A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-02-03 / 6. szám

Tndomány-technika Egy vegyészmérnök a számítógépnél (Beszélgetés Mészáros Alajossal) MÉSZÁROS ALAJOS 1952-ben született Püspökin (Pod. Biskupice). Tanulmányait szülőfalujának magyar iskolájában kezdte; 1970-ben érettségizett a bratislavai Duna utcai magyar gimnáziumban, majd a Szlovák Műszaki Főiskola Kémiai-technológiai Karán tanult tovább, ahol 1975-ben megszerezte a vegyészmérnöki oklevelet. Kötelező sorkatonai szolgálatának letöltése után visszatért a főiskolára, persze most már nem diákként, hanem tanársegédként. A vegyipari termelés automatizációjának és szabályo­zásának tanszéke lett a munkahelye, itt készítette el „Osztott paraméterű rendszerek analízise és optimális irányítása" című kandidátusi értekezését is, amelyet 1981-ben védett meg. — A kémia az egyik legintenzívebben fejlődő tudományág, ezért aligha véletlen, hogy nap­jainkban olyan szakágazatai is kialakulnak, amelyeknek már kevés közük van a hagyomá­nyos értelemben vett vegyészeihez. Vajon a te szakterületedre is érvényes ez a megállapítás ? — Teljes mértékben. Ha például egy kívülál­ló körülnézne a tanszékünkön és hagyomá­nyos kémiai berendezéseket vagy ezközöket keresne, ugyancsak elcsodálkozna. Nem­hogy egy desztilláló berendezést vagy egy Kipp-készüléket, esetleg egy bürettát, de még csak vegyszereket sem tudnék mutatni neki, ehelyett láthatna egy csehszlovák gyártmányú számítógépet, amely pillanatnyi­lag a legfontosabb műszerünk. Amivel én foglalkozom az tulajdonképpen kibernetika, pontosabban alkalmazott kibernetika, és a kémiához annyi köze van, hogy a vegyipari folyamatok számitógépes irányításának le­hetőségét tanulmányozzuk a segítségével. — Hogyan lesz egy vegyészmérnökből kiber­netikus ? — A kémiát még gimnazista koromban megkedveltem, izgattak a kísérletek, a várat­lanul bekövetkező színátcsapások, a kém­csőben és a lombikban lejátszódó folyama­tok. Amikor aztán a főiskolán az elméleti dolgokkal is tisztába jöttem, már nem volt olyan érdekes számomra ez az egész; valami más után vágytam, valami olyasmihez lett volna kedvem, amelyben a matematika is fontos szerepet játszik. Hála Both Bálintnak, aki akkoriban matematikát tanított nekünk a gimnáziumban, egész jól megtanultam a matekot is, Így az elképzelésem nem ütkö­zött különösebb nehézségekbe, ráadásul a főiskolán volt is egy kedvemre való tanszék, ahol szeretettel fogadtak. — Ez a jelenlegi munkahelyed? — Igen. itt készítettem a diplomamunkámat és később a kandidátusi értekezésemet is. — Mit jelent a vegyipari termelés automatizá­­ciója és szabályozása ? — Talán az lesz a legcélravezetőbb, ha egy példán mutatom be. Az ammónia fontos műtrágya-alapanyag, nagyüzemi gyártása a hidrogén és a nitrogén szintézisén alapul. A hidrogén- és nitrogéngáz elegye az ún. szin­tézisgáz, ennek bizonyos tulajdonságokkal kell rendelkeznie. A szintézisgáz minőségét állandóan figyelni és szabályozni kell, más­különben az ammóniagyártás hatásfoka csökken. Elméletileg elképzelhető, hogy egy számítógép segítségével figyelni lehet az egész rendszer működését, szükség esetén pedig a számítógéppel utasíthatjuk a végre­hajtó egységeket, esetleg módosíthatjuk a folyamatot. A mi feladatunk az, hogy ezt az elméleti elképzelést megvalósítsuk a gyakor­latban. Nem véletlenül említettem éppen az ammóniagyártást, hiszen a vágsellyei (Safa) Duslóban már öt esztendeje dolgozik cso­portunk ennek a problémának a megoldá­sán. Jelenleg ott tartunk, hogy sikerült rá­kapcsolni a folyamatra egy számítógépet, amely regisztrálja az eseményeket, vagyis szaknyelven szólva a belépő jeleket továbbít­ja. A következő feladat a kilépő jelek — tehát az utasítások — továbbadásának megoldása lesz. — Ha jól értem, a ma még csak „passzívan megfigyelő" számítógépet „aktív közreműkö­dővé" kell tenni. — Leegyszerűsítve a dolgot valóban erről van szó. — Honnan tudja a computer, hogy neki mit kell csinálnia ? — Megfelelő programot kell neki adni. Eb­ben a programban benne van minden alap­vető adat és információ a megfigyelendő és szabályozandó rendszerről, s a programnak még azt is tartalmaznia kell, hogy az adott folyamat milyen feltételek mellett megy vég­be a legoptimálisabban. — Mennyire elterjedt nálunk a vegyipari ter­melés számítógépes irányítása ? — Tulajdonképpen még csak a kezdet kez­deténél tartunk. Ezzel a problémával elméle­tileg csak a mi tanszékünk foglalkozik Szlo­vákiában, s a tanszékünkön én voltam az első, aki megtanulta a számítógépes progra­mozást. — Mondj valamit a kandidátusi munkádról! — Néhány éve a Slovnaft vállalat felkérte tanszékünket egy etilénoxid gyártására szol­gáló csöreaktor analízisére. A számitógép nemcsak ellenőrzésre és irányításra alkal­mas, hanem modellezésre is. Ha nekünk a csöreaktort a helyszínen kellett volna vizs­gálnunk, akkor ki kellett volna kapcsolnunk egy időre a termelésből, ami már önmagá­ban nagy veszteség, arról nem is szólva, milyen nagy problémát jelentett volna a csőreaktor működésének folyamatos figyelé­se és vizsgálata. Ehelyett számítógépünk segítségével modellt készítettem a berende­zésről, és a benne lejátszódó folyamatokat is modelleztem, s ezeken a modelleken végez­tem el az analízist. A gyárnak csupán erre volt szüksége, én azonban megpróbáltam általánosítani a kérdést, s az analízis befejez­tével nem zártam le a témát, hanem egy szabályozó kört is terveztem a csöreaktor számára. Ez a szabályozó kör egyelőre csak papíron létezik, hogy megvalósítják-e, azt sajnos nem tudom megmondani. De ha egyszer sor kerülne rá, akkor a kandidátusi értekezésemet bizonyosan haszonnal forgat­hatnák az illetékesek. — Mindaz, amit eddig elmondtál, arra enged következtetni, hogy a te munkádnak és termé­szetesen a kollégáid munkájának is, mind elméleti, mind pedig gyakorlati szempontból nagy haszna van. — Ez így igaz. Ha meggondoljuk, hogy mennyivel hatékonyabb lehetne a vegyipari termelés, ha mindenütt számítógépek ellen­őriznék és irányítanák a berendezéseket, ha kellő időben lehetne jelezni a minőségcsök­kenést, akkor máris belátható az a társadal­mi haszon, amivel e módszer bevezetése járna. Sajnos a dolgot számos körülmény nehezíti. Kevés a korszerű számítógép; problémát okoz a számítógép és a termelő­egység összekapcsolása is, hiszen a compu­ter csak utasításokat adhat, de a kívánt műveleteket már nem ő végzi. Gondot okoz a megfelelő képzettségű szakemberek hi­ánya is, bár e téren éppen a mi tanszékünk jóvoltából is határozott javulás tapasztalha­tó. — Aki egy főiskolai tanszék munkatársa, an­nak a kutatói munka mellett tanítania is kell. Nem kényelmetlen számodra ez a kötelesség ? — Egy cseppet sem. Én szívesen tanítok, és nem sajnálom a felkészüléssel járó többlet­­munkát sem, hiszen magamon tapasztalhat­tam annak idején, mennyivel könnyebb a diák élete, ha az előadó világosan és helyes arányérzékkel foglalja össze a legfontosabb tudnivalókat. — Hogy telik egy napod ? „ — Általában reggel