A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-12-23 / 52. szám
Csak egy percre... ..............—............................-.j.. 38,5 FOK — ÁRNYÉKBAN AGÓCS VILMOS TÓTH BÉLA a Gútai (Kolárovo) Efsz huszonkilenc éves gépjavítója munkabíró, jó szerve zőkészséggel rendel kező fiatalember. Ezé két a tulajdonságait ismerhette föl a gazdaság vezetősége is, amikor megbízták öt a szövetkezet SZISZ -alapszervezetének vezetésével. De kezdjük a legelején, valahol ott, amikor Béla eldöntötte: a gépek „orvosa" lesz... — Falusi gyerek lévén mindig is izgatott az a dolog, hogy egyes munkafolyamatokat miért kell a parasztembernek nehéz és verejtékes, olykor pusztán kétkezi munkával elvégeznie — mondja. — Gyerekkoromban sokat tűnődtem azon is, vajon nincs-e elég ész az ember fejében ahhoz, hogy a mindennapi munkát megkönnyítő gépeket készítsen ... Ezért sokat barkácsoltam, különböző szerkentyűket készítettem. A gépek iránti vonzalmam később sem csökkent, úgyhogy a pályaválasztás számomra nem jelentett különösebb gondot, hanem sokkal inkább régi álmaim megvalósulásának lehetőségét. — Eszerint becsülettel kitanultad a gépjavítók nem éppen könnyű szakmáját... — Igen, méghozzá tapasztalt mesteremberek mellett. Sőt! Amikor már nemcsak a szakoklevél volt a zsebemben, hanem némi gyakorlattal is rendelkeztem, hát újítási javaslatokat is tettem, de szükség esetén az aratásban is részt vettem, vagy ha kellett, hát szántottam, vetettem. — Újabban társadalmi kötelezettséged is van : te vagy a szövetkezet ifjúsági szervezetének elnöke. Győzöd ezt a többletmunkát? — Egy mezőgazdasági gépjavító sohasem mondhatja el magáról, hogy bővelkedik szabadidő dolgában, de ami tényleg fontos, arra azért jó munkabeosztással mindig futja az ember idejéből. — SZISZ-szervezetetek feladatai közül mit tartasz valóban lényegesnek? — Azt, hogy ennek a hatvantagú közösségnek az igyekezete mindig oda összpontosuljon, ahol a legnagyobb szükség van a fiatalok segítségére. De nemcsak a szövetkezet tennivalóiból vesszük ki részünket, hanem bekapcsolódunk például a SZISZ központilag szervezett takarmánybetakarító versenyeibe is. — Jut időtök a kulturális tevékenységre ? — Természetesen! Rendszeres látogatói vagyunk például a MATESZ előadásainak, mi szervezzük a szövetkezet népszerű évzáró bálját, de több olyan rendezvény is van Gútán, amelyet a CSEMADOk városi szervezetével közösen tartunk. — Úgy tűnik: aktív ifjúsági szervezet a tiétek. Fölfigyeltek erre már mások is? — Tavaly elnyertük a SZISZ komáromi járási bizottságának vándorzászlaját. És az sem mellékes szempont, hogy ifjúsági szervezetünk tagjai közül többen tagjai a szövetkezet szocialista munkabrigádjának, ami megkönnyíti a munkafelajánlások maradéktalan teljesítését. — Mit mondanál el önmagadról, a magánéletedről? — Családommal együtt Gútán, szövetkezeti lakásban lakom. De már nem sokáig, mert házat építünk, s annak tőszomszédságában kedvenc hobbimra, a kertészkedésre is mód nyílik majd. A ház körüli kertben Zsolti és Anikó, a két gyermekem pedig kedvére kihancúrozhatja magát. Kép és szöveg: Kalita Gábor Az első nyugtalanító jelzés akkor ért, amikor a presszóban elém tették a délutáni