A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-01-27 / 5. szám

A Gsemadok életéből ÉSZREVÉTELEK A JÁRÁSI BIZOTTSÁGOK ŐSZ! PLENÁRIS ÜLÉSÉRŐL A CSEMADOK Központi Bizottságának /V. plenáris ülését követően megtartották járási bizottságaink is plenáris üléseiket Jóváhagy­ták az 1984-es év munkatervjavaslatát és az évzáró taggyűlések harmonogramját. Az ülé­seken meghallgatták az egyes munkaszaka­szokon elért eredmények értékelését, a népraj­­zi gyűjtés és a krónikairás helyzetéről szóló beszámolókat. Örvendetes tény, hogy javult az üléseken a résztvevők aránya, kivéted képez a tőketere­­besi járás, ahol nem vöd határozatképes a járási bizottság. Ádalános jelenség, hogy gya­rapodott a vitában felszólalók száma, ami szintén érdeklődésre és aktivitásra utal. A járási bizottság ülésein a legtöbb helyen meg­jelentek a járási szervek képviselői és minden esetben képvisedette magát a CSEMADOK KB delegációja is. A vitában felszólalók több­sége szerint a munkaterv gazdag és tartalmas — így munkára ösztönző —, s szinte mind­annyian szódák a tagsági bázis növelésének fontosságáról. A Központi Bizottság plenáris ülése óta két új helyi szervezet alakúd; az egyik Helenbán, az érsekújvári, a másik Gúto­­ron, a Bratislava-vidéki járásban. Sajnos mind ez ideig nem sikerűd aktivizálni a Bratislava­­város területén létező — de stagnáló — dúb­­ravkai szervezetet Mindenütt szódák a felada­tokról. a művelődési munkaszakaszon a haté­konyság növeléséről, a klubmozgalom támo­gatásának és az író-olvasó találkozók szerve­zésének szükségességéről. A tagság körében Az egyik Milan Eleksa, a rozsnyói (Rozfiava) városi pártbizottság elnöke, a másik Barczi Pál, a veterán pártharcos, a CSEMADOK rozsnyói városi szervezetének elnöke. Nem véletlen, hogy Így, együtt, tanácskozva talá­lom őket. — Szükséges az események tanulságai­nak közös megfogalmazása — magyarázza Eleksa elvtárs —, meg a lényegesebb eszmei kérdésekben való állásfoglalás... — És ennek alapján a feladatok kijelölése — folytatja Barczi elvtárs —, mert a szerve­zetünk ezáltal tölti be szerepét a politikai nevelésben, ami korántsem mellékes. Nem is lehet, hiszen a CSEMADOK városi szervezetének közel ezer fős a tagsága, a szervezet önálló székházzal rendelkezik, a tagság sokrétű, jól irányított tevékenysége nyomán a szervezet kultúrpolitikai tényező a városban. A két elnök tanácskozása nem előíráson, nem valamiféle rendeletén, inkább szokáson alapuló, és Sohasem előre tervezett, de rend­szeres, folyamatos, s mindkettőjük vélekedé­se szerint: szükséges, elvtársi eszmecsere. — Szükséges — mondja a városi pártbi­zottság elnöke —, mert elvi, kultúrpolitikai kérdésekben így alakul, formálódik az esz­mei, politikai irányítás egysége. — Szükséges — hangsúlyozta Barczi elv­társ —, mert segítség a mi számunkra, ha biztosan tudjuk, hogy miként értékeli tevé­kenységünket a városi pártbizottság, mit tart fontosnak. örömmel fogadták a CSEMADOK Központi Bizottsága ádal meghirdetett történelmi-iro­dalmi vetélkedőt, amd a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulója és a CSEMADOK megalakulásának 35. évfordulója alkalmából indítványozott a szervezetünk. Továbbra is különös figyelemmel kísérik, kísérjük a nép­rajzi munkaszakaszon elért eredményeket Szövetségünk széleskörű kudúrpolitikai, mű­vészeti és népművelési tevékenysége kereté­ben jelentős helyet foglal el a néprajzi gyűjtő­munka. A népi hagyományok feltárásának, ápolásának és megőrzésének a CSEMADOK életében nagy hagyománya van. Ezen munka­­szakasz szakmai irányítását a járási bizottsá­gok mellett működő néprajzi szakbizottságok végzik. Az egyes értékelésekből kitűnt, hogy a járási néprajzi szakbizottságok az elmúd idő­szakban nem működtek rendszerességgel. Va­lamennyi járásunkban vodak aktívabb és