A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-12-23 / 52. szám
Beszélgetés Ján Galloval, az SZLKP Rozsnyói (Rožňava) Járási Bizottságának vezető titkárával életében fordulópontot jelentő más eseményeket is. Az elmúlt évben is nagyon sok névadót, polgári esküvőt és temetést tartottunk. A szertartások megrendezésében nagy részt vállalt a CSEMADOK. A polgári ügyek testületé megalakulása 30. évfordulója alkalmából „A rozsnyói járás fejlesztésében szerzett érdemekért" emlékérem kitüntetést kapta a revúcai művelődési otthon mellett működő női énekkar, és a pelsőci hnb polgári ügyek testületé. S a járásban még sok más csoport és együttes fejt ki eredményes munkát. A párt- és állami szervek átgondolt politikai felvilágosító munkájának, s a különféle együttesek és csoportok sokrétű tevékenységének köszönhető, hogy a világnézeti nevelés területén a rozsnyói járás országos viszonylatban is a legjobbak között van. • • A CSKP KB 8. és az SZLKP KB szeptemberi ütésének határozataiból eredően a járásra milyen feladatok hárulnak? — Ha az 1984-ben elvégzésre váró feladatokat sikeresen meg akarjuk oldani, következetesen, a korábbinál is gyorsabban és eredményesebben kell alkalmaznunk a tudományos-műszaki forradalom vívmányait az élet minden területén, ahogy azt a CSKP KB 8. és az SZLKP KB szeptemberi ülése hangsúlyozta. Az említett ülés határozatait lebontottuk a járásra vonatkoztatva. A legfontosabb feladatnak azt tekintjük, hogy a jövőben emeljük saját energiaforrásaink teljesítőképességét, csökkentjük a nyersanyag, az energia- és a szállítás költségeit, fokozzuk az exportot, valamint a mezőgazdasági termelést, ugyanakkor egyre nagyobb mértékben óvjuk a környezetet és fejlesztjük az egészségügyet. Célunk elérése érdekében maximálisan igénybe vesszük a tudomány és a technika vívmányait, hatékony szervezeti változtatásokat hajtunk végre a gazdaságban, tökéletesítjük a munka szervezését és irányítását, széleskörűen támogatjuk a dolgozók kezdeményezését. A CSKP KB 8. és az SZLKP KB szeptemberi plénumának a határozatát, illetve azt, hogy a mi járásunkban is megvalósuljon a pártnak a tudományos-műszaki forradalom vívmányainak az érvényesítésére vonatkozó irányelve, elvhű káderpolitikával, a káderek elosztásával és hatékony nevelésével, a munkahelyeken és a munkakollektívákban végzett igényes szervező és ellenőrző munkával is biztosítjuk. Abból indulunk ki.' amit a CSKP KB 9. ülésén előterjesztett beszámoló egyebek között így szövegezett meg: A következő két évben nemcsak meg kell őriznünk és meg kell szilárdítanunk a gazdaságfejlesztés eddigi kedvező tendenciáit, hanem azokat fejlesztenünk is kell. • Ön szerint a CSEMADOK-nak a járásban dolgozó helyi szervezetei hogyan teljesítik küldetésüket? — A párt-, az állami és a gazdasági szervek a mi járásunkban is a lehető legjobb feltételeket teremtik meg a nemzetiségek gazdasági, politikai és kulturális életéhez. Ezt bizonyítja a CSEMADOK munkájának a támogatása is. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének járásunkban 35 helyi szervezete működik, mintegy ötezer taggal. A CSEMADOK tevékenységében a munkásosztály gazdag haladó hagyományaira támaszkodik, és a rozsnyói járásban is arra törekszik, hogy tagjait és a magyar nemzetiségű dolgozókat megismertesse pártunk politikájával és határozataival, mozgósítsa őket a fejlett szocialista társadalom építésére. Kulturális-népművelő munkájával, amelyet áthat a proletár internacionalizmus és a szocialista hazafiság szelleme, elősegíti a marxista-leninista világnézet terjesztését és megerősítését. Nagyra értékeljük a CSEMADOK munkáját a PÜT-ben, az öntevékeny művészeti mozgalomban, az iskolán kívüli felnőttoktatás területén és más vonalon. Elvárjuk, hogy a CSEMADOK a jövőben is terjessze a szocialista kultúrát — a proletár és a szocialista internacionalizmus, a nemzetiségi öntudat, a Szovjetunióhoz fűződő szeretet és a csehszlovák hazafiság alapján. A kérdéseinkre kapott válaszok bepillantást nyújtanak a rozsnyói járás életébe. Kifejezik, hogy a járás hogyan dolgozott 1983-ban és hogyan várja 1984-et. Van mire építeni. Bizonyos, hogy az új év ismét meghozza a várt sikert. BALÁZS BÉLA BOLDOGSÁGRÓL velödési otthon nézőterén egyelőre üresek a széksorok. Még csak hat óra van, az előadás hétkor kezdődik. Gombos Ilona, aki a vidám és hívságos kalandokba keveredő Kamyónét játssza ma este, leül az öltözőtükör elé, és így, sminkelés közben beszélgetünk. Arról faggatom színházunk kelet-szlovákiai játékszínének jeles művésznőjét: vajon nem érzi-e megterhelönek, hogy előadás után még majd buszra kell ülnie, s bizony éjjel lesz már a javából, amikorra hazaér a társulat... — Én akkor vagyok boldog, ha játszom, és persze akkor, ha van kinek játszanunk!... De akkor is, ha otthon, a családban szintén a helyén, rendben van minden. Az állandó tájolás fáradalmain kár töprengeni. Inkább azsadott körülményeken belül kell megtalálni azt az erőforrást, ami negyed évszázadnyi színészi szolgálat után is örömmé teszi ezt a munkát. — Ma már két felnőtt gyerek anyja, sőt egy unokája is van. Miben határozná meg a harmonikus, derűs élet titkát? (Hosszan a tükörbe néz, szétzilálja szőke, vékonyszálú haját. Aztán ujját belemártja a festékes tégelybe, és puha, körkörös mozdulatokkal simogatni kezdi az arcát.) — Rengeteget tanultam az élet iskolájában. Megtanultam például, hogy vannak az életben események, amelyekről tudomást kell ugyan venni, de nem szabad belőlük <r problémát csinálni, mert ez, a megoldás helyett, még bonyolultabbá tenné az egészet. De megtanultam az életben azt is, hogy a könyvekben leírt, vagy ábrándos éjszakákon megálmodott boldogság a valóságban nem létezik. Ellenkezőleg, a boldogság nagyon is relatív fogalom, és mindenkinek anynyi jut belőle, amennyit értelmes célok kitűzésével, okos életvitellel meg tud valósítani. — Hogyan emlékszik a régi karácsonyokra? (A sminkelés türelemjáték: ujja most nagy, mandula-szeme körül ír le kisebb-nagyobb köröket.) — Gömöri származású vagyok, ahol a karácsony mindig szép, a meghitt családi életet erősítő ünnepnek számított. Még a háborús években is, amikor szinte semmit sem vehettünk egymásnak. De fenyőfánk akkor is volt, bár igazi édesség helyett sztaniolpapírba csomagolt széndarabkák pótolták a szaloncukrot. A béke lett volna akkoriban az igazi ajándék. — Talán kissé szentimentálisán hangzik, mégis hadd kérdezzem meg: ma vajon mit ért azon, hogy szép családi élet? Rohanó világunkban, állandó időzavarral küszködve egyáltalában lehet beszélni ilyesmiről? — (Seprős műszempillát emel ki valahonnan, s mintha azon tűnődne, hogy a szemére illessze-e?...) — Tény, hogy megváltozott e fogalom jelentéstartalma. De azért nagyon jólesik viszszaemlékeznem a szülői ház melegére, ahol nem múlt el nap anélkül, hogy édesapámnak ne lett volna