A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-12-09 / 50. szám
HÉT Következő számunk tartalmából: Miklósi Péter: POSTÁSOK KARÁCSONY ELŐTT... Lovicsek Béla: FÉLRESIKLOTT ÉLET (A szerző új kisregényének első része) Keszeli Ferenc: DUNAI HALÁSZOK Agócs Vilmos: HEGYALJAI IMPRESSZIÓK A HÉT GALÉRIÁJA Címlapunkon riport kép a Patika - mérlegen: a minőség című írásunkhoz. (Gyökeres György felvétele) A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava. Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Telefon: 336-686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Krát Péterné. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,—Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Nyilvántartási szám: SÚTI 6/46. Nem titkolom: a következőkben gyakorta használom majd a minőség kifejezést. Természetesen, az újságíró számára a megfelelő szóhasználat csupán eszköz. Valójában, az éwégi vásárlások ürügyén, azt firtattam: vajon megfelelő színvonalú ipari cikkek kerülnek-e boltjainkba; vajon törvényszerű-e, hogy a jobbnak vélt holmikat egyesek mondjuk csak a Tuzexban keressék, és miért fordul elő, hogy néhány jobb minőségűnek tartott hazai árucikk szinte percek alatt eltűnik a pultokról s kirakatokból — szaporítva ezzel a nem kapható cikkek amúgy sem kis számát. Ma már az ember, ha a minőséggel kapcsolatos magyarázkodást hallja, hajlamos elhinni, hogy a választék- és minöségingadozás úgyszólván törvényszerű és elkerülhetetlen. A minőség tárgykörében oknyomozó újságíró általában készen kapja a magyarázatokat, természetesen, a gyártó vagy a forgalmazó szájíze és szempontja szerint. A gyatrább minőségre vonatkozó okfejtésben általában egy dolog közös: szinte mindig a másik fél (az alapanyagot vagy a kész alkatrészt gyártó partner, esetleg a szállító) a hibás. Illetve, ha netán egyik sem kívánja a felelősséget a másikra hárítani, ki-ki akkor rukkol elő a legmegfoghatatlanabb indokkal: a hiány vagy a pocséknak bizonyult minőség oka a körülmények és az objektív véletlenek összjátéka. Vagyis: jobbára senki sem tehet semmiről. Mindezt a bevezetőt részint saját országjáró tapasztalataim alapján, részint azért kellett előrebocsátanom, mert a mindenkori minőségingadozás salamoni kérdésében szeretném elkerülni az általánosítást, esetleg a döntőbíró ugyancsak hálátlan szerepét. Igaz, a termelésben és áruellátásban is biztosan vannak nehézségekkel elegy véletlenek, ám hibának tűnik föl sorozatosan ezekre hivatkozni; a véletlenek ismétlődő ősszjátékáról pedig méltán föltételezhető, hogy az emberi mulasztások következménye. Vagyis valaki vagy valakik nem megfelelően, nem eléggé lelkiismeretesen végezték munkájukat. És hogy ebben a kérdésben aligha járok messze az igazságtól, azt a CSKP és az SZLKP legutóbbi kongresszusai határozatainak erre vonatkozó kitételei, a párt központi bizottsága gazdasági ügyekkel foglalkozó plénumainak döntései, a szakszervezeti mozgalom kezdeményezést serkentő törekvései és a tökéletesített gazdaságirányítási rendszer idevágó pontjai is bizonyítják, melyek kivétel nélkül az egyre árgusabb szemmel figyelt minőség javítását szorgalmazzák. Kétségtelen, hogy például az ipari cikkek minőségének legobjektívabb tükre — a fogyasztói érdeklődés mellett — a minőségvizsgáló szakintézetek laboratóriumaiban születhet. A belkereskedelmi hálózatban kapható különböző gyártmányok mintapéldányainak jelentős hányadát a Piešťany-i (Pőstyén) Minőségellenőrző Kutatóintézetben vetik tüzetes vizsgálat alá. A pőstyéni minőségvizsgáló intézetbe az ország másfélszáznál is több üzeméből, kisebb-nagyobb ipari szövetkezetéből érkeznek a találomra kiválasztott mintapéldányok, vagy a sorozatgyártást megelőző prototípusok. Az itt végzett alapos vizsgálatok eredményeképpen kiderül, hogy műszakilag érdemes-e, pontosabban szabad-e gyártani kezdeni az illetékes üzem termékszerkezetjavítási programjában előirányzott új cikkek valamelyikét; a sorozatgyártás