A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-02-24 / 9. szám
Hallottukolvastuk'láttuk Innenonnan KÖNYV Egy orvosgenetikus etikai gondjai Az erkölcsi szabályok többsége rég kialakult, rögződött a társadalomban élő emberek tudatában. A tudomány új módszerei és eredményei mégis új etikai kérdéseket vetnek fel, vonatkozik ez a genetika és a szaporodásbiológia területére is. Ezzel is foglalkozik Czeizel Endre legújabb könyvében. A szerző régi ismerősünk a tv képernyőjéről, a Hét hasábjairól. Legújabb könyve elsősorban azokhoz szól, akiknek családalapítási gondjaik vannak, vagy pedig velük született betegségben, rendellenességben szenvednek, és mindanynyiunkhoz, akik érteni akarjuk az öröklődés bizonyos problémáit. A könyv első részében a genetikai tanácsadás jellemzésével és jelentőségével foglalkozik. A továbbiakban az egyes betegségek öröklődésének esélyeit tárgyalja, jellemzi a betegséget, indokolja az öröklődés lehetséges fokát, felhívja a figyelmet a veszélyeztetettségre. A szerző az említett esetekben és a tanácsadás során is csupán megoldást javasol az érdekelteknek, a döntést a tények feltárása után mindig a szülőre bízza. Ez lényegében etikai hozzáállásának legfőbb ismertetőjele. Az öröklődő betegségek nagy része magzatvíz-vizsgálattal állapítható meg, és enyhíthető, ami egymaga elég ok arra, hogy a könyvben megtalálható ismeretekkel felvértezzük magunkat. A szerző foglalkozik az Rh-faktor jelentőségével is, a művi úton történő megtermékenyítés etikai problémáival; az értelmi fogyatékosok gyermekvállalásával, a teratanáziával, a terhességmegszakítás problémáival, a késői gyermekvállalás veszélyeivel, stb. A kellő tájékozottság az említett kérdésekben megkönnyíti a problémák megoldását; a könyv felhívja a figyelmet a valódi veszélyekre, és felbátorítja az olvasót a tanácsadás igénybevételére. Csuka Gyula KÉPZŐMŰVÉSZET Bartusz Júlia képei Tájainkon szinte egyedülálló tárlatot láthat január közepétől Komáromban (Komárno) a Dunamenti Múzeum közönsége. Bartusz Júlia naiv festő mutatkozik be festményeivel a múzeum Kisgalériájában. Egyedi, szinte hihetetlen Bartusz Júlia festő-sorsának alakulása, hisz a ma nyolcvanéves egyszerű falusi asszony tíz évvel ezelőtt kezdett festeni. Ekecsen született 1904-ben, s mivel apró gyermekkorában elveszítette édesanyját, gyermekintézetekben nőtt fel. 1929-ben férjhez ment Bartusz Gyula kőfaragóhoz, azóta Kéménden él. Hetvenedik születésnapján gyermekei ajándékozzák meg ecsetekkel, olajfestékkel, vászonnal, s a festeni, rajzolni soha nem tanuló falusi asszony ekkor kezd festeni, ekkor kezdenek képi formát ölteni az addig elraktározott emlékek egy nagy család, egy faluközösség múltjáról, egyszerű emberek öröméről, gondjáról, mindennapjairól. Persze nagyon is valószínű, hogy a képzőművészi adottságokat mindvégig ott hordta génjeiben, hisz négy gyermeke közül az egyik — György fia — ismert és elismert alakja a kortárs hazai szobrászatnak. Ma már különös, ám szívének mégis oly kedves világába lép be az ember Bartusz Júlia kiállításán. A nem is oly régmúlt, de mégis oly távolinak tűnő egykori falvak világába. Az ember hirtelen rádöbben, hogy harmincöt évének első öt-hat esztendejét még a Bartusz Júlia által megfestett világ utolsó perceiben élte, csak a falut hívták éppen másként. Egyszeriben maga előtt látja az apját, amint a földön ülve kaszáját kalapálja esténként, s látja anyját is, amint szoknyáját feltűzve, térdig a Nyitrában állva püföli a szapulószéken a szennyest. S ha nem szégyellnré magát a sokaságban, s nem tartaná magát, talán a könnye is kiszaladna, mint annak idején (hányszor is?), amikor a lakodalomban oly szépen mondta a vőfély a menyasszonybúcsúztatót. Igen. Ez a gyermeki tisztaság és ártatlanság sugárzik felénk Bartusz Júlia képeiről. Egy hajdanvolt világ, hajdanvolt falvak egyszerűsége. Az ember úgy érzi, hogy csak a naiv művész tiszta és egyszerű látásmódja, meghatóan esetlen vonásai, figurái képesek mindezt a maga hűségében visszaadni. Németh Gyula KIÁLLÍTÁS Kalendáriumok Szlovákiában Január végén Bratislavában az Egyetemi Könyvtár emeleti kistermében kalendáriumokat, naptárakat bemutató kiállítás nyílt. Szlovákia területén a XVII. század közepétől napjainkig megjelent kalendáriumokról adott összefoglaló képet. Zömében szlovák nyelvű naptárak kiadásának keresztmetszetét nyújtja, de mellettük helyet kaptak a magyar, német és latin nyelvű kalendáriumok is. Az első szlovák naptár 1640-ben jelent meg Lőcsén (Levoča) Brever János könyvnyomtató költségén, aki párhuzamosan németül és magyarul is kiadta. Kis formátumú, zsebnaptárak