feketémet A szokott mozdulatokkal felkavarom, belekóstolok — a kávénak semmi ize. Sőt mintha meglehetősen savanykás lenne. A dolgokat nem szabad dramatizálni — mondotta egykor valamelyik gondolkodó (már elfelejtettem, hogy ki). Nem arra gondolok tehát, hogy talán a konyhafőnök a múltkori reklamációmért cserébe ecettel dúsította a feketémet. Bár kj tudja... Minden bizonnyal véletlenül cseppenhetett a fanyar ételízesítő az italba. Derűs lélekkel intek hát Sanyinak, az ismerős pincérnek. — Nem az igazi... Mintha kissé savanyú lenne — mutatok a gőzölgő csészére. — Keserű... Talán keserűt akart mondani — mosolyog Sanyi. — Tessék cukrot tenni bele. , — Tettem. Mégis savanykás. — Elnézést... Mindjárt hozok egy frisset — mondta készségesen a pincér, s pillanatok alatt ott állt előttem a friss fekete. Kavarok, kóstolok — talán még az előbbinél is rosszabb egy fokkal. Sanyi válaszomat várva áll mellettem. S én megfeszített erővel gondolkozom. A dolog bonyolult Ha én most azt mondom, hogy ez már igen, ez a kávé príma s közben a konyhafőnök ebbe is ecetet öntött az egész személyzet röhögni fog rajtam. De ha azt mondom, hogy ez a kávé is savanykás, s közben csak az én ízlésemmel van valami baj, akkor a személyzet azt fogja hinni, hogy csak macerálni akarom a dolgozókat, s hosszú időre kiutálnak a presszóból. Elhatároztam tehát, hogy szégyenszemre visszavonulok. — Hát — mondom nagysokára — úgy tűnik, hogy ez már jobb... Sanyi arcán öröm villant — Ennek igazán örülünk... Bár megjegyzem, hogy az elsőt is megkóstoltuk a konyhában, többen is. s annak sem volt semmi baja. A teljes erkölcsi vereség érzésével távoztam a presszóból s ezt az érzést még fokozta a meggyőződés, hogy igenis, mind a két fekete savanykás volt egy kicsit. Sőt, nem is kicsit A második jelzés hazafelé menet, a buszban ért. Az október végi napfény selymes ujjakkal simogatta arcom az ablaküveg mögött. Arra gondoltam, hogy az idei csodálatos nyárnak látszólag sohasem lesz vége, amikor minden átmenet nélkül jeges fuvallat futott végig lábszáramon, a gerincemen végig és egész testemben megborzongtam. Dideregni kezdtem. Mintha a busz hirtelen valahol messze északon, mondjuk Murmanszk utcáin haladna s kikapcsolták volna a fűtést Szorosabbra fogom magamon a ballonkabátomat de a hideg érzete egyre erősebb. Útitársaimat figyelem. Érdekes, ők nem fáznak...? Jórféhány utcán át meditáltam fogvacogva, amikor hirtelen megszűnt a didergés, lassanként forróság önt el Homlokomat verejték lepi, tenyerem forró, izzadt. Most meg az az érzésem, hogy a busz az egyenlítő mentén, mondjuk Dar es Salaamban viszi az utasokat Útitársaimat figyelem. Nem izzadnak, nem pihegnek, nincs nielegük. Hm, hogy kies városunkban ennyi időjárási zóna lenne... A dolgok otthon folytatódtak. Vacsorára kedvenc ételem: pacalpörkölt volt (Vajon hot szerezhette az asszony a pacalt?!) A szokott lendülettel ültem neki az ízes falatoknak, de már az első harapás után megállt kezemben a villa. A pörkölt... hm... mintha kissé íztelen, vagy inkább savanykás volt Mondom a feleségemnek. — Ha nem ízük, nem kell megenned, — válaszolta a maga vonzóan keresetlen modorában. — Izük, ízük, de nem olyan, mint szokott