A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-07-15 / 29. szám
M M IM F M U i W M 1972 júniusában került sor az ENSZ körn yeze tvédelmi világkonferenciájára Stockholmban. Ezen a konferencián sok fontos döntés született a környezetvédelmet érintően, köztük földünk flórájának és faunájának megőrzése érdekében is. Hazánkban ezzel kapcsolatban a legfelsőbb párt- és állami szervek hoztak megfelelő intézkedéseket és törvényerejű rendeleteket. Ezek többek között alapvető feladatként jelölik meg egyes növények és állatok védelmét, többek között legnagyobb madarunk megóvását is a jövő számára. A Kárpát-medencében a századforduló idején több, mint 12 ezerre becsülték a túzokállomány számát. Századunk negyvenes éveire ez a szám kilenc ezer alá esett! A mi szűkebb pátriánkban számuk jelenleg alig haladja meg a százas nagyságrendet. Ezért védelme, szaporítása különleges és kiemelt feladatot jelent. Miközben efölött töprengünk, megérkezik Vajkó János. — A mi területünkön a télen harminchárom túzok telelt át — válaszolja kérdésemre. — De tudomásunk van arról, hogy néhányat láttak a negyedi, a farkasdi (Vlóany) határban is. Azt a három tojást, amit az idén kaptunk, szintén ezeken a területeken találták. Ahogy az imént már leírtam, itt a túzokmentés első fázisánál tartanak; amolyan bővíthető alaplerakás történt. De ez nem lesz elegendő a túzokállomány megmentésére. A ketrecbe zárt madarak nem biztos, hogy — elérvén ivarérettségüket — szaporodni fognak. Ha mégis ilyen szerencsések leszünk, a következő nemzedék visszavadítását is meg kell oldani, ha nem állatkerti madarakat akarunk nevelni. Ahhoz pedig tér kell, méghozzá jókora. E tér mellé pedig nyugalom. Földes György az uradalmi földek feldarabolásában látta a túzokpusztulás egyik okát. Ma az egész Csallóköz szinte egyetlen hatalmas nagyüzem, ezerhektáros táblákra osztva. De ez az intenzíven művelt „tündérsziget'' száz és száz mezőgazdasági gép zúgásától hangos, tonnaszámra kerül a földre és a növényekre a vegyszer, hogy pusztuljon a gyom, a rovarok és egyéb növényi kártevők, mert kell a gabona, a takarmány. Azon gondolkodom, itt e tágas rónaság közepén, hogy nem lehetne-e megoldani, hogy a túzok fo élőhelyére mindebből kevesebb kerüljön?! S az is megoldható volna, hogy ezeken a területeken több repcét termeljenek az átlagosnál . . . A szakmabeliek között ismeretes, hogy a Kárpát-medence tuzokállományának a fele ma Magyarországon található. A Nemzetközi Madárvédelmi Tanács (ICB) szomszédainkat kérte fel a túzokvédelem komplex megszervezésére. így létesítettek Devaványa határában azt a három és felezer hektáros tájvédelmi területet, amelyet ma az európai túzok géntartalékaként tartunk számon. Az Aranyos-Ekel-i rezervátum adottságai is jól megfelelnek a túzokvédelem számára. Az élőhely minden tekintetben lehetőséget ad a fennmaradásra, sőt a szaporítás is megoldható lenne. Természetesen komolyabb anyagi ráfordítással, és beruházások megvalósításával. Néhány nappal a túzokrezervációban tett látogatásom előtt Vágfarkasdon voltam. Pál Géza, az ottani vadásztársaság gazdája akkor azt ígérte, mutat egy tojásain ülő túzoktojót. Ahogy elbúcsúztam Vajkó Jánoséktól, egyenest Farkasd felé vettem az irányt. — Tíz lépésre voltam a tojótól — fogadott Géza bácsi. — Odavezetlek, lefényképezheted, ha akarod. Hogyne akartam volna. Mentünk is Géza bácsival, a károlyi grófok egykori világhírű vadászterületének túzokos részére. Távcsöveink segítségével a túzoktojót csakhamar meg is találtuk. Egy hatalmas kukoricatábla közepén állt. így a fényképezésből nem lett semmi. Miután visszahúzódtunk a fasor takarásába, még sokáig figyeltük a tojót. Állt a helyén, s nagysokára láttuk, hogy visszaül a tojásaira . .. Talán kikelti azokat, ha nem háborgatják, s talán a kikelt túzokcsibék fel is nőnek. Talán ... GÁL SÁNDOR A szerző (2) és T. Benda (1) felvételei táján. Agyonverték a dereglyézők ... Hasonló sorsra jutott a függőcinke és a fügemadár is, s azt írja, hogy alkonyattájt „alig-alig hallom még az ugartyúk kenetlen taiigakerék hangját..." Eszerint a harmincas években a Csallóközben ugartyúk még volt. Én csak képről ismerem. De figyeljük tovább Földes szövegét: „Ma már — tehát 1932 táján — a reznek, vagy törpetúzok is mesebeli madár. Pedig — olvasom tovább — ilyet még on is láttam, valami harminc esztendeje." Úgy a századfordulón, tehetjük hozzá mi, maiak. Az eddigiek mellett minket azonban az érdekel elsősorban, ami ezután következik. „... a földreformmal pusztult ki majdnem teljesen a mi legszebb madarunk, a hatalmas, szép nagy túzok. Ha tehát véletlen baleset folytán augusztus 15-ike előtt meglőtte az ember és ugyan ki nem lőtte meg? — egy kis lelkiismeretfurdaláson kívül egyéb baja nem esett... Költeni, párzani azonban a hatalmas nagy feltűnő madár csak nagy uradalmi vetésben tud. Azazhogy tudott. Ma nincs nagy uradalom; nincs túzok." Földessel szemben én nem a földreformot okolom a túzok lassú kipusztulása miatt, hanem az emberi butaságot. Egy régi vadászlap hírei között olvastam valamikor, hogy egy ólmosesőt követő napon másfél száznál több összefagyott szárnyú túzokot vágtak le fejszével .. . E hosszú, történelmi összefoglalót követően most már illik elmondani, mire is kellett mindez. Nem egyéb okból és célból, mintsem, hogy hazánk egyetlen olyan rezervátumába készültem ellátogatni, ahol a túzok, a rónák fejedelmi madara nemcsak megtalálható, hanem védelmével, tartásával, szaporításával tudományosan is foglalkoznak. Utazásom célja tehát az Aranyos (Zlatná na Ostrove) és Ekel (Okolióná) határában lévő túzokfarm, amely ugyan szerény, de mégis nagyon fontos létesítmény, hiszen ez a csallóközi rónaság egyetlen olyan — tágabban vett — területe, ahol még nagyobb számban előfordul a túzok. Nagy László mérnökkel az aranyosi szövetkezet elnökével kerülgetjük az asztalsík rónaság dűlőútjain a traktorok vágta kátyúkat, mélyedéseket. Bizony egyedül, vezető nélkül beletelt volna egy egész napomba, amire megtaláltam volna a Lapuhát nevű dűlőn szerénykedő pár épületet, a túzoknevelő központot. A telepen rend és tisztaság van, látszik, hogy törődnek vele. Vajkó Jánosnéval ismerkedem meg, akinek a férje a rezerváció vadőre. — Bement a faluba — mondja — nemsokára már meg kéne jönnie. Amíg Vajkó János megérkezik, készítek néhány felvételt a ketrecben lévő félig-meddig domesztikált (háziasított) törzsállományról. Az egész hat darabból áll. Négy kakas és két fiatal tojó sziszeg a váratlan látogatókra. Itt még a túzokmentés első szakasza látható csupán, lévén a befogott tojók fiatalok. A szaporítás a mezőkön talált tojásokkal történik, de az idén, látogatásomig, mindössze három túzoktojás érkezett az itteni keltetőbe. Az a gyanúm, a vadásztársaságok és a mezőgazdasági üzemek nem kellően informáltak a túzoktojások mentésének fontosságáról, s gyanítom azt is, hogy a szervezettség is sok kívánnivalót hagy maga után.
