A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-07-22 / 30. szám

nyolc esztendőben. Az iskolában is mindig végeztem pártmunkát. Az ifjúság nevelését szívügyemnek tekintettem. Olyan úttörő és ifjúsági háiat vettem át, amelynek jóformán csak a neve volt, s rövid idő alatt kitüntetett úttöröház lettünk. Városunk két iskolájából több mint ötszáz tanuló látogatja rendszeresen az úttörő és ifjúsági házat, s a gyerekek több mint harmincöt szakkörben tevékenykednek eredményesen és a versenyeken is nagyszerűen megállják a helyüket.

— Arról is beszélj, mi történt elnökké választásod után? — szakítom félbe a beszámolóját.

— Elképzeléseim közé tartozott a már kész fedett piac a Bódva partján, a körülbelül ötezer férőhelyes amfiteátrum építésének befejezése és egy új egyészségügyi központ létesítése. Ebben az évben már meg is kezdjük az építését.

— Úgy hallottam, nagy lendületet vett városotokban a lakásépítés.

— De csak az utóbbi tíz évben. A hatodik ötéves tervidőszakban hatszáz lakásegység készült el. Azonkívül fölépült a szlovákmagyar általános iskola épülete, a négyosztályos óvoda és a bölcsödé, s önsegélyes alapon tető alá hoztuk az új szállodát, a könyvtárat és a már említett úttörő és ifjúsági házat. A városi kulturális központ már régebbtől létezik, most bizonyos átalakításokat végeznek rajta.

— A város fölötti dombon családi házak egész negyede ...

— Százhúsz-százharminc családi ház épült föl ott, s még további kilencvenöt házhelyen építkeznek.

— Eddig azt tudtam Szepsiről, hogy

hosszú. Nyújtózkodik a jászói főút mentén.

— Most már széles is — jegyzi meg mosolyogva Lobéi Zoltán. — Ugyanolyan széles, mint hosszú. A Bódva mindkét oldalán terjeszkedő kedvében van.

— Szolgáltató hálózata is terjeszkedőben?

— Új szolgáltatások létesítése is szerepel a tervünkben. De új lakónegyedeinkben még gondot jelent néhány üzlet hiánya. A szolgáltatások házának és a tizenhat osztályos általános iskolának az építését jövőre kezdik meg. Sajnos, a kulturális létesítmények másik részének (mozi, színházterem és klubhelyiségek) az építése megakadt. Reméljük, csak időlegesen.

— Mezőgazdasági vagy ipari kisváros Szepsi?

— Iparosodó mezőgazdasági kisváros. Tizenhat kisebb-nagyobb üzeme és állami gazdasága van. Szlovák—magyar általános iskoláiról, szlovák—magyar gimnáziumáról és szlovák—magyar mezőgazdasági középiskoláiról is ismert. Lakóinak száma megközelíti a nyolcezret. A lakosság 42 százaléka magyar nemzetiségű.

— A szepsi-jászói főút két oldalán sok az éppen virágzó hársfa. Valósággal bódit az illata...

— Rengeteg a hársfa és a mindenféle gyümölcsfa városunkban. A hársfák a főút két oldalát, a gyümölcsfák a kerteket ékesítik. A kistermelők mindent gyorsan értékesíthetnek a piacon. Akik Kassáról (Košice) repülőgépen utaznak Bratislavába, azok mondják, hogy fentröl Szepsit nem is nagyon látni. A házak megbújnak a fák lombjai alatt.

— Virágnak sincs híján a város, ahogy tapasztaltam.

— Évente, de már ebben az esztendőben is több ezer rózsát, díszbokrot- és cserjét ültettünk ki. Költséges, de szükséges. Szeretnénk, ha városunk idővel a virágok városa lenne. Az új lakónegyedekben örömünkre valóságos rózsakertek létesültek. A jó közérzet, az egészség és esztétikai szempontból is fontos dolgok ezek!

— Elnök elvtárs — kukkant be hozzánk a titkárnő —, sürgős ügyben keresik.

— Egy kis türelmet kérek — mondja, és átvonul a másik helyiségbe.

Körülnézek. A szemközti falon elismerő oklevél az 1979-es esztendőből. Az SZNF 35. évfordulója tiszteletére meghirdetett, a nemzeti bizottságok között folyó szocialista munkaverseny fejlesztésében és a Nemzeti Front választási programjának teljesítésében elért eredményekért. Közvetlen mellette a következő esztendőben kapott elismerő oklevél első fokozatát látom. Szövege csupán annyiban különbözik az előzőétől, hogy ezen a versenyt a felszabadulás 35. évfordulója tiszteletére hirdették meg.

— Nehéz ügy volt ? — kérdezem a visszatérő Lobéi Zoltántól.

— Mit mondjak? — ül vissza a helyére. —

Naponta huszonöt-harminc embert kell meghallgatnom. Jönnek hozzám lakás-, nyugdíj-, házhely és sok más gondjukkal. Az apró bajokat is orvosolni kell. Ami örömmel tölt el, hogy elnökké választásom két éve alatt sikerült az Új utcát aszfaltoznunk. Az új víztároló is elkészült, amely a lakótelepet látja el vízzel. Ami viszont bánt, hogy az új kultúrház építését még mindig nem sikerült megkezdeni. v

— Sokat hallottam már a nagy család (város) gondjáról-bajáról. S jóformán semmit a kisebb családról.

— Egyik lányom a Jednota áruházban dolgozik. A másik az úttörő- és ifjúsági házban a természettudományi szakosztály vezetője. Fiam a helybeli magyar tannyelvű gimnázium tanulója. Feleségem az általános iskola napközijében nevelő.