megindítása után pedig az dől el ebben az intézetben, hogy — mondjuk — a szóban forgó evöeszköztípus, a mákdaráló, a háztartási csőszerelvény, az elektromos szivattyú, valami játékszer, vagy akár csak egy közönséges dugóhúzó is tartja-e megbízható „formáját"? Esetleg összevethető-e a külföldön kapható hasonló áruval?! Mert bizony távolról sem mellékes szempont, hogy jónéhány hazai gyártmány — külalak, megbízhatóság, célszerűség, energiatakarékosság és teljesítmény dolgában — nemzetközi összehasonlítás tekintetében is megállja-e a helyét? Amennyiben nem, úgy az érintett vállalat feladata, a minőségvizsgáló intézetből kapott adatok és szakvélemények alapján, javítani a termelés minőségi színvonalát, elvégre csak a versenyképes hazai árucikkek állják meg helyüket az exportpiacokon — de a hazai vásárlók szemében is. A pőstyéni minőségvizsgálóban ezért évente mintegy hétszáz-nyolcszáz döntést adnak ki ama vonatkozóan, hogy például a Calex-hütöszekrények különböző változatai, a fölös kilókat könyörtelenül jelző személyi mérlegek, a különféle légsűrűségmérők, vagy akár a' fiúi álmok netovábbját jelentő Forma 1 -es játékautópályák hányadik minőségi osztályba sorolandók?... Az első minőségi fokozat világszínvonalat jelent, a gyártó vállalatnak a szabványárat húsz százalékkal meghaladó összeget van joga kérni az ilyen termékért. A második minőségi fokozat a legelterjedtebb. Minőségi értéke a szokványos hazai szabványdarabot jelöli, az előállító cég ezt a cikket az árhivatallal közösen megállapított összegért forgalmazhatja. A harmadik minőségi fokozat sokkal több gondot, mint örömet okoz a termelőnek, mert ez a besorolás azt jelenti, hogy az érte járó kereskedelmi bevétel tizenöt százaléka bizony nem a vállalati pénztárt, hanem az államkasszát illeti. Végül van egy hivatalosan ugyan nem jegyzett, a valóságban azonban — sajnos — mégiscsak előforduló negyedik minőségi fokozat, ahová a hibás vagy másmilyen kontár munkával készített gyártmányok tartoznak. Ezeket, a minőségvizsgáló intézet elmarasztaló véleményezése alapján, a kifogásolt színvonalon már nem szabad tovább gyártani, a meglévő készlet pedig jelentős anyagi veszteséggel csupán a bazárokban értékesíthető. Feltéve persze, ha a selejtes cikk a legcsekélyebb módon sem veszélyezteti a vásárlók egészségét és testi épségét. — Mindennapi munkánk során jóindulatúak vagyunk, de nem elnézőek! — mondja Jozef Petriček, intézeti osztályvezető. — Itt van például a Zlaté Moravce-i hűtőszekrények, vagy a füleki húsdarálók ügye ... Mindkét üzemmel szinte állandó kapcsolatban állunk, és bizony számunkra sem öröm, ha indokolt esetben meg kell tőlük vonnunk a magasabb minőségi fokozatot. Az intézetben vizsgált mintadarabokat, természetesen, a minőségvizsgáló dolgozók saját kezűleg emelik le a gyártósorok szalagjairól és a raktárak polcairól; mert abban bizony minöségcsaló turpisság is lehetne, ha csak az üzemek által „ajánlott" darabokat vetnék alá a szigorú próbának. így aztán a találomra kiválasztott húsdaráló vagy hűtőszekrény minden tekintetben őszinte képet ad önnön minőségi jellemzőiről. Például a Calex-gyártmányokat olyan klimatizációs kamrákban üzemeltetik, ahol mínusz negyventől plusz ötven fokig terjedő hőingadozás érhető el, ahol olyannyira föl lehet erősíteni a zajokat, hogy az óraketyegés is dobpergésnek tűnik, ahol savas oldatokkal s egyéb vegyi hatóanyagokkal „kínozzák" a fridzsiderek mázát. Kérdem én, hol az a háziasszony, aki ilyen szélsőséges körülmények között működteti jégszekrényét?... Ezért hát az intézeti minőségvizsgálók tapasztalatai, e dolgok köznapi használatára vonatkozóan, kétszeresen is garanciát jelentenek. Más kérdés viszont, hogy néhány évvel ezelőtt a Zlaté Moravce-i fridzsiderek bizony a köznapi használat szintjén sem állták meg a helyüket. Akkoriban az aranyosmaróti üzem és a pőstyéni kutatóintézet bizony rengeteget pörlekedtek egymással. Négy-öt esztendővel 2
