A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-12-09 / 50. szám

Gyakran vissza-visszatérek az ország különböző tájain élő és tevékenykedő barátaimhoz, hogy felidézve a közös emlékeket elbeszélgessünk politikáról, irodalomról, sorsunk és életünk alakulásáról, gondjainkról, bajainkról, esetleg örömeinkről.

így jutottam el a közelmúltban Oroszkára (Pohronský Ruskov), Mészáros Sándor gyermekorvoshoz, régi jó barátomhoz, akinek a mába vezető életútja eléggé göröngyös volt, mint általában a ma élő ötveneseké és hatvanasoké.

Sándor barátomnak Pózba (levicei járás) a szülőfaluja. A szegényparaszti családból származó, jófejű fiú Léván járta ki a polgári iskolát. Ez az időszak a háborús évekre esett. Front után Magyarországon, a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor gimnáziumban folytatta a tanulmányait. Egyebek közt Németh László, a nagy magyar író is a tanára volt. Hazatérve a komáromi gimnáziumban érettségizett. 1957-ben végzett a Komenský Egyetem orvosi fakultásán.

Három évig a lévai kórház gyermekosztályán működött gyakorló orvosként, miközben megszerezte a szakorvosi képesítést. Hatvanban került Oroszkára, azóta is itt működik.

Erzsébet lánya a Károly Egyetem gyermekorvosi szakának az ötödéves

Afrikában működött. Híres volt humanitásáról, ember- és állatszeretetéről, s arról, hogy önzetlenül gyámolította és gyógyította a rászorulókat.

— Nem tagadom, nagy hatással volt rám az élettörténete, s a mai napig is példaképül szolgál...

Mészáros Sándornak hosszú ideig nem volt lehetősége fajtiszta kutya beszerzésére, csak jóval később vált lehetővé, amikor az anyagi körülményei megengedték.

Az emberben akaratlanul is felvetődik a kérdés: hogyan egyeztethető öszsze a gyermekorvosi praxis a hobbyként űzött kutyatenyésztéssel és idomitással?

— Tény, hogy szeretet, kitartás, olykor lemondás és áldozatkészség nélkül nem menne — mondja Sándor —, mint ahogy azoknak a tíz- és százezreknek sem menne, akik például gyufaszálakból rakják össze az Eiffel-tornyot, vagy egy-egy híres hajó tökéletes mását, s egyebeket... Meg aztán abban is szerencsém van, hogy Erzsiké, a feleségem, szintén nagy állatbarát. Támogat és segít. Minden eddigi elért eredményünk közös, kettőnk munkájának a gyümölcse...

A „vadászszoba" egyik fala a trófeákkal

Olympia Oroszka 1beceneve: Lidi), ► a nemzetközi szépségverseny győztese

hallgatója. Katalin a Komenský Egyetem természettudományi karának a negyedéves hallgatója. Matematika—kémia szakos tanári képesítést szeretne szerezni. Ferenc fia a zselízi gimnázium , végzős osztályának a diákja. Szintén a természettudományok felé orientálódik. A biológia érdekli. Szereti az állatokat. Tacskók a kedvencei.

Nem csoda hát, ha Mészáros Sándor barátom boldog családapa. Büszke lehet a gyerekeire. Az is.

Beszélgetés közben megtudtam Sándortól, hogy a napokban tért haza az NSZK-beli Ambergból. Bíróként működött közre egy vizslaversenyen. Egyébként hasonló küldetéssel már ötször járt az NSZK-ban.

Érdeklődő kíváncsisággal nézek rá.

— Bizony, barátom, bizony — mosolyog bólogatva —, már több, mint tizenöt éve vadászom, s közel tíz éve foglalkozom a drótszőrű magyar vizsla tenyésztésével és a fajta nemesítésével. Munkára, munkavizsgákra én magam képzem ki őket. Jelenleg is tíz drótszörü magyar vizslám és három tacskóm van.

Sándor elmondta, hogy falusi gyerek lévén, közvetlen kapcsolata volt a természettel és az állatokkal. Képes volt

órák hosszat csatangolni a határban, erdőben, élvezettel hallgatta a madarak füttyét, megleste a nyulakat, őzikéket, mókusokat. Egyszóval már akkor megszerette az állatokat. A front alatt például hozzászegődött egy drótszőrű vizsla. Annyira tetszett neki, annyira megszerette, hogy enyhe túlzással — a szemét is ki hagyta volna szúrni érte. Egyszer kiment vele a mezőre. A vizsla megpillantott egy nyulat, és utána eredt.

— Soha többé nem láttam viszont : az ősi ösztönök győztek benne a barátság felett — mondja Sándor. — így van ez, barátom. Hogy eredményesen tudjunk velük foglalkozni, tökéletesen kell ismernünk az ösztöneiket, ha úgy tetszik, a lelkivilágukat. Akár az emberét... "

Sándor a diákévei alatt elolvasta az Albert Schweitzer életéről szóló könyvet. Köztudott, hogy Schweitzer német származású, Nobel-díjas orvos volt, aki