A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-12-09 / 50. szám
(“k cffler Béla egyik legidősebb ■ szobrászunk (1906-ban, szü|"k letett Kassán). Autodidakta, fogorvosból lett érdemes művésszé. A szobrászmesterséget Budapesten, a prágai köfaragóiskolában és Párizsban, magánúton sajátította el 1932 és 1936 között. Önállóan először 1937-ben, a kassai Kelet-szlovákiai Múzeumban mutatkozott be. Szakismeretét eközben változatos tanulmányútjai során bővítette. (Franciaországon kívül bejárta Olaszországot, Angliát, Görögországot, Egyiptomot, Szíriát és Libanont. Két évet a Szovjetunióban, egyet pedig az Egyesült Államokban és Kanadában töltött.) Kezdeti munkái a húszas és harmincas évek avantgárd szobrászatéhoz — elsősorban a poetizmushoz — kapcsolódtak. A lírai kubizmus egyéni fajtáját igyekezett megteremteni, s végül is mindmáig megmaradt ennél a stílusnál, vagy legalábbis vissza-visszatért hozzá. A sima felületi megmunkálás, a lágy vonalak alkalmazása (mely főként fémplasztikáinál gyakori) és a realizmus határait soha túl nem lépő •stilizálás a jellemzői. Két alapvető témája a portré és a nö, elsősorban a női akt. Portrészobrain mindig az ábrázolt személy külső-belső vonásait igyekezett megfogni. A női alak—, egymagában vagy többedmagával — számára szimbólum. Nemcsak az emberi élet állandó körforgásának (szerelem, anyaság, szeretet stb.), hanem tágabb eszméknek (szabadság, győzelem) jelképe is. A harmincas években sok más művészhez hasonlóan Löffler Bélát is társadalmi problémák, a nyilvánvaló szocialista különbségek foglalkoztatták. Több ebből a korszakból származó müve készült nyomorban élőkről. 1939 és 1944 között Budapesten, Debrecenben és Miskolcon, 1947-től Szlovákiában a Svojina egyesületnek, majd a Szlovákiai Képzőművészek Szövetségének tárlatain állított ki. 1961-től több mint 30, főleg kelet- és dél-szlovákiai városban (pl. Kassán, Eperjesen, Rozsnyón, Stószon, Poprádon, Komáromban és másutt) rendezett önálló kiállítást. A pőstyéni park szabadtéri szoborkiállításain is rendszeresen részt vett. Hetvenedik születésnapja alkalmából Kassán, a következő években Sninán, 1979- ben a budapesti Csehszlovák Kulturális Központban, tavaly Prágában és Nagymihályban (Michalovce) volt gyűjteményes tárlata. A túlnyomórészt kisméretű, sokszor miniatűr szobrocskák és domborművek mellett több szlovákiai város — így Margecany, Dargó, Dukla, Rozsnyó, Dobsina, Pelsőc — számára nagyméretű emlékművet is készített. A legkülönfélébb anyagból alkotja szobrait. A hagyományos anyagok, (fa, kő, bronz) mellett egzotikus fákat (tisza-, teak-, ébenfa stb.), elefántcsontot és szarut is megmunkál. Szeret kísérletezni; szobrait gyakran több anyagból és másmás formai változatban dolgozza ki. A kísérletezés számára a keresés útja, melynek közbeeső állomásait sem szégyellj a kívülállók szeme elé tárni. Löffler Béla restaurálással és művészettörténeti tanulmányokkal is foglalkozik. Elméletileg elsősorban a műalkotásokban megnyilvánuló harmónia és diszharmónia viszonyának aránya izgatja, ami saját művein is tükröződik. Hetvenedik születésnapja alkalmából 1978-ban életművének elismeréseképpen az érdemes művész címmel tüntették ki. A. GÁLY TAMARA Löffler Béla: Guggoló alak (bronz)
