A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-02-17 / 8. szám
A Csemadok életéből Prandl Sándor felvételei ERŐVEL helyi szervezet tagsága nagyon sokat dolgozott. A taggyűlés megrendezése nem merült ki a szervezet tevékenységének ismertetésével, a munkaterv elfogadásával és a vezetőség megválasztásával. A kultúrműsor mellé még egy kiállítás megnyitását is beiktatták. Több népi iparművész él Somorján. Mint nagy családhoz az unokatestvérek, úgy kötődnek ők a helyi szervezethez. A Szalay házaspár mázas edényeit és figuráit az országos rendezvények népi vásárain már láthattuk. Boráros József és Bodó Sándor rézművesekről nemrég adott hírt lapunk. Most ők ketten, és bördíszműveivel doktor Szarnák Mihály mutatkozott be a város közönségének. Mivel Szarnák Mihály tevékenységét még nem ismerjük, őt kértem fel, szóljon munkáiról. — Kezdeném a barackmagokkal. Ezek a karkötők — mutat a kérdezett az ízlésesen elrendezett munkákra — barackmagvakból készültek. Egyrészt eredeti megjelenési formájukban, másrészt díszítve használtam fel őket. Látható itt olyan gyűrű, aminek a kövét, és van, amelynek körívét alkotja barackmag, az ékesités predig kökénymag rajta. — Ez egy nem hagyományos anyag, nagyon nehéz a megmunkálása — folytatja az ifjú művész. — Én is csak saját örömömre készítettem. A következő anyag, amihez hozzányúltam, a fa volt. — Gyönyörű ez az akt! Nem eladó? — Nem, senkinek és semmi pénzért! Ezt az erezetet nem találom meg még egyszer! Alatta rézveretes dombormű, mindkettő figurális alkotás. Több nincs belőlük. Hanem van kalotaszegi népi motívum. Ugyanaz a minta a karkötőn, a nyakéken és a hajdíszen. — A Népi Iparművészeti Vállalat szakemberei azt mondják, hogy a bőrt nem szabad faragott motívumokkal díszíteni, csak nyomni, ütni, préselni a mintát. Márpedig a lengyel és a bolgár népi iparművészeti tárgyakon faragott motívumokat láttam A kalotaszegi fafaragás motívumait ültettem át bőrbe. Gyönyörű lett, mert a bőrt domborítani és homoritani lehet, ettől a minta plasztikussá válik. A későbbiek során szeretném a hazai tájakon fellelhető mintakincset felhasználni és továbbadni. Egyelőre csak Szálkán találtam értékes motívumot. Az otthonhoz való kötődést jelzi néhány város címerének bőrbevésett mintája. — Ez akkor kezdődött, amikor Dunaszerdahely a 800. születésnapját ünnepelte. Ekkor készítettem el az első címert. Utána jött a többi. Mindig ahhoz a tájhoz kapcsolódva, ahol a kerékpártúra áthaladt. Legújabban rézverettel foglalkozom. Honfoglaláskori és késő avarkori övveret másolatát készítettem el. Olyan, mintha öntvény lenne, csak más eljárással készül. A közönség nemcsak gyönyörködhetett Szarnák Mihály, Boráros József és Bodó Sándor munkáiban, hanem meg is vásárolhatta azokat. Egy-kettőre gazdát találtak a kicsi és nagy csengettyűk, szerencsepatkós paripafejek, kalotaszegi nyakékek. Szép volt ez a délután. Várhatóan még sok hasonló követi. FISTER MAGDA FELELŐSSÉGTUDATTAL, ÉLMÉNYSZERÜEN A felnőttek amatőr művészeti mozgalmának értékelésekor nem elhanyagolható szempont az utánpótlás megoldott vagy megoldatlan kérdése. Ahogy a jó gazda sem csak a mai napra, hanem a holnapra is gondol, így a CSEMADOK helyi szervezeteiben is állandó figyelemmel kísérik az iskolákban, a pionírházakban és más intézményekben működő gyermekcsoportok munkáját, hiszen a következő évtizedek felnőtt amatör művészeti mozgalmát már ők fogják irányítani, tartalommal megtölteni. Pedagógusokat, pszichológusokat foglalkoztató kérdés napjainkban a tanulók többségének a tanítási órákon és órákon kívüli passzív magatartása. Ezt a tényt sokszor magunk sem értjük, hiszen úgy tapasztaltuk eddig, hogy az ifjúságra — és főleg a kisiskolás korosztályra — nem a közömbösség jellemző, hanem a tenniakarás, a kezdeményezés, a minden új iránti érdeklődés. Azok a pedagógusok és népművelők, akik már felismerték a szakköri foglalkozásokban rejlő nagyszerű lehetőségeket, óriási szerepet vállalnak nemcsak a gyermekközösségek kialakításában, hanem a felnövő nemzedékek közösségi emberré való formálásában (pl. színjátszó együttesek