A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-02-24 / 9. szám
a Csallóközben Bugár Szerén, aki első naptól az üzemben dolgozik ZOLCZER JÁNOS — Most már évek óta olyan színvonalon sikerül gyártanunk az autórádiókat, hogy exportálni is tudunk az NDK-ba, Magyarországra és Franciaországba. Sőt tavaly a rádiók hatvanöt százaléka exportra ment. S hadd jegyezzek meg még egy nagyon lényeges tényezőt: dolgozóink annyira belejöttek a munkába, hogy nem okoz számukra nehézséget a gyors termékszerkezet-váltás sem. Ha figyelembe vesszük, hogy az elektrotechnika területén — tudvalevőleg ez az iparág napról napra, vagy akár azt is mondhatnám, óráról órára fejlődik, változik — ez létszükséglet. így aztán, ha a megrendelők egy-egy termékünk gyártását újításokkal, módosításokkal kérik legyártani, akkor mi két-három héten belül képesek vagyunk átállni az új termék gyártására. Az üzem jó eredményeit, akárcsak azt, hogy gyökeret vert a Csallóközben az elektrotechnika „tudománya" még további tényekkel lehet bizonyítani: éves tervüket minden évben néhány százalékkal túlteljesítik; minimálisra csökkentették a fluktuációt; segédletükkel jött létre Nagymegyeren is egy Tesla-üzem, amely éveken keresztül a dunaszerdahelyi gyár fióküzeme volt, s csupán ez év januárjától önállósult; a jövő év i elején megkezdődik Dunaszerdahelyen az új Tesla-üzem építése, ahol majd 1 100 embert foglalkoztatnak ... Az ismerkedést az üzemmel a munkacsarnokokban folytatjuk. A csarnokokban többnyire fiatal és középkorú lányok, asszonyok dolgoznak, de imitt-amott látni egy-egy idősebb nénikét is. Szemfényvesztő gyorsasággal možog a kezük: az apró, néhány milliméter nagyságú tekercsekre gyorsan és pontosan helyezik rá a szabad szemmel alig látható 0,05 milliméter vastagságú huzalt. Az ötvenéves Malik Albína néni a törzsgárdatagokhoz tartozik. Korábban, tizenöt évvel ezelőtt, a Prefa vállalatnál nehéz vasmunkát végzett. Éva lánya, aki első naptól az üzemben dolgozik, beszélte rá öt a megnyitás után két hónappal, hogy tartson vele. Azt mondja, áldja a lányát, hogy idehívta őt. Jó, tiszta, kedvére való a munka. Mindent könnyen megszokott, csak... — ... csak ez az ücsörgés volt kezdetben nagyon fárasztó. Én, aki reggeltől estig mindig talpon voltam, azt hittem nem bírom ki a nyolc órai ülést. És mégis megszoktam. Ma már háromszázötven ferrittekercset készítek el egy műszak alatt. Malik néni az üzem egyik legjobb dolgozója: megkapta már az üzem és vállalat legjobb dolgozója kitüntetéseket. Négy lánya van, mindannyian a Tesla alkalmazottai. — Tudja-e — kérdezem —, hogy mihez készülnek ezek a tekercsek? — Hát azt mondják, rádiókba szerelik majd be. Malik nénitől néhány méterre ül Bugár Szerén, aki az első naptól, 1969. október 13-tól itt dolgozik. Ő is azt mondja, hogy amikor az iskola elvégzése után idekerült, nehezen szokta meg a munkát, ám ma már semmi pénzért nem változtatna munkahelyet. — Annyira belejöttem a munkába, hogy szinte már becsukott szemmel is tudom végezni. — Az ismerősei nem kérdezősködnek munkája felöl? — Jaj, dehogynem! S amikor meglátják, hogy milyen apró mütyürökkel foglalatoskodunk, azonnal megijednek. Én meg csak nevetek rajtuk: megszoktam már, jól érzem itt magam. Beszélgettünk még további dolgozókkal is: véleményük hasonló volt. Megszerették az „apró mütyüröket", beleszoktak a munkába, a kollektíva kialakította kellemes légkörbe. Ha többségükből soha nem is lesz elektrotechnikai szakember, ám a rábízott feladatokat mindannyian ügyesen, pontosan elvégzik. A Csallóközben előfutárai egy dinamikusan fejlődő, az élet minden területén tért hóditó iparágnak. Rubhk Mátyás igazgató a munkacsarnokban Hétvégi levél Sajnos, egyes üzemek és vállalatok az előirányzott terveket gyakran még ma is csak évvégi hajrával teljesítik. Az ilyen esetben felmerül a kérdés, hogy milyen áron? Mert, hogy az ilyen tervteljesitésnek ára van, mégpedig negatív értelemben, azt már sok éves tapasztalatok igazolják. A negatívumok nemcsak abban nyilvánulnak meg, hogy az úgynevezett hajsza következtében szükségessé váló túlórák aránytalanul emelik a termelt áruk önköltségét, hanem abban is, hogy a rohammunkával termelt áruk minősége csökken, aránytalanul növekszik a reklamáció. Az az érzésem, hogy a hibák okait évek óta ismerjük, csak nincs elég merszünk, hogy ezeket a hibákat bátran, kompromisszum nélkül kiküszöböljük. A hiba forrása ugyanis a legtöbb esetben a hiányos szervezés és irányítás. A tervek nem teljesítése esetében az is megállapítást nyert, hogy sok vállalati és üzemigazgató ahelyett, hogy minden erővel támogatná a tudományos műszaki forradalom vívmányainak bevezetését a termelésben, továbbra is inkább a régi, megszokott, de az igényeknek ma már nem megfelelő munkaformákat részesíti előnyben. Holott a jövő útja egyedül a tudományos műszaki forradalom vívmányainak következetes alkalmazásában, az automatizáció bevezetésében rejlik. Egyedül ez a biztosítéka annak, hogy a termelés mennyiségileg is, minőségileg is megfeleljen a kor követelményeinek. Más szóval a tudományos műszaki forradalom vívmányai bevezetésének szükségességéről ne csak beszéljünk. Sokkal inkább szükséges az, hogy a tudományos műszaki forradalom vívmányait érvényesítsük a gyakorlatban. A tudományos műszaki forradalom vívmányainak egyre szélesebb körű bevezetése új szemléletet követel meg főleg a vezetők részéről. Ahol ez az új szemlélet hiányzik, ott az eredmény sem olyan, mint várjuk. Ellenkezőleg. Nemrégen beszéltem az egyik legnagyobb bratislavai üzem munkásával, aki elpanaszolta, hogy a vállalat vezetősége állandóan új munkaerők felvételét hirdeti meg különböző ígéretekkel, lakáskiutalás stb. Ö pedig felvetette a kérdést, hogy vajon az egyes munkahelyeken levő munkaerőhiányt nem lehetne-e megoldani a vállalaton belül. Javasolta, hogy azon a részlegen, ahol ő dolgozik, csökkentsék a létszámot ötven százalékkal, mert ilyen létszámmal is el lehet végezni a munkát jó szervezéssel. Az így keletkezett „fölösleges” munkaerőt aztán átirányíthatnák más munkaszakaszokra. A javaslatot azonban nem tartották érdemesnek arra, hogy foglalkozzanak vele. Úgy látszik, sokkal kényelmesebb a sok évig megszokott munkát úgy-ahogy elvégezni, mint a termelés racionalizálásáról gondolkodni, esetleg a munkaerőt átcsoportosítani. Ehhez tartozik az is, hogy nálunk még mindig vannak olyan vezetők, akik akkor érzik magukat jól, ha a munkahelyen sok embert látnak nyüzsögni abban a meggyőződésben, hogy így lesz teljesítve a terv. Persze, ilyen hozzáállással nem lehet sem racionálni, sem pedig tudományos műszaki forradalmat végrehajtani. A februári győzelemre emlékezünk, február jubileumát ünnepeljük. Február hagyatékát napjainkban akkor ápoljuk méltóan, ha a tudományos műszaki forradalom vívmányait érvényesítjük a gyakorlatban és ésszerűsítjük a termelést. 3