hozzánk, vagy a falubéliek közül is bárkihez néhány jó szava. Sok szeretetet kaptam otthon. Igaz, ma már nem lehet úgy élni, mint azokban az időkben, de azért most is nagyszerű érzés hazatérni, a saját otthonomba. Bérházban lakom, de ha otthon vagyunk, nálunk soha nincs zárva a lakásajtó, hozzánk barát és ismerős bármikor betoppanhat. Akárcsak a szüleimnél, nálunk is nyitva áll az ajtó, mert nincs titkolnivalónk. A mi családunkban ez is velejárója a boldogságnak. (Az ügyelő hangját hallom: negyedóra múlva kezdés. Ez a figyelmeztetés a színésznőt készülődésre, a lábatlankodókat pedig távozásra inti.) 3. Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) lakásán távhívással próbálom elérni Kucman Etát, a MATESZ komáromi együttesének tagját. A készülék kicsöng, aztán egy női hang szól bele a kagylóba. Azonnal ráismerek színházunk nagyszerű tehetségű, fiatal művésznőjének hangjára. — Eta, boldog vagy? Meredek lehet a kérdés, mert döbbenten hallgat, mint egy ijedt kisgyerek. De ez csak átvonuló hullám, mert a vonal máris felém hozza önkéntes vallomását. Folytatás a 7. oldalon Hétvégi levél Utolsó számunkkal jelentkezünk az óesztendőben. Tudjuk, hogy most minden családban nagy a sürgés-forgás, de majd később a pihenés kellemes perceiben időt talál kedves olvasónk arra is, hogy a lapot átnézze. Nem kétséges, hogy a karácsony már jóval előbb r megkezdődött, mint azt a naptár pirosbetűs számai jelzik. Elkezdődött, mert az emberek már hetekkel karácsony beköszöntése előtt szeretteik vágyait, kedvét forgatják gondolataikban. Szélesebb társadalmi összefüggésekben szemlélve az év végét, valamint a közelgő új esztendőt, az országot vezető kommunista párt központi bizottsági ülésén mérte fel gazdasági lehetőségeinket, hogy a közeljövő realitásává formálja további elképzeléseinket. A társadalom és a család elválaszthatatlan sorsközösségének gyakorlati megnyilvánulása ez. Készülődés, tervezgetés a szertelen képzelet és a józan számitgatás csap össze ilyenkor sok ember fejében. Mit is szeretnék vásárolni és vajon beszerzem-e, és mire telik majd a családi költségvetésből? Érthető, hogy mindenki a legnagyobb örömöt, a legszebb meglepetést akarná szerezni szüleinek, férjének, feleségének, de elsősorban a gyerekeknek, mert az igazság az, hogy ezekben a napokban mindent elsősorban értük teszünk. Állandóan érvényes az az örök igazság, hogy az ajándékozás öröme a legnagyobb öröm. Családtagok, barátok, rokonok mindjobban érzik az együvé tartozás láthatatlan, mégis oly erős kötelékét. Erősebben érzik azt, hogy milyen jó, milyen felemelő érzés szeretni egymást. Ilyenkor nem igen gondolunk arra, mennyit fáradtunk, áldoztunk az ünnepi est varázsáért, hogy mennyi nehéz munka, töprengés, aggodalom rejlik ebben a könnyen és gyorsan szétpattanó csodában, amely jószerével csak addig tart, amíg a gyertyák hullatni nem kezdik a forró könnyeiket, de ez a perc magasztos lesz és békességgel teli, a házak falait szeretetre áhítozó szavaink itatják át. Kívánjuk hát ezért egymásnak, most idehaza és határainkon túl is, itthoni és távoli országok új évre készülő lakosainak: legyen béke, barátság, bizalom és biztonság Földünkön! S ezt nemcsak kívánjuk, ehhez szocialista társadalmunk mélyen humanista célkitűzései teljesítésével mi aktívan hozzá is járulunk. Szívből köszönjük olvasóinknak eddigi érdeklődésüket, remélve, hogy továbbra is lapunk barátai maradnak. 3
