A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-02-24 / 9. szám
Jó két évtizede, hogy egy turistacsoport tagjaként első alkalommal adódott lehetőségem a Német Demokratikus Köztársaságba látogatni. Egy „világjárt" ismerősöm ezekkel a szavakkal készített fel a Nagy Ismeretlenre: — Pompás kirándulás lesz barátom. Mert abban az országban bizony minden van, ami a turistaszemnek ingere ... Különösen nagy élmény lesz számodra az autópályán utazni. Sehol egy szintkereszteződés, nyaktörö kanyar, váratlan akadály. Egy jó kocsiban ülve az ember szinte megrészegül a száguldástól. Nos, ha egy több mint két évtized előtti autóbuszt mai igényekkel nézve „jó kocsinak" lehet minősíteni, akkor valóban részegítő sebességgel tettük meg a Drezda—Lipcse—Berlin közötti mintegy háromszáz kilométernyi távolságot. Autópálya ...! A széles betonszalag nekiszabadultan kanyarog az eleinte dombos, majd egyre nyíltabb német tájakon. Kétoldalt erdők, katonás fasorok, egy-két tanya, legelésző feketetarka tehenekkel. S a fák között, elérhetetlen messzeségből városok, falvak tornyai, gyárak kéményei sejtetik, hogy bizony megérné itt-ott lekanyarodni a „sztrádáról". Valóban, nagyon élvezetes volt ez az első utazásom az autópályán. Csak amikor hazaértem és gondolatban rendezgetni próbáltam mindazt, amit a baráti német földön láttam, elszontyolodva tapasztaltam, hogy a három célvároson — Drezdán, Lipcsén és Berlinen — no és az autópálya szürke betonszalagján kívül gyakorlatilag semmit sem láttam ebből az országból. Az utat szegélyező erdők, fasorok mindent eltakartak. Nem találkoztam a német vidékkel. Nem láttam, milyenek a falvak, a kisvárosok, a százados várkastélyok, a kies völgyekben kanyargó folyók, egy testvéri szocialista ország egyszerű lakosai, vagyis az igazi NDK. A „flancos" autópálya mindettől megfosztott. A levont tanulság egy életre szólt; aki egy országot legalábbis nagy vonalakban meg akar ismerni, gondosan kerülje el az autópályákat. Ha módja van rá, utazzon inkább a kevésbé attraktív, de annál több ismeretet nyújtó közönséges utakon, mert csak azok vezetik el a vándort az adott vidék, táj, ország lényegéhez. Mindezt a közelmúltban gondoltam végig a Hrensko határátkelőtől Drezdáig vezető úton, amely az Elba völgyében, szinte kéz a kézben a folyóval, kanyarog a kies tájban. Kétségkívül az NDK legszebb vidékeinek egyike ez. A szász Svájc — ahogyan ez a vidék a természetjárók szótárában és a térképeken szerepel — az év minden szakában keresett turistacél. A meredek hegyoldalakat borító mélyzöld erdők, a fák sűrűjéből itt-ott előbukkanó fantasztikus formájú mészkő alakulatok, várromok, de a táj üdülő-jellegét bizonyító szállodák, turistaházak, a tájba szépen beilleszkedő sportlétesítmények a szó szoros értelmében visszahúzzák az utast. Hát még amikor felfedezzük, hogy nemcsak a falusi házak, hanem a presszók ablakában is muskátli díszeleg. Akár a gömöri falvakban. S itt van a nagy folyó — az Elba. Jóval kisebb 'ugyan, mint a mi Dunánk, de sokkal forgalmasabbnak tűnik. A szürkéskék víztükröt mindkét irányban kisebb-nagyobb hajók, uszályok, csónakok szántják, árbocukon sok esetben hazánk színeivel. Mindez ennek a víziútnak a nagy gazdasági jelentőségét bizonyítja, meg talán azt is, hogy hazánk külkereskedelmében az NDK a második helyet foglalja el. Lám, ilyen gyönyörködtető és hasznos szemlélődés közepette teszi meg az autós turista a határtól Drezdáig vezető negyvenkilométeres utat. Közben arra gondol, hogy ha egyszer netán ezen a tájon is megépül egy hatsávos, racionális, rideg autópálya, mindebből semmit sem fog látni. Igaz, „kárpótlásként" várja Drezda, az NDK harmadik legnagyobb városa. Ez a város sok évszázados történelme folyamán nem egy esetben érdemelte ki a „leg"-jelzőt. 1945-ig ez volt Európa legszebb barokk városa; múzeuma és képtára — a Zwinger — a világ egyik legpatinásabb hasonló létesítménye. Itt jött létre a világ egyik legismertebb finommechanikai és optikai műve. S egy rettenetes „leg"; ez a város volt a színhelye a második világháború egyik legértelmetlenebb szönyegbombázásának, 1945. február 13-án, amikor az angolszász bombázók egyetlen óriási romhalmazzá változtatták a legszebb barokk várost. De Drezda életében napjainkra is maradt néhány „leg"-jelző; ez a város az NDK egyik legdinamikusabban fejlődő nagyvárosainak, ahol szinte sűrítve kapja a látogató egy békevágyó és békeszerető szocialista nemzet életigénylését. A város bő kezekkel kínálja látogatóinak utánozhatatlan szellemi kincseit. A Zwinger megtekintése nem órákat, de heteket igényelne, az időből azonban rendszerint csak egy „trappszemlére" futja. Talán majd legközelebb, vigasztalja magát a kielégítetlen látogató ... akkor több időnk lesz. Elismeréssel kell adózni annak az óriási — s tegyük hozzá; rendkívül sikeres erőfeszítésnek, amellyel az NDK ebben a városban is eltüntette a háborús sebeket. Persze, a látogatók zöme nem városrendező, nem is építész, Így csak látja, érzi, de szavakba önteni nem tudja, hogy miért és miként szép az a mód, ahogyan az NDK építői a rombolások helyén épített modemvonalú épületeket nemes városképpé tudták formálni a százados műemlékekkel. Különösen érzékelhető ez például a Präger Strasse (Prágai utca) mai vonalú szállodáinak, üzleteinek az óvároshoz való kapcsolódásán. Drezda hetekre kínál programot. A turista számára kiszabott idő azonban sohasem elég, tovább kell menni. A város peremén forgalmas kereszteződés parancsol álljt; míg a közlekedési lámpa zöldre vált, van időnk elolvasni a hatalmas táblát; Berlin, az NDK fővárosa, 160 kilométer. De erről talán majd egy más alkalommal. Szöveg és képek: AGÓCS VILMOS INGATLANOK SZEMÉLYI HASZNÁLATI JOGA » Az ingatlanok személyi használati jogát a Polgári Törvénykönyv 198-ik, valamint a 199—221-es szakaszai szabályozzák, amelyeket részben módosított az 1982. évi 131. számú törvény. A Polgári Törvénykönyv jelenleg érvényben lévő teljes szövegét a Törvénytár 1983. évfolyamában a 70-es szám alatt közzétett hirdetmény tartalmazza. Eszerint az ingatlanok személyi használati joga azt a célt szolgálja, hogy a polgárok a telkeken családi házat, üdülőt vagy garázst építsenek, esetleg kiskertet létesítsenek rajta. Erre a célra csak azokat a szocialista társadalmi tulajdonban lévő telkeket lehet felhasználni, amelyeket a község helységrendezési tervei szerint (az 1976. évi 50-es számú építési törvény értelmében kiadott beépítési határozatok alapján) családi házak, üdülők és garázsok építésére, vagy kiskertek létesítésére jelöltek ki. Más célt szolgáló telkeket, különösen pedig mezőgazdasági ingatlanokat, nem szabad személyi használatra kiadni. A törvény értelmében egy személynek azonos célra csak egy ingatlana lehet személyi használatban. Azon telkek nagyságát, melyen családi vagy hétvégi ház épül, terv, illetve az építésügyi hatóságok beépítési határozata szabja meg. A családi ház céljait szolgáló telek nagysága azonban nem haladhatja meg a 800 négyzetmétert, az üdülő a 400 négyzetmétert, kiskert létesítésére legfeljebb 400 négyzetméternyi területet, garázsépítés céljára pedig csak az e célra feltétlenül szükséges kiterjedésű telket lehet kijelölni. Minden esetben a törvény által megengedett legnagyobb kiterjedést csak akkor lehet túllépni, ha ezt a telek fekvése vagy alakja indokolja, ha például nem megfelelő alakú a telek, vagy ha a telkek beépítése területcsökkentés esetén nem lenne gazdaságos. Meg kell jegyeznem, hogy ezek a rendelkezések nem vonatkoznak azokra a személyi tulajdonban lévő telkekre, amelyeken már áll a családi ház, az üdülő, a garázs, vagy ahol már kiskertet létesítettek. Az ingatlanhoz való személyi használati jogot ma a járási nemzeti bizottság építési ügyosztálya által kiadott közigazgatási határozat alapján az illetékes (helyi ill. városi), nemzeti bizottság vagy (külön megállapodás esetén) az a szocialista szervezet