjának a vezetőjét. Ráncok gyűltek a homlokán. Pár perc múlva körülpillantott a szobában. Azt mondják a zöld szín nyugtatólag hat az emberre, s az ő lakásában annyi az üdezöld virág, hogy csoda lett volna, ha nem derül fel ismét az arca.

— Csak jóval később, az ötvenes évek elején tanulhattam tovább. Cukrászipari tanonc lettem, de olyan mestert kaptam, akitől ha nem lopom el a tudományt, magától nem adja. Később üzletvezetői tanfolyamot és — már munka mellett — élelmiszerkereskedői tanonciskolát végeztem. Ez utóbbit kitüntetéssel. Mire ezt elértem, már asszony voltam és megszületett a fiam. Ő nemrég fejezte be tanulmányait a nyitrai Mezőgazdasági Főiskola zootechnikusi szakán. Az én mesterlevelem és az ő diplomájának külső borítója nagyon hasonló. Mondom is sokszor magamnak, hogy a megszerzésükre kifejtett erőfeszítés is egyenlő.

— Aki a virágot szereti. . . — idézem a mondást és gyönyörködöm a sok-sok szobanövényben.

—- Nemcsak a virágot szeretem, hanem a munkámat is. Van, aki haragudna azért, hogy olyan korán kell felkelnie. Nekem igy megfelel. Mi azért vagyunk, hogy a vásárlókat szolgáljuk. Ötkor nyitunk, tízkor zárunk. Akkor hazajövök, megfőzök, elbeszélgetek az édesapámmal, aki nálunk lakik. Hogyan is hagyhatnám őt magára a faluban. Közösen ebédelünk és nyugodtan megyek vissza a boltba. Délután háromtól hatig ismét nyitva tartunk. Nagyon ügyes kolléganőim vannak. Klára Botková a helyettesem. Nálam volt tanonc, azóta is együtt dolgozunk. Ez már önmagáért beszél. Udvaros Éva három éve dolgozik velünk. Figyelmes, ügyes, megbízható ember mindkettő. A havi forgalmunk úgy 260 ezer korona körül mozog. A bevételi tervet rendszeresen túlteljesítjük, a szocialista munkaversenybe mindig bekapcsolódunk, az értékeléskor még soha sem kellett szégyenkeznünk. Probléma természetesen ezen a munkahelyen is akad, de azokat ieküzdjük, megoldjuk.

Somogyi Matild nem az az ember, aki könnyen csügged. Egykettőre szilárd talajt teremt maga körül. Inkább támasza másoknak. Jóságát, józan ítélőképességét, szerénységét, édesapjától örökölte, legalábbis én ilyennek ismertem meg a máig fiatalos, fürge, 83 esztendős Somogyi bácsit. Katonás kiállását, talpraesettségét valószínűleg édesanyja példája, élettartása sugallja. Már csak sugallja.

Somogyi Matild tud kedves és szigorú lenni. Az árut szigorúan ellenőrzi, csak azután engedi útra a szállítókat. A vevőkre rámosolyog. Az általa vezetett boltban nyitáskor már kapható tej, kenyér és péksütemény és zárás előtt még tart a készletből. Hogy a többi alapvető élelmiszer, háztartási tisztítószer mindig kapható, az csak természetes.

— A vevőkért vagyunk, az árusításhoz áru kell és én szeretem a szakmámat. A pontosság, a rend szeretete meglátszik a lakásán is. Három generáció él szépen, harmonikusan a lakótelepi szobákban. Összeférnek. Egyik a másiktól bölcsességet, a rock-opera szeretetét, a lakás rendben tartását, a főzés-tálalás tudományát eltanulja. A központi vonzerő, mindezek mozgató rugója az édesanya, akire valóban illik a mondás: Asszony a talpán!

FISTER MAGDA