nyolckor már benn ülök a szobámban és átböngészem a legfrissebb szakfolyóiratokat, nincs-e véletlenül engem érdeklő cikk valamelyikben. Aztán előveszem az előző nap félretett problémát, vagy egy előadásra, gyakorlatra megyek. A szellemi alkotó munkát nem lehet meghatározott idő­pontokhoz kötni, de nem ajánlatos rendszer­telenül sem végezni. Számomra a reggeli. kora délelőtti órák a legtermékenyebbek, később már lankad a figyelmem. — Kedvenc elfoglaltságod? — Hát az sokféle van. Megkönnyíti kissé a helyzetemet, hogy még nőtlen vagyok. Sze­retek sportolni: nyáron focizok, télen sietek. Valamikor versenyszerűen eveztem is, van egy kis éremgyüjteményem is a különböző hazai és nemzetközi versenyekről, de aztán felbomlott a kvartettünk és én egyedül nem szeretek evezni. Gyakran járok színházba, moziba, hangversenyre, és sosem alszom el úgy, hogy valamelyik könyvből ne olvassak el legalább néhány oldalt. — Te Pozsonypüspökin születtél, egy nagyvá­ros tőszomszédságában, s ma is ott élsz Munkahelyed viszont benn van a város köze­pén. Nem érzed „kétlaki embernek" maga­dat? — Azt hiszem pontos kifejezést használtál, amikor kétlaki embernek neveztél. Fontos szerepet játszik az életemben a munka, s persze egyúttal mindaz, ami összefügg vele, tehát a főiskola, a város, a munkatársaim, a barátaim. De legalább olyan fontos és meg­határozó számomra a szülői ház, a szűkebb pátria is, ahol a gyermekkoromat töltöttem. Édesapám asztalos volt, de korán meghalt, én akkor alig múltam hatéves. Anyám egye­dül nevelt bennünket a bátyámmal, szerető gondoskodásáért örökké adósa maradok, azt hiszem. Ő szerettette meg velem a könyve­ket, s ő biztatott a továbbtanulásra is. Püs­pöki a magamfajta félárva gyerek számára az emberi közösség meghitt melegét is jelen­tette, s természetesen a magyar kultúra közegét is. Már egészen fiatal koromban kapcsolatba kerültem a CSEMADOK helyi szervezetének aktívabb tagjaival, gyakran szavaltam a különböző rendezvényeken és összejöveteleken, talán azért is, mert titok­ban arról ábrándoztam, hogy egyszer színész leszek. — Komolyan is megpróbálkoztál a színészi mesterséggel? — Őszintén megvallom, nem volt elég bátor­ságom hozzá. De a helyi szervezet színjátszó csoportjában gyakran szerepeltem, s ma is szívesen fellépek egy-egy darabban. De nemcsak játszom, hanem rendezek is, már több vígjátékot előadtunk a rendezésemben. A CSEMADOK helyi szervezetének ez évi munkatervében is szerepel egy színdarab betanulása, ezt is én fogom rendezni, feltéve persze, hogy sikerül időben ráakadnom egy megfelelő vígjátékra, amelyhez viszonylag kevés szereplő kell, mert bizony jó színészt találni nem könnyű feladat, ráadásul ha sok a szereplő, több a gond a próbákkal is, mert nehéz egyeztetni az időpontokat. — Mik a terveid? — Először is szeretnék megnősülni, családot alapítani, hiszen elmúltam már harmincéves. Aztán szeretnék megtanulni még egy világ­nyelvet, mondjuk a franciát. Angolul, oroszul egész tűrhetően beszélek, a német tudáso­mat most gyarapítóm a nyelviskolában, azt hiszem a francia nyelvre még futja az időm­ből. Nagyszerű érzés, ha az ember egy másik emberrel az illető anyanyelvén tud beszél­getni. S ha már a terveim felől kérdeztél, természetesen a munkámat sem szeretném kihagyni. Őszintén bízom abban, hogy azok az elméleti elgondolások amelyek ma foglal­koztatnak bennünket, hamarosan a terme­lésben kerülnek megvalósításra. LACZA TIHAMÉR (Prandl Sándor felvétele) 18

Next

/
Thumbnails
Contents