passzívabb időszakok, attól függően, hogy egyes szakemberek mennyire tudtak bekap­csolódni a munkába. Ádalános vélemény, hogy a Központi Bizottság ádal rendezett nyári néprajzi szemináriumok mindig mozgató erő­ként hatottak a járási bizottságok munkájára. Legeredményesebben a losonci, dunaszerda­­helyi, érsekújvári, királyhelmeci, kassai és a nyitrai szakbizottságok működtek. Gyakran előforduló probléma a helyiség hiánya, a fel­gyújtott anyagok elhelyezése. Az üléseken megjelent járási képviselők támogatásukról biztosították a plénum tagjad. Vissza-visszaté-Nagyra értékeli a városi pártbizottság a vegyes kórus, ahogy Rozsnyón nevezik: a munkásdalárda, működését. Azért is javasol­ta, hogy megalakulásának közelgő 120. év­fordulója alkalmából kitüntetést kapjon. A művelődési klub tevékenységét is nagyra értékeli, mert az önművelésen alapuló is­meretszerzésnek, ízlésnevelésnek a szoci­alista jellege nyilvánvaló, ugyanakkor pedig a klub rendezvényei jogos érdeklődést kelte­nek, nemcsak a tagok, de a lakosok körében is. Elismerésre méltónak tartja, hogy a szer­vezet tagsága a székház mögötti kertben szabadtéri színpadot épített önkéntes, társa­dalmi munkával. Persze, azt is megemlíti a pártbizottság elnöke, hogy a városi szervezet vezetőségé­nek kommunista tagjai, Vanyó Ferenc, Berec István kiváló szervezők, a színpadépités munkájában Baffi Árpád, Drenkó István, és velük együtt sok-sok magyar nemzetiségű kommunista igazán példamutatóan vett részt. Fontosnak tartja a pártbizottság, hogy a vegyes kórus tevékenysége folyamatos le­gyen, ezért javasolja új, fiatalabb dalosok toborzását. A művelődési klubbal kapcsola­tosan pedig, hogy a fokozottabb minőségi igényre való tekintettel ne feledkezzen el a vezetőség a formalizmus és a divattal terje­dő giccs veszélyességéről. — Köszönjük — mondja Barczi elvtárs —, hogy a pártbizottság támogatásával a sza­badtéri színpad építéséhez segítséget kap­ra törekvés a tájházak, illetve a honismereti szobák szervezése, ami ugyancsak helyiség hiánya miatt sok esetben nem valósul meg. Komoly figyelmet fordítottak járási bizottsá­gaink a krónikaírás értékelésére. Sajnos az elhangzott beszámolókból kitűnik, hogy még mindig nem sikerűd rendszeresíteni a krónika ­írást helyi szervezeteinkben, annak ellenére, hogy a CSEMADOK Központi Bizottsága már több szemináriumot tartott, illetve segédanya­got adott ki a krónikaírással kapcsolatban. Helyi szervezeteink 60 százaiéiba vezeti rend­szeresen a krónikát A jövőben a járási bizott­ságok elnökségeinek meg kell találniuk a módját szövetségünk működésének ilyen for­mában való megörökítésére. Járási tisztségviselőink szóltak a helyi szer­vezeteket foglalkoztató problémákról. Szóltak a Hét című képes hetilapunkról, kifogásolták, hogy több esetben nem tudósd, illetve igényel­ték, hogy részletesebben foglalkozzon a Hét egy-egy járási vagy központi rendezvénnyel. A CSEMADOK KB Titkársága a járási ple­náris üléseken elhangzottakat a Központi Bi­zottság titkársági értekezletén megvitatta, és az észrevételeket továbbította az illetékes szer­veknek. Összegezve a járási p/énumokon elhangzot­takat: az ülések a felsorolt hiányosságoktól eltekintve jól elő voltak készítve és teljesdették küldetésüket. Reméljük, hogy járási tisztségvi­selőink karöltve a CSEMADOK Központi Bi­zottsága és apparátusa tagjaival mindent megtesznek majd annak érdekében, hogy az 1984-es évben még eredményesebb munká­ról számolhassunk be szövetségünk szervei­ben és szervezeteiben. tunk, anyagot, deszkát. Még kellene egy és más, mert a nézőteret is rendezni szeret­nénk. Fel is jegyzi Eleksa elvtárs, hogy mi kelle­ne, s kinek, melyik intézménynek ajánlatos szólni a további támogatás érdekében. Utá­na előveszi a pártoktatási év tervezetét. — Örülünk — állapítja