A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-02-10 / 7. szám

A csodálatos hang, mely hangszerenként akár egymillió dollárt is ér — a Stradivari- és Guarneri-hegedűk hangzásának titka — évszázadok óta izgatja a tudósokat. A texasi egyetem professzora, Joseph Nagyváry, elektronmikroszkóp alatt, több ezerszeres nagyításban alaposan megvizsgált több régi mesterhegedűt, és úgy találta, hogy a fafelületeket bevonó pác, lakk nem zárja el a fa apró pórusait, ezért azok zavaró felhangok nélkül adják vissza a megszólaltatott hangokat. Nagyváry most megpróbálja elemezni a pác és a lakk összetételét, a receptet a hegedűkészítők rendelkezésére bocsátja.

Egy amerikai kenuépítő ski-mar néven különleges, felfújható műanyag kenut készített, melynek segítségével bárki sétálni indulhat a vízen. Egyetlen dologra kell vigyázni — az egyensúlyra. Az új vízi eszköz ugyanis meglehetősen ingatag.

Egy rangos elektronikai kiállításon osztatlan sikert aratott a Sony cég érdekes megoldású, vízszintes tengelyű lemezjátszója. Az automata szerkezet önálló erősítővel rendelkezik, elemmel, hálózatról vagy akár egy gépkocsi akkumulátoráról is működtethető. Viszonylag mérsékelt ára a kispénzű vásárlók, a fiatalok számára is elérhetővé teszi.

Látogatás egy

Műterem? Egy nagyobb szoba, sok minden benne. Csak a fény kevés. Földszinti lakás nagy bérházban. Ritkán süt be ablakán a nap.

— Elégedetlen?

— Azért lehet itt dolgozni, már megszoktam — dörmögi a művész. Pedig most is éppen nagyítóval dolgozik az asztal mellett. Igyekezetével, tehetségével, vasszorgalmával egyensúlyozza ki a szoba hátrányait Marián Minarovic festőművész, a mai szlovák festészet egyik jelentős képviselője. A nagy elődök, Fulla, Sokol, Hlozník, Brunovsky nyomdokain halad, de sok újat hoz alkotó kezdeményezéssel, új kifejezési formákat, új értékeket. Rajzol, fest, grafikákat készít, könyveket illusztrál. Főképp az utóbbiról szeretnék szólni, elsősorban meséskönyvekbe, ifjúsági regényekbe készített illusztrációiról, hiszen ezekkel az alkotásaival vett részt a tavalyi BIB-en.

— Másodszor vettem részt, és bár nem kerültem a jutalmazottak közé, nagy megtiszteltetésnek és művészetem elismerésének tartom a kétszeres részvételemet.

Szerény művész Marián Minarovic, nem tartozik a könyöklők sorába, nyilván bízik abban, hogy tehetségével is utat tör magának.

— Könyvillusztrálással értem el az első hivatalos elismerést, az év legjobb könyvillusztrálásáért megkaptam a Kulturális Minisztérium díját.

Együtt nézegetjük az illusztrációkat. A ■most készülő és a már könyvalakban megjelent alkotásokat. Meséskönyvek, ifjúsági regények, versek.

— A meséskönyvek olvasóinak könnyen érthető illusztrációkat kell készíteni — magyarázza a művész.

Figyelmesen nézem a festményeket, rajzokat. Kit ne vonzana a sok szép, színes látnivaló? A könnyed vonások, a fantáziadús kifejezőkészség, az egyszerű megoldások? Egymás után teszi elém az illusztrációkat. Kenderhajú, Emberi szeretet. Gyöngyházrózsa, Vers a lábakról, a körtéről, a tűzről, a kaporról, az iskoláról, Vers a kilincsről, az aranyhalacskáról, Nyári tanfolyan. Bogáncs, Körforgás... Ne várjanak most tudományos szakvéleményt a művész alkotásairól, a művész emberi arculatát szeretnénk feltárni. Flosszú volna felsorolni eddigi legsikeresebb munkáit, legszebb alkotásait, inkább megkérdezzük tőle, mely festményeit, rajzait, grafikáit tartja legsikerültebbnek.

műteremben

— Festőnek, szobrásznak, nehéz válaszolnia erre a kérdésre. A képzőművész véleménye, szerintem, amúgy sem mérvadó. Hogy mégis válaszoljak, talán a Városi Galériában lévő festményeimet említeném. FUcík, Napóleon, továbbá Hu Tháliában, de talán nem is folytatom, hiszen erre a kérdésre válaszolni hivatottabbak a képzőművészeti szakértők és mindazok, akik szeretik a festményeket, rajzokat, szobrokat.

Az alkotó művész szavaihoz még annyit fűzök hozzá, hogy tapasztalatom szerint újabban az akvarelljei iránt is egyre nagyobb az érdeklődés.

Az említett alkotásokat a régebbi kiállításokon láttam, a Cyprián Majerník Galériában, a Dunamenti Múzeumban, a Csallóközi Múzeumban. Ezeken a kiállításokon az Emlékeim tárháza dominált, ez is volt a kiállítás neve. Színházi emlékek, helyesebben színpadi emlékek. Három színház kulisszái mögött látottak és tapasztaltak megörökítése.

—■ Amikor elvégeztem a képzőművészeti főiskolát, „cselédkönyves’' voltam három színházban; mégpedig a komáromi Területi Színházban, a kassai Tháliában és a Szlovák Nemzeti Színházban. Ösztöndíjjal ott kezdtem a pályafutásomat. Emlékeim tárháza ezekből a színházakból valók. Hogyan kerültem a MATESZ-hoz és a Tháliába? Ez főképp a feleségem érdeme. Ma is örülök annak, hogy ott kezdtem. A kisebb színházakban nagyobb az áttekintés,'közvetlenebb, emberibb a légkör. Sok kedves és kellemes emléket őrzők azóta is. Sok barátot szereztem akkoriban, és ök ma is a barátaim.

Nos, a színházi emlékek kiállításai után a közelmúltban a Slovnaftban önálló kiállításon és a BIB-en láthattuk Marián Minarovic újabb alkotásait. Új színek, új ötletek. Az emlékek tárháza, a Klaun, a Játék közben, Játék zöldben. Játék kékben. Lelkek vajúdása, Holt lelkek. A színház, muzsika, dal és költészet után új feladatok következtek. Sok szépet alkotott azóta Marián Minarovic. De a múlt azért gyakran visszatér.

Mindez felötlött bennem, amikor előttem ült a rajzdeszka mellett és a tekintete a múltba meredt. Változott a művészete? Igen, változott, sokat fejlődött azóta. A maga útját járja, újabb alkotásai már nem emlékeztetnek nagy tanítómesterére, Vincent Hlozníkra. Modern művészet az, amit ő csinál. Minden alkotásában felvet valami problémát, a nézőre bízva a megoldást. A színház, a dal, a vers, a szép szó az ő világa. És alkotásaival ebbe a világba vezet el bennünket. A megértés, az egymást megbecsülés, a szép, a jó világába.

MÉSZÁROS JÓZSEF

9