voltak, csillagjóslásokkal, egészségügyi, gazdasági tanácsokkal megtűzdelve és hírük messze vidékre eljutott. Évente több tízezer példányban jelent meg a híres „lőtsei kalendárium" és közel egy évszázadig állta a konkurrenciát. Például az 1742-ben Kassán kiadott Házi és úti kalendárium címlapjára külön is odaírták, mintegy minőségi védjegyül: „A lőtsei kalendáriumnak formájára készült". A nagyszombati (Trnava) és a komáromi kalendáriumok is külön kiállítószekrényt kaptak. Az 1811. esztendőre szóló Komáromi új és ó kalendárium belső oldalán a terjedő alkoholizmus ellen harcoló propaganda-versike és -kép ragadta meg a figyelmemet. A fametszet a poklot ábrázolja, ahol a nagyszarvú ördögök pálinkás butykossal kínálják a földi halandót, aki így könyörög hozzájuk: Kérlek a Bátyátok Plútónak lelkére. Ne taszítsatok a Pokol fenekére, Fogadom fekete hosszú szakáitokra, Nem szorulok többé a pálinkátokra. A legtöbb szlovák naptárt a XIX. század első felében Juraj Palkovič szerkesztette Budán és ott is adták ki. Bemutatták a Matica slovenská múlt századi korszakából fennmaradt kalendáriumait és almanachjait is. A politikai pártok 1918—38 közötti naptáraiból kiemelkedő helyet foglalt el a kommunista párt kiadványa a Slovenskej chudoby évkönyve, és ott volt a Munkásnaptár is, amely 1922-től 1938-ig Kassán jelent meg. A felszabadulás utáni időszak gazdagon illusztrált szaknaptárait (vadászati, erdészeti, méhészeti stb.) is megtekinthettük. Itt volt többek között a Szabad Földműves 1950-es szövetkezeti családi naptára és az 1982-es Madách naptár is. (ozsvald) SZÍNHÁZ Cigánybáró Igaz, a Cigánybáró fülbemászó muzsikáját a bécsi operett „professzora": Johann Strauss komponálta; Kacsóh Pongrác János vitézének megjelenéséig ezt a színpadi müvet mégis magyar daljátéknak tartották. Részben a színpadi történet tárgya miatt, részben pedig azért, mert a szövegírói magyarok voltak és Strauss is igyekezett magyaros zenei koloritot teremteni a figurák köré. Sőt! A Cigánybáró keletkezésének története is Strauss egyik pesti látogatásával függ össze. 1883-ban ugyanis a magyar fővárosban vezényelte egyik operettjét, s ekkor lépett kapcsolatba Jókai Mórral, aki a Saffi című novellája alapján meg is írta a keringő-király számára a „magyar témájú és a népélettel foglalkozó" daljátékának szövegkönyvét. Ezt az anyagot gyúrta igazi színpadi librettóvá Schnitzer Ignác, Bécsben élő magyar újságíró s ehhez komponálta aztán világos és meggyőző, már-már nagyoperái hangzású zenéjét Strauss. A Cigánybáró már az ősbemutatón óriási sikert arat, és még a századfordulóig — zsinórban — több százszor eljátsszák. Csoda hát, ha zenés színházak azóta is szívesen nyúlnak ehhez a daljátékhoz? Elvégre minden társulatnak kasszadarabra is szüksége van, s ebben a tekintetben olyan művet kell választani, ami jó, kipróbált, értékeiről meggyőződhettünk már, de ennek ellenére a sokadik szereposztásban is új értelmezést, új fényt kaphat. A bratislavai Új Színpad legutóbbi bemutatója is ékesen bizonyítja, hogy az operett bécsi „mágusának" valóban sikerült műve ez a daljáték. Az Új Színpad előadásában az operett fénykorára emlékeztető stílusban láthatjuk a müvet. A rendező: Bedfich Kramosil \zléssel, összefogottsággal közelített e zenés játékhoz, őszinte és nyílt kontraszttal; az unalomig ismételt s már a közönség által sem méltányolt kiszólásoktól eltekintve mértéktartó karikírozással rajzolta ki a szereplők alakját és a kort. ízlésesek a kosztümök, a díszlet és a színészi játék is, akik nem „dalra fakadnak", hanem figuráikat igyekeznek továbbépíteni a szólók, a duettek és a kórusrészek éneklésekor. A címszerepből hiteles és érző figurát épít Jozef Benedik; a népes szereplőgárda többi színésze közül főképpen Gizela Veclová, Jaroslava Sedláfová, Greta Šveróelová, Karol Čátik és Dušan Jar/abek játéka tetszett. Miklósi Péter Szergej Geraszimov szovjet filmrendező régóta készült arra, hogy filmet forgasson Lev Tolsztoj életének utolsó éveiről. Az évtizedek óta melengetett terv a megvalósulás stádiumába lépett: hónapok óta folynak a kétrészes film felvételei Jasznaja Poljanán, az író egykori udvarházában és a ház parkjában. Tolsztojt maga a rendező, Szergej Geraszimov alakítja — meghökkentően hiteles maszkban. Habár a hetvenes években a General Motors formatervezőinek élgárdájába tartozott, Ron Willi mégsem valósíthatta meg legjobb ötletét, a háromkerekű autót. Miután önállósult, elkészítette az autó prototípusát és elegendő megrendelést kapott ahhoz, hogy elkezdje sorozatgyártását. Az „álmok autójának" ára várhatóan valamivel húszezer dollár alatt lesz. Száraz edzés — tandemsível 8
