A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-07-01 / 27. szám
A Csemadok életéből figyelembe vesszük — jelenleg elégedettek lehetünk, bizonyos hiányosságok azonban arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a jövőben is akad még majd tennivalónk, s nem is kevés. Itt most csupán a legfontosabbakra szeretném felhívni a figyelmet — elsősorban a pedagógusok, a nevelők figyelmét. A szóvégek hangsúlyozása és elhúzása helytelen, s erre már csak azért is fontos figyelmeztetnünk nemcsak a vers- és prózamondókat, hanem általában a tanulókat, mert ezzel a hibával bizony — sajnos — még a Magyar Televízió képernyőjén szereplő fiatalok is gyakran „tűnnek ki". Szükséges tehát megmagyarázni tanulóinknak, hogy amit za előtt a tévében vagy a rádióban hallanak, nem okvetlenül helyes, azaz utánzásra méltó. Hiszen a televízióban sokszor beszédhibás — raccsoló, selypítő, pösze — riporterek is fellépnek, de pusztán azzal, hogy a tömegkommunikációs eszközökben szerepel, senki sem teremt új magyar köznyelvet. A hangsúlyhibák közül a jelzős szerkezetek helytelen hangsúlyozása a leggyakoribb: mint tudjuk, itt általában csak a jelző hangsúlyos, a jelzett szó hangsúlytalan. Ha minden szót hangsúlyozunk, szövegmondásunk legalább olyan monoton, mintha semmit sem hangsúlyoznánk. Tudatosítanunk kell továbbá, hogy a szövegmondás nem azonos a színjátszással: a vers- és prózamondók teatralitása legtöbbször kellemetlen hatást kelt, főként ha funkciótlan, ha azt a bizonyos szöveget valóban csupán elmondani kell. Mint látjuk, az idei Dunamenti Tavasz vers- és prózamondóinak hibalajstroma nem valami terjedelmes. A helyes beszéd, a helyes kiejtés és hangsúlyozás gyakoroltatása természetesen elsősorban a magyar szakos pedagógusok feladata. Remélem, a következő esztendők Dunamenti Tavaszai majd ennek a feladatnak a teljesítéséről is meggyőzően és egyértelműen beszélnek. Végezetül pedig álljon itt a Vili. Dunamenti Tavasz győzteseinek névsora: a versmondók I. kategóriájában a köbölkúti (Gbelce)7?acs/ra Gábor és Sulci Péter Muzsla, II. kategóriájában a lévai (Levice) Nyúl Péter, III. kategóriájában pedig a komáromi (Komárno) Dráfi Emese végzett az első helyen. A prózamondók versenyében a marcelházai (Marcelová) Czibor Károly, a komáromi Stubendek Katalin, valamint a marcelházai Keszegh Tímea szerepelt a legsikeresebben. VARGA ERZSÉBET PrandI Sándor felvételei A Jókai-napok című kiállításon 4 Jelenet a Rosszcsont Peti című műsorból A KÖZÖS MUNKA ÖRÖME Köszöntőt kellene írnom a kórushoz, az éneklésről és magáról a mozgalomról. De nem is teszek erre kísérletet. Néhány sorban megpróbálom felvázolni azt a munkát, amelyet fennállásunk egy évtizede alatt végeztünk. 1973 novemberében iparista, gimnazista, főiskolás és munkás fiatalok, valamint értelmiségi dolgozók köréből alakult kórusunk. A negyventagú gárda eleinte csak tapogatódzik. Egy váratlan látogatás Ág Tibor személyében 1974-ben lendületet ad, és bizonyos irányvonalat szab, amely szerint már a közelgő Kodály-napokra is benevezhetnénk. Tapasztalatszerzés céljából a közeli Sátoraljaújhelyen kórustalálkozón veszünk részt. Szerény repertoárunk és színvonalunk még gyermekcipőben jár. De a légkör és a jó hangulat hatására sokakban talán itt tudatosul a kóruséneklés gyönyöre. Ezután következik lázas felkészülésünk a füleki (Fiľakovo) területi szemlére, amely már minősítő verseny is a galántai Kodály-napokra. Füleken könyvelhetjük el első sikerünket, és árnyékos oldalát a kezdeti nehézségeknek, amelyekben a későbbiekben is bőven lesz részünk. Többször okoz gondot a próbaterem hiánya és a fellépésekhez szükséges öltözékek beszerzése. A kórusnak a III. Kodály-napokon sikeresnek bizonyult első hazai bemutatkozása. A galántai bemutatkozás után a kórus a legjobb szlovák énekkarok közé sorakozik fel, és a bártfai (Bardejov) seregszemlén a magyar kórusmüvek eredményes tolmácsolásáért elismerő oklevelet kap. Ezután a kórustagok felcserélik az éneklést egy kis kőművesmunkával, és több hónapos tatarozás után próbatermük van. A székesfehérvári Videoton kamarakórusát már itt látjuk vendégül a közös fellépés után. 1976-ban viszonozzuk látogatásukat Székesfehérvárott. Ez a csereakció nagyon hasznos volt számukra. 