— Szenvedélyed?

— A bélyeggyűjtés és a sakk. Kerületi versenyeken is részt veszek. Feleségem kivételével az egész család sakkozó. A lányom négyszeres kerületi bajnok, a szlovákiai országos versenyen második helyen végzett. Sokat játszunk együtt és mindig veszítek. Van egy kiskertem, ott is szívesen eltölteném a hétvégéket, de szombaton esküvő, névadó ünnepség, értekezlet, ritkán van úgy, hogy nem történik semmi. Évente körülbelül ötször. A vasárnap lehetne pihenőnap, de a nyolctagú szepsi sakkcsapat, amelynek én is tagja vagyok, tizennégy mérkőzést játszik minden évben. így a vasárnapjaim is gyakran elfoglaltak.

Lobéi Zoltántól távozóban még az általános iskolába is ellátogatok. A folyosókon síri csend, a tanulók felelnek, vagy a tanítóikra figyelnek. Míg a csengetésre várok, a faliújság híreit böngészem. Az iskola egyik nagy eseményét szóról szóra lejegyzem:

„1983. június 3—4—5-én iskolánk kis és nagy tánccsoportja országos táncfesztiválra utazik Zselizre, ahol Tavaszi játékok a Bódva környékéről című műsorral mutatkozik be."

Egy másik folyosó másik faliújságján a hetedik osztályos Ötvös Erzsébet szorgalmáról, példás tanulmányi eredményéről és magaviseletéről olvasok dicséretes szavakat. Aztán később a pedagógusokkal már megint Lobéi Zoltánról beszélgetek. Minden hétfőn munkaértekezletet tart, amelyen a hetenként elvégzett munkát értékeli, és meghatározzák a választási programba foglalt feladatokat. Szigorúan megköveteli teljesítésüket.

MACS JÓZSEF

Hétvégi levél

Már többször megfigyeltem a hentesüzletek elárusítóinak fantasztikus kézügyességét, elsősorban a kimért hús árusításánál. Szinte a zsonglőröket meghazudtoló ügyes kézmozdulattal mutatják a vevőnek, hogy a hús milyen szép, ügyesen eltakarva a vásárolt hús azon részét, melyen jó adag faggyú- vagy zsírréteg húzódik meg. Az elárusító mér és csomagol. A vevő fizet.

Csak odahaza jön a meglepetés, amikor a vevő megnézi mi is van a csomagban. De már késő, eszi nem eszi, ezt kapta. Nem értem, hogy az ilyen elárusítók vagy ha úgy tetszik, hentesek, miért nem mennek cirkuszba, vagy valamilyen varietébe zsonglőrnek vagy bűvésznek, legalább jó! elszórakoztatnák a közönségei Csak hát ezt az ügyességet ott a cirkuszban vagy a varietében önzetlenül lehetne használni.

Nem tudom, a zárás utáni elszámolásnál a kasszában hogyan jelentkezik a húson levő húsz-harminc dekás vagy félkilós zsírréteg, melyet azon az áron adtak el, mint a tiszta húst. Itt jutott eszembe, hogy vajon mennyi havi fizetése lehet egy elárusítónak vagy hentesnek? Bizonyára van annyi, amiből tisztességesen meg lehet élni, és ha jó! megy, még valamit félre is lehet tenni. Persze, fényűző életet nem lehet belőle folytatni.

Természetesen vannak lelkiismeretes eladók is, akik anélkül, hogy a vevő figyelmeztetné, eleget tesznek az előírásoknak. Ők nyiNán tudják, hogy a vevő is a fizetéséből él, és nem mindegy, hogy mire költi el a pénzét. Ennek ellenére egyesek, sajnos, mégis úgy érzik, hogy joguk van jogtalan jövedelemhez Nem véletlenül vetettem papírra ezeket a somkai Lehet hogy nem is került volna rá sor, ha a bevezetőben említett negatívumokat nem éreztem volna a saját bőrömön is.

Nemrég a közeli hentesüzletbe mentem vásárolni, kértem egy kiló marhahúst párolni valót A hús kiválasztását rábíztam a hentesre, mondván mindig azt halljuk vásámljon a szakembereknél, tanácsot adnak, szakszerűen kiszolgálják stb. A hentes levágott egy darab húst meg is mutatta, szemre szép volt, fizettem hetven koronát mert több volt egy kilónál. Odahaza megnéztem a húst és megállapítottam, hogy több mint a fele faggyú, le is mértem hetven dekát nyomott. Mekkora lelkiismeretlenség az ilyesmi a vevővel szemben, de a társadalommal szemben is, mert elégedetlenséget, fölösleges bosszúságot és bizalmatlanságot vált ki az embereknél. Élénken emlékszem arra, amikor különböző gazdasági okokból felemeltük a húsfajták többségének árát Az új árakkal egyidőben előírások is megjelentek arról, hogy a húson mennyi tehet maximálisan a zsiradék. A cél világos volt, a vevő több pénzért kapjon minőségileg jobb húst És hol tartunk ma, jó egy évvel az árrendezés után? Az az érzésem, hogy ugyanott, ahol voltunk régebben.

Az árrendezés után napirenden voltak az ellenőrzések, amire viszont ma is nagy szükség lenne, hogy megakadályozzuk a felelőtlen elárusítók mesterkedéseit az egyéni értlek fölébe helyezését a vásárlók és az egész társadalom érdekeinek.

3