támogatásával). A gyermek-színjátszó együttesek és bábcsoportok munkájának célja: a gyermekek alkotó fantáziájának felébresztése, fejlesztése. Azt hiszem, nagyon tévednek azok, akik szerint a színjátszó együttesek vagy a bábcsoportok próbái túlságosan sok időt vesznek el a gyerekektől; annál is inkább, mivel az utóbbi két évben csakis rövid időtartamú előadásokat kértünk a rendezőktől. Jó lenne viszont, ha ezen állítással ellentétben egyre többen látnák: az önfeledt, vidám játék, a színjátszás feloldja a tanítási órák egyre nagyobb feszültségét, és megindítja, szárnyra engedi a gyerekek képzeletét. Ez pedig csak hasznára lehet tanulónak és pedagógusnak egyaránt. Többéves gyakorlat és megfigyelés eredménye: a. színjátszó együttesek, bábcsoportok szereplői nyitottabbá válnak, érzékenyebben reagálnak mindazokra a hatásokra, amelyek a környezetükben bármilyen vonatkozásban érik őket. Nagyszerű lehetőségük nyílik arra, hogy többszáz ember jelenlétében, közönség előtt mondhatnak véleményt, kifejezhetik vonzalmukat, vagy ellenszenvüket, felfedezhetik az igazi emberi értékeket, és mindez egészséges öntudatra ébreszti őket. Gyermekszinpadi rendezőink egyre nagyobb szakértelemmel, és lankadatlan alkotó kedvvel dolgoznak. Már az anyaggyűjtéskor és a választáskor tudják: meghatározó jelentőséggel bír, hogy a közlésre szánt gondolatok eredetiek-e, és hogy lesz-e elég ötletük a színpadi megvalósításhoz. Nem könnyű a döntés, hiszen a gyermek számára képzeletszerűen kell színházat játszani, és a gyermekközönség érdeklődésére számot tartó izgalmas történet, érdekes mese, vagy értékes gondolat egyszerű, áttekinthető eszközökkel juthat csak kifejezésre. A leglényegesebb gondolatot a feszültség megteremtésével és állandó fokozásával kell a rendezőnek végigvezetnie a darabon, mégpedig úgy, hogy a gyerekközönség figyelme közben ne lankadjék. Bármelyik színjátéktipusról van szó, az előadás sikere a feszültség ivének megkomponálásán múlik, ez p>edig csak a .valóban jól felkészült pedagógus-rendezők sajátja. Kevés az írók által megírt gyermekszínpadi mű és pódiumjáték, ez valóban nagy terhet ró a rendezőkre. A szerkesztett műsorok elterjedtek ugyan, de a más csoport számára irt darabokat átdolgozás, újraalkotás nélkül nem tanácsos átvenni. A műsor rendezőjének saját meggyőződéséből kell kiindulnia a csoport adottságainak figyelembevételével, és tudatosítania kell, hogy a nem megfelelő szintű dramaturgiai munka, vagy a kényelmes, kritikátlan utánjátszás megbosszulja magát. A színházi közönségnevelést sokkal korábban kell elkezdeni, mint ahogyan azt általáéban tesszük. Az óvodában népi gyermekjátékok, bábjátékok vezethetik be a kicsinyeket ebbe az élményvilágba; a közös szövegmondás, az éneklés mozgással, ritmuskisérettel kapcsolható össze. Az alapiskolák alacsonyabb évfolyamaiban a mesefeldolgozást érzik leghálásabb feladatnak a rendezőink. Ezen a fokon megismerkedhetnek a gyerekek a szerepszerüséggel: más bőrébe bújva alakítanak különböző típusokat. A magasabb évfolyamokból jelentkező tanulók már foglalkozhatnak a színpadi mozgással, a térkompozícióval, elemzéssel, és a legfontosabbal: az ember érzés- és gondolatvilágával, eszméivel, példaképeivel, világnézetével, stb. A színpad vezetőjének felkészültsége ebben a tekintetben is fontos: figyelembe kell vennie a gyerekek életkori sajátosságait és érdeklődését. Ha kényszeredettség, unalom lengi be a színpadot (szerencsére, mostanában ilyennel már csak elvétve találkozunk), ugyanez lesz tapasztalható a nézőtéren is. Ilyen esetben nem tudjuk megkedvelteim a gyerekekkel a színjátszást, sőt a természetes szereplési vágyat sem tudjuk bennük ébren tartani. Gyermekszínjátszóink gyakran egész éle' tükre elkötelezik magukat a színházi törekvésekkel; felnőtt korukban avatott, színházat szerető, színházhoz értő nézőkké válnak. Formálják annak a közösségnek ízlését, amelyben élnek és kedvet ébresztenek társaikban, a színházi élmények szépsége iránt. Nem lehet tehát közömbös, milyen közönséget nevelünk a jövő színházai számára. JUHÁSZ MÁRIA Fotó: Prandl S. 7