létesíti, amely a kérdéses ingatlant kezeli, vagy amelyiknek a tulajdonában van. Ezt a megállapodást írásban kell megkötni s érvényességéhez az állami jegyző bejegyzése (regisztrálása) szükséges. Az ingatlan személyi használati joga csak a regisztrálás napjától kezdődik. A személyi használati jog létesítéséért az 1969. évi 47. számú hirdetményben meghatározott ellenértékét kell megfizetni. A külön törvényes előírásokban megállapított esetekben azonban e jogi szolgáltatás ingyenes. A jogosult személy a fentieknek megfelelően kiutalt ingatlant használhatja, illetve a családja és háztartása számára igénybe veheti, de mindig csak a határozatban, illetve a megállapodásban megjelölt célra. A személyi használati jogot nem lehet szerződéssel másra átruházni (eladni, ajándékozni); abban az esetben, ha a tulajdonos a családi házát, üdülőjét, vagy garázsát eladja, elajándékozza, gz ingatlan személyi használatának joga is átszáll az új tulajdonosra. Az eladónak az új tulajdonossal azonban meg kell egyeznie a személyi használati jogáért fizetett ellenérték, valamint a telekre fordított befektetések megtérítéséről. Ez a megegyezés az ingatlanátruházási szerződés részét képezi. Ha az épület (családi ház, üdülő vagy garázs) szocialista társadalmi tulajdonba kerül, akkor a telek személyi használati joga is megszűnik. A személyi használati jogot írásbeli megállapodással is meg lehet szüntetni, vagy a bíróság is megszüntetheti a nemzeti bizottság, esetleg a szocialista szervezet indítványára abban az esetben, ha a jogosult a telket egyáltalán nem használja, vagy ha nem a meghatározott célra használja. Ha azonban a telken már épület (családi ház, üdülő vagy garázs) áll, akkor nem lehet ily módon a személyi használati jogot megszüntetni. Ez esetben csak (az építési törvényben meghatározott) megfelelő törvényes ellenértékért a kisajátításra megszabott feltételek teljesítése mellett lehet a telek személyi használatának jogát elvenni. Egyébként a személyi használati jogot időbeli korlátozás nélkül létesítik, tehát ennek tartama időben nincs korlátozva és a jogosult halálával átszáll az örökösére is. Személyi használati jogot több személy részére is lehet létesíteni. Ebben az esetben a használattal összefüggő folyó ügyeket bármelyikük intézheti; de a folyó ügyek körét meghaladó esetekben bármely intézkedéshez az összes jogosult beleegyezése szükséges, egyébként az illető jogügylet érvénytelen. Házastársak esetében, a házasság tartama alatt létesített személyi használati jog mindkettőjüket közösen illeti meg. A házasság meszűnésével megszűnik a közös használati jog is. Válás esetén — ha nem egyeznek meg — a bíróság dönt arról, hogy melyiküket illeti meg az ingatlan személyi használati joga, mégpedig a házassági vagyonközösség megosztása keretében. VÁLASZ T. L ÉS T. M. NAGYMEGYERI (CALOVO) OLVASÓNKNAK Kérdés: 1968-ban telket kaptak személyi használatra, amely 800 négyzetméternél nagyobb volt. Felépítették rá családi házukat, s most a nemzeti bizottság unszolására megállapodást Írtak alá, minek értelmében a többletterületet visszaadták s a használati jogért, valamint a befektetéseikért járó ellenértéket a nemzeti bizottság visszautalta. Kérdezik, nem építhetne-e a fiuk, illetve nem kaphatná-e meg ő a telket, és hogy vegyék-e át a visszavett területért kiutalt összeget. Válasz: 1. a megállapodást a nemzeti bizottsággal, amelynek értelmében lemondtak a többletterületről, nem kellett volna aláírniuk. Ha már aláírták, akkor az 1969. évi 47. számú határozat szerint megállapított ellenértéket is vegyék át. 2. Fiuknak magának kell kérvényeznie, hogy a családi házak építésére kijelölt házhelyekből neki is juttassanak egyet. A kérvényezők közül a nemzeti bizottság választja ki, hogy kinek juttat építötelket. A további eljárást illetően (a telek kiutalása, a személyi használati jog létesítéséről szóló megállapodás) az előző ismertetésben foglaltakra utalunk. Dr. B. G. 17