lenni. — Tudod mit — mondja az asszony — ha máskor útközben megvacsorázol, légy szíves telefonálj haza, hogy ne ugráljak itt feleslegesen a tiszteletedre — zárta le a vitát. Bekapcsoltam a tévét. S ni, a képernyőn piros és sárga karikák ugrálnak, furcsa formájú színes csíkok vibrálnak. Ebben nem volna semmi rendkívüli, ha színes volna a készülék. De fekete-fehérl Mondom a feleségemnek, hogy színesedik a tévénk. Hosszan rámnéz, szótlanul, komolyan: a pörköltről meggondolatlanul kinyilvánított véleményem a jelek szerint kissé elhidegítette közöttünk a légkört. — A szemed káprázik — jelentette ki tévedhetetlenül. — Vagy lázad van. Biztosan meghűltél. — Ne viccelj... Hogy lehet nyár közepén meghűlni. — Először is már nincsen nyár, másodszor pedig meglehetősen rosszul nézel ki. Mérd meg a lázad... Lázat mértem — s nem akartam hinni a szememnek: 38,5 fok! No nézd csak, tényleg meghűltem. S hirtelen eszembe jutottak a kávéval kapcsolatos furcsaságok, a különös utazás, a színesedő tévé. Vacogó fogakkal ágynak dőltem. S miközben a lázcsillapítót nyeltem, citromos teát kortyolgattam, a torkomat öblögettem s főleg igazi férfimódra nyűgösködtem, arra gondoltam, hogy lám, nincs az a hosszú forró nyár, amely egyszer el ne múlna . . . DÉNES GYÖRGY APRÓSÁGOK ROSSZ ÍRÓ ANTIALKOHOLISTÁK PARASZTBÖLCSESSÉG Fantáziája végtelen. Fel a harcra az alkohol ellen. Kedves fiam, vésd az eszedbe, de hát ha írni képtelen. pusztítsuk, ahol érjük. ha a búzakévék szeretnék egymást. GÉPI MUNKA Viseld magad íróképpen. igyuk meg menten! nem feküdnének keresztbe. • pötyögtess csak írógépen. SZERELEM SZILVESZTERI BULIZÓ Behűtve a pezsgő. Sóhajtva születik NEM AZ A FONTOS ölében egy fess nő. minden szerelem Nem az a fontos, az író mennyit ír. nem csoda, hogy bájos és ásítva hal meg. hanem, hogy mennyit bír el a papír álomképet fest ő. kifosztva, csendesen. A REKLÁM HANS ARNOLD Szombaton különösen nagy forgalom volt az áruházban. A pultok előtt tolongtak a vevők. Paul ráérősen egyik emeletről a másikra ment vásárolt néhány apróságot, de inkább csak szórakozásból, mint szükségből. A háztartási vegyi áruk osztályának bejárata előtt tekintete hirtelen egy ötmárkás pénzdarabra esett. A pénz a padlón feküdt és hivogatón csillogott Paul nem hitt a szemének; elsétált a pult mellett azután visszatért az előző helyre, hogy végleg meggyőződjék róla: nem optikai csalódásról volt-e szó. Bizony nem, éppen egy ötmárkás feküdt a padlón. Paul figyelmesen körülnézett és tekintete találkozott az eladóéval, aki a közeli pult mögött állt. Az eladó merőn nézte Pault Amikor aztán a következő vevő elterelte az eladó figyelmét, Paul odaszaladt a pénzdarabhoz és rálépett Azután megpróbálta, hogy a cipője talpával félrehúzza valamerre, de hiába, a pénzdarabot valósággal odaszegezték a padlóhoz. Paul ekkor érezte, hogy valaki megfogja a vállát. Hátranézett, és ugyanazt az eladót pillantotta meg, aki az imént olyan figyelmesen szemmel tartotta őt — Nyugodtan ajánlhatom önnek az új enyvünket! — mondta az eladó mézes-mázas mosollyal. — Látom, ön is meggyőződött a kiváló minőségéről. Egy üveg ára 1 márka 20 pfennig, három üveg ára — 3 márka... (Fordította: Geliért György)