meg —, hogy pro­pagandistaként, előadóként is tevékenyek a városi szervezet aktivistái. Örülünk, mert így nem jelent különösebb gondot, ha a megér­tés érdekében anyanyelvűnkön is meg kell magyarázni a hallgatóknak ami fontos. Amikor pedig a CSEMADOK városi szerve­zete tagságának eszmei, politikai nevelése kerül szóba, Barczi elvtárs azt hangsúlyozza, hogy csakis olyan elgondolás és gyakorlat vezethet eredményre, amely egyszerre igyek­szik törődni a legtevékenyebbek, az úgyne­vezett középmezőny és a legszélesebb tag­ság szocialista nevelésével. Eleksa elvtárs pedig, hogy a szervezési problémák, gondok közepette sem mellőzhető az eszmei, mű­sorpolitikai kérdésekkel való törődés. Egyetértenek. Néhány, keresetlen szóval, mintegy össze­gezésként még elmondják egymásnak, hogy ki, mit tart az intézkedés szempontjából sürgősnek, fontosnak. És vége a tanácskozásnak, mert hiszen elköszönnek egymástól, mégpedig így: — Ahogy megbeszéltük. S kézfogásuk megerősíti: úgy is lesz. HAJDÚ ANDRÁS HOGY JOBBAN ISMERJÜK EGYMÁST A CSEMADOK Kassai Városi Bizottsága és az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége Városi Bizottsága évek óta számos olyan közös akciót szervez és rendez, amely mind­két szövetség számára jelentős eseménynek számit. Több, mint egy évtizedes hagyomány már, hogy a csehszlovák—szovjet barátsági hónap alkalmából rendszeresen közös ünne­pi estet rendez a két városi bizottság, ame­lyen ukrán és magyar előadók és együttesek lépnek a közönség elé. Lassan hagyománnyá érik a közös irodalmi estek, író-olvasó találkozók szervezése is. Néhány évvel ezelőtt az UDKSZ kassai klub­jában szlovák, csehszlovákiai ukrán és ma­gyar írók találkoztak a közönséggel. Az ak­kori hangulatos találkozónak lett mintegy szerves folytatása az idei rendezvény, amely­re november 23-án került sor a CSEMADOK székházában Kassán. A találkozón dr. Michal Roman, a Safárik Egyetem tanszékvezető tanára a csehszlová­kiai ukrán irodalom fejlödésképét vázolta fel, 1945-től napjainkig. A mi irodalmunk azo­nos korszakának alakulását, fejlődését dr. Máté László foglalta össze. Az elhangzott előadásokból kitűnt, hogy a két irodalom fejlődésének sok közös vonása van, de sok a különbözősége is. Egyben az is kiviláglott dr. M. Roman előadásából, hogy a < velünk egy hazában élő ukrán nemzetiség irodalmáról — enyhén szólva — hiányosak az ismereteink. Ellentétben a mi irodalmunk­kal, például az első köztársaság idején Cseh­szlovákiában ukrán irodalomról alig beszél­hetünk. Ami mégis létrejött, az teljes egészé­ben a görögkatolikus egyház hatása alatt állott, s ahogy az előadó elmondta, valamifé­le keveréknyelven íródott. Ez lényegében meg is határozta ennek az irodalomban a minőségét. A helyzet 1945 után változott meg. A csehszlovákiai ukrán irodalom kez­detei ezek szerint gyakorlatilag az ötvenes évek elejére tehetők. Ezt lényegében azok a fórumok bizonyítják, amelyek ebben az'idő­­ben alakultak meg. Első helyen áll ezek között az Ukrán Nemzeti Színház létrejötte Eperjesen, s a Dukla című irodalmi folyóirat, amely köré felzárkóztak az alkotók. Ezeknek az éveknek az eredménye az is, hogy a korábbi keveréknyelvet az irodalomban fel­váltotta az ukrán nyelv. Ma már ennek az irodalomnak a második, sőt a harmadik nemzedéke képezi a derékhadat, s az iroda­lom, amelyet művelnek, egyre tágabb teret követel magának Csehszlovákia népeinek irodalmában. Amennyire nekünk újak voltak az ukrán irodalom helyzetéről szóló információk, úgy tapasztaltam, hogy ez fordítva is érvényes volt. Mindezzel együtt az a közös vélemény alakult ki e rendezvény kapcsán, hogy rend­szeressé kell tenni a találkozásokat a közele­dés és a kölcsönös megismerés érdekében. GÁL SÁNDOR GYENGE JÁNOS osztályvezető ÉRDEKES RENDEZVÉNYEK 7

Next

/
Thumbnails
Contents