1977-ben meghívást kapunk Nyíregyházára a Nyírségi Ősz Kórustalálkozóra. Itt egy NDK-beli énekkarral barátságot kötünk, meghívást kapunk tőlük, de az út anyagiak hiányában nem valósulhat meg. 1978-ban Spišská Nová Ves a szlovák minősítés színhelye. A Csermely a húsz résztvevő énekkar között hetvenkilenc ponttal a harmadik helyen végez és bekerül a „B" kategóriába. Az év legnagyobb eseménye azonban a IV. Kodály-napokon való szereplés, amely elsőízben verseny. Ezt egy területi minősítés előzi meg Kassán (Košice) a Művészetek Házában, amelyet kedves vendégünk, Vass Lajos irányít. A kórus már itt sikert arat és biztosan első díjas Galántán. Gulyás György, a debreceni Kodály kórus Liszt-díjas karnagya, a bíráló bizottság elnöke értékelésében kijelenti: örül. hogy olyan kórust is hallott, amellyel Európa bármelyik énekkari fesztiváljára is benevezne. Mindenki tudta, hogy a kassaiakról beszél. A leggazdagabb és legigényesebb repertoárral ugyancsak a kassai fiatalok mutatkoztak be, és megérdemelten vitték haza az első díjat. Ehhez azonban hozzá kell tennem, hogy ami a csehszlovákiai magyar énekkari mozgalomban eredmény, azt csak a Kodály-napokon lehet elérni. És a közbeeső időszak? Szerencsére volt újabb erőpróba. A „B" kategóriába való jutás eredményeként részt vehettünk Bratislavában a XII. Szlovákiai Kórusfesztiválon. Ez újabb kedvet adott. S alkalmat a bizonyításra. Tudjuk, hogy az „A" kategóriába nem könnyű bejutni, és sajnos a felkészülés sem zavartalan. A Csermely kórus nem rendelkezik évi költségvetéssel. A szükséges anyagi fedezet nélkül magasabb színvonalon és folyamatosan lehetetlen huzamosabb ideig tevékenykedni. Miroslav Vélek, az SZSZK kulturális minisztere a közelmúltban százezer koronát juttatott kórusunknak formaruha beszerzésére. A kórus Bratislavában is kiválóan szerepelt, és Jozef Podprocký: A bolo ... című művének ősbemutatójáért megkapta a Szlovákiai Zenei Alap díját és ezzel a legjobb „B" kategóriás együttesnek járó elismerést. Ennek ellenére az „A” kategóriába mégsem sikerült bejutnia egy kórusnak sem. 1980-ban a IX. Országos Kamarakórus Fesztivál színhelye Pécs. Meghívásunk újabb erőt adott. Nagy nemzetközi versenyen kell itt helytállnia a Csermelynek, s bátran állíthatjuk, derekasan helytállt, s nagy közönségsikert aratott. Igényes repertoárunk háromszor hangzott el a fesztiválon és a kórus méltóképpen képviselte hazánkat és a csehszlovákiai magyar kórusmozgalmat. 1981-ben az V. Kodály-napokra készülünk. Közben újabb kerületi minősítésre kerül sor Krompachyban. A pécsi kamarakórus jellegű éneklés miatt a tagok létszáma lényegesen csökken, s a továbbiakban már nehéz új tagokat szerezni. Az igényes kórusmüveket az idő rövidsége miatt nem tudják jól elsajátítani és ezt Krompachyban a bíráló bizottság is észreveszi. A továbbjutás lehetősége elveszett. Viszont ennek a rendezvénynek a szervezése színvonalon aluli volt. A tagság lelkesedése ennek ellenére sem szenved csorbát. Ezt a rozsnyói területi minősítésen be is bizonyítja. A Csermely eljut az V. Kodály-napokra és igényes repertoárjáért a bíráló bizottság ismét a kassaiaknak ítéli oda az első díjat. A Csermely kapja a Népművelési Intézet különdíját is. Kórusunk részt vesz több politikai jellegű, országos és kerületi szintű fellépésen. Többek között a CSKP. 60., a NOSZF 65., és a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségeken a kassai Állami Színházban. Aztán ismét feledésbe merül az énekkar, és magunk próbálunk valamit kigondolni kórusunk fennmaradása érdekében — szerény lehetőségünkhöz mérten fejenként 100 koronás úgynevezett tagsági díjjal! 1982-ben Kodály Zoltán születésének 100. évfordulója alkalmából énekkari fesztivált rendezünk a Művészetek Házában. A négy kassai kórus mellett fellép még a buzitai (Buzica) vegyeskar, a CSMTKÉ, valamint a pécsi Nevelők Házának Kamarakórusa. Jó szervezéssel nehézségek árán is nagyszerű akciót sikerült létrehozni. Az 1982-es év füleki fellépéssel zárul... Kórusunk fennállásának 10. évfordulóját ünnepli. Ez újabb alkalom a fellépésre, éneklésre és talán egy kórustalálkozóra is. HAVASI JÓZSEF, A kórus karnagya 7
