A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-02-10 / 7. szám
Vízszekrény a hajtókerékkel Mécenzéf (Medzev) a mánta lakta terület egykori központja. IV. Béla, miután az ország lakosságának nagy részét kiirtották a tatárok, külföldről hozatott telepeseket, ígérvén nekik, különböző javakat és jogokat. Jöttek is, főleg Németország különböző részeiből. A Felső-Szepességben szászok, míg az Alsó- Szepességben és a Bódva felső völgyében (így Stószon és Mecenzéfen is) flamandok telepedtek le. Ezek leszármazottait hívják mántáknak. A monda szerint a mai mecenzéfi templom helyén nagy mocsár volt, abban egy félelmetes emberevö sárkány lakott. Egy vénasszony, egy suszter özvegye szabadította meg a várost a sárkánytól. Szurokból, csirizből bábut készített, felöltöztette mecenzéfi népviseletbe és kitette a mocsár szélére. A sárkány megette a bábut, mert lánynak nézte. A szurok felfújta, felpukkasztotta és ettől megdöglött. A flamandoknak a XIII. században történt itteni letelepedését V. István király 1272- ben kelt kiváltságlevele bizonyítja. Mecenzéfet később 1359-ben említi a jászói prépost - ság levéltárában őrzött határmegállapító oklevél. 1376-ban a prépostság szerződést kötött Tegnagol mecenzéfi polgárral, engedélyezve neki három vashámor építését, minek fejében kötelezte magát, hogy minden év Szent György napján kilenc aranyat fizet. A mánták bányászattal, vas- és rézfeldolgozással foglalkoztak, s ezzel jó hírnévre tettek szert már évszázadokkal ezelőtt. A Rákóczi felkelés, valamint az 1848—49-es szabadságharc idején törökét, patkókat és egyéb szerszámokat készítettek a felkelők részére. A múlt században, sőt egészen a II. világháború végéig keresett cikk volt a mecenzéfi ásó, lapát és kapa. A múlt században kisebb, nagyobb cégeket alapítottak a két-, tíz hámorral rendelkező mecenzéfiek. Minden hámorban volt két tűzhely, ezek mellett egy-egy kovács dolgozott. Minden kovácsnak volt egy segédje, aki a vizet és a fújtatót kezelte és a mestert kiszolgálta. Nehéz munka volt ez, különös szaktudás kellett hozzá, hogy valaki egy darab izzó vasat, patkóvá, lapáttá vagy ásóvá alakítson. Ezt a hámorkovács-mesterséget majdnem minden mecenzéfi megtanulta, még maguk a hámortulajdonosok is. A cégek képviselői évente meglátogatták a „kuncsaftjaikat", hogy megelégedésükről és kívánságaikról tudakozódjanak. Ilyen utazások után a Nagyvendéglőben (Trachter) jöttek össze, hogy megtárgyalják a tapasztalataikat. Egy ilyen összejövetel alkalmával megjelent Simon Ballasch is, egy kisebb cég tulajdonosa, akiről tudták, hogy csak a közeli városokba szállít és egy kicsit gúnyolódva megkérdezték őt, járt-e már Bécsben, s látta-e a „Kassa Mastá-t" (Kaiser Meister) — így hívták mántául a császárt. Erre ő elmésen visszariposztozott: „Láttam bizony, amikor a házatáján jártam, éppen kinézett a palotája második emeleti ablakán, és amikor meglátott, így kiáltott felém: Légy üdvözölve Simon bátyám, szívesen felhívnálak, de a feleségem éppen meszeli a konyhát." Viszályok is akadtak a konkurencia miatt. Alsó- és Felső-Mecenzéf határában folyik össze a Goldseifen (Aranyvölgy) és a Humel patak, úgyhogy olyan nagy volt a víz ereje, hogy a hámor mellett még egy malmot is elhajtott. Ez a hámor és malom a felső-mecenzéfiek tulajdonában volt, de az alsó-mecenzéfieknek igen fájt rá a foguk és addigaddig ügyeskedtek a vármegyénél, míg ki nem járták, hogy a malmot és a hámort a vármegye nekik ítélje. A felső-mecenzéfiek természetesen nem hagyták magukat és panaszukkal felmentek Bécsbe a császárhoz. Hogy nyomatékot adjanak kérésüknek, készítettek öt nagy díszpatkót. (A felsö-mecenzéfiek patkó- és szögkovácsok voltak.) Öten mentek fel Bécsbe a császárhoz, mindegyik hátizsákjában egy-egy patkóval. A császár fogadta és meghallgatta őket, és mivel bebizonyították, hogy a humeli malom és hámor Felső-Mecenzéf kataszteri területén van, visszakapták azokat. A díszpatkók a császári múzeumba kerültek, és ahogy azt a ma is élő Gedeon Sándor egykori hámortulajdonos elbeszélte: édesapja egy bécsi látogatása alkalmával az 1890-es években kereste a múzeumot, hogy a patkókat megtekintse. A császári palota előtt járván, egyszer csak rászólt mántául egy hórihorgas katona: „János bátyám, maga mit keres erre?" Felsömecenzéfi fiú volt, a császári palotaörség katonája, amelybe csak 180 cm-nél magasabb és németül beszélő legényeket soroztak be. Ez a fiú azután megmutatta, merre van a múzeum, ahol Gedeon János a patkókat meg is találta. Hatévi mecenzéfi működésem alatt többször hallottam azt a szólásmondást, ha valaki csúnyán, sunyin nézett valakire; „Úgy nézel, mint Dobec, a betyár." De senki sem tudta megmondani, ki volt ez a Dobec. 1983 februárjában megjelent egy rövid cikk a Prácában. A gömöri Jánošík címen. Ebben a szerző megemlékezett a szomszédos Gömörben egykor híres és megénekelt Dovec betyár 150 év előtti pelsőci kivégzéséről. A mánta nyelvben a w-betű illetve hangzó helyett mindenütt b-t használnak, ezért mondták, hogy: Dobec. Ottani működésem alatt volt alkalmam megismerkedni a mecenzéfiek szorgalmával és hagyománytiszteletével. Az idegeneket nehezen fogadták be társaságukba, és csak igen kevesen tudtak felmelegedni körükben. Kiváló kereskedők voltak, és ma is szívesen látott üzletvezetők; mert a legritkább esetben fordul elő, hogy egy mániának mérleghiánya, mankója lenne. Az itteniek 30—40 évvel ezelőtt ünnepnapokon még felvették jellegzetes mánta viseletűket. Sajnos ezt ma már csak legfeljebb temetéseken látni egy-két idősebb asszonyon. A magánvállalkozók — gyár- és hámortulajdonosok — rendszere megmaradt egészen a második világháború végéig, ami azt jelentette, hogy a vasmunkásoknak, hámorkovácsoknak igen nehéz robotmunkát kellett végezniük. A háború után az itteni üzemeket államosították, a kisebb hámorokat fokozatosan megszüntették, s helyettük egy korszerű gyár épült a város szélén. 1944-ben megalakult a környező hegyekben az Ernst Thälmann partizánbrigád, mintegy 150 környékbeli fiatal ellenállóból. Ezek Martinov őrnagy vezénylete alatt részt vettek különböző fasisztaellenes akciókban. Közülük sokan hősi halált haltak és Zvolen mellett a hősök temetőjében nyugosznak. A brigád 10—12 tagja ma is él Mecenzéfen. id. STIBRÁNYI GUSZTÁV Fotó: Bistika 4 Hámor-kovács munkában I------------„...a,— . . Mecenzéfi viselet
