A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-12-02 / 49. szám
Csak egy percre... A szlovákiai komolyzenei élet élenjáró zenekara a megalakulásának harmincötödik évfordulóját ünneplő Szlovák Filharmónia, amely a jubileumi szezon első hangversenyeit két fesztivál: a Pöstyéni (Piešťany) Zenei Ősz és az októberi Bratislavai Zenei Ünnepek keretében tartotta meg. A fővárosi hangversenyévad részleteiről, valamint a külföldön is népszerű bratislavai filharmonikusok idei feladatairól és terveiről a zenekar dramaturgja: dr. RAJTERNÉ AICH ERZSÉBET tájékoztatott. — Mityen zenei vonatkozású események uralják. dramaturgiai szempontból, a Szlovák Filharmónia őszi műsortervét? — Brahms születésének 150. évfordulója és Eugen Suchoň nemzeti művész hetvenötödik születésnapja. Suchoň mester kompozícióinak már az őszi zenefesztiválok keretében fokozott figyelmet szenteltünk, míg Brahms munkásságának emlékét, egy hegedűverseny és a zeneileg rendkívül igényes Német rekviem műsorba iktatásával, a decemberi hangversenyeken idézzük föl. A hegedűverseny szólóját egy osztrák vendég: Thomas Christian adja majd elő, a nagy hatású vokális és szimfonikus zenemű karmestere Vlagyimir Verbickij, a szólistái pedig Andor Éva és Sergej Kopčák lesznek. — Mi az a minimum, amit egy mai fiatalnak tudnia kell — vagy legalábbis tudnia kellene! — Brahmsról? — Hogy a tizenkilencedik század egyik legnagyobb német zeneszerzője, akit Liszt Ferenc ajánlott Schumann figyelmébe. Hangulatvilága rendkívül gazdag, és muzsikájában népi motívumokat is felhasznál. — Vajon melyek lesznek az évad második felének műsorpolitikai súlypontjai? — Januárban kezdődik a Cseh Zene Éve, s mi ennek keretében a barokk muzsikától a kortárs zenéig számos kompozíciót iktattunk műsortervünkbe. Természetesen, nem feledkeztünk meg Prokofjev halálának harmincadik és Richard Wagner elhunyténak századik évfordulójáról sem. Mindemellett — mind a szlovák filharmonikusok, mind a koncertprogramok műsortervében — a kortárs szlovák zeneköltészet figyelemre méltó alkotásainak népszerűsítését is fontos kötelességünknek tartjuk. — Jól bevált hagyomány, hogy az évad folyamán nemcsak szólisták, de hazai és külföldi zenekarok is vendégszerepeinek a Szlovák Filharmónia koncerttermében, a Redoute-ban! — Ebben az évadban sincs ez másképp. Két prágai zenekar: a Csehszlovák Rádió szimfonikusai, illetve a prágai szimfonikusok, a népszerű FOK-zenekar ad majd hangversenyt Bratislavában. Színvonalas hangversenyt Ígér a Žilinai Állami Kamarazenekar bratislavai vendégjátéka, valamint a New York-i Vocal Arts Ensemble kamarakórus fellépése; hangversenyújoncként viszont a Bratislavai Konzervatórium Zenekara és Kórusa lép pódiumra. — A Szlovák Filharmónia nemcsak hazánkban, hanem külföldön is méltán népszerű. Határainkon túl hol lép hangversenydobogóra a zenekar? — Az évad legelején Ausztriában vendégszerepeltünk, most, az ősz folyamán pedig magyarországi, NDK-beli és hollandiai koncertek vannak a hangversenynaptárban. Fiiharmonikusaink januárban-februárban az NSZK-ban, később Bulgáriában vendégszerepeinek; a Szlovák Kamarazenekar útiprogramja pedig az NSZK-ba, Ausztriába, Franciaországba és Svédországba Zs. NAGY LAJOS Itt mindig történik valami, itt mindig nagy a zaj, a csengés-bongás, zúgás, csörömpölés, sok lóerős motorok dörgése-dörmögése — még éjjel is. Érthető, itt még mindig építenek valamit, vagy ha már nem, akkor baromnagy bulldózerek egyengetik a talajt, talán azért, hogy ne lakjunk hegyvidéken. Nappal meg gyerekek és madarak csivitelnek-csicseregnek lent az óvodában és fent a légtérben. Nem is tudom jó-e itt élni. Nem is tudom szép-e ez a lakótelep vagy csúnya. Hol tetszik, hol nem, a hangulatomtól függően. Szépek ezek a házak, vagy rondák? A hangulatomon múlik. A hangulatomat viszont ők határozzák meg: a házak. Nem is olyan egyszerű ez. Mint amikor a kutya a farkát kergeti. Egzotikus madarak színére festett házóriások, házhegyek, házak Himalája. Az én házam például egyenesen papagájszínű. S az emberek? Tele van ez a lakótelep szomorú öregemberrel és vidám fiatallal, lárvaarcú részeges asszonyokkal és tündöklőén szép, karcsú lányokkal, korhely apákkal, józan, józanul hervadó édesanyákkal. íme, előttem két házaspár: egy öregember vezeti félvak vénecske feleségét. Kézenfogva, minden lépésére vigyázva. Előttük andalogva ifjú párocska — gyerekkocsival. Számolom : minden ötödik lépésnél megállnak, csókolóznak. Nem kell félteni a népszaporulatot. A fiatalabb nőket itt néha „leszólítják". Van, aki hagyja leszólítani magát és olyan is, aki megkérdi: „Uram, maga beteg?" És mutatóujjával a homlokára apró köröket rajzolva tovasuhan. Már az úgynevezett szolgáltatásokat is kezdem megszeretni. Akad itt például ruhatisztító üzem, amely sokkal különb, mint akármelyik belvárosi. Van itt egy hentesbolt, ahol még sört is árulnak. És vannak elárusító lányok. Lomposak, durcásak, gorombák, útszéliek. És vannak elárusító lányok: szépek, takarosak, kedvesek. Az egyik szőke a múltkor például utánam szaladt, mert rosszul adott vissza. Egy koronát tévedett. Ezért futott utánam csaknem ötven métert. Jó itt élni? Van itt olyan lépcsőház is, ahol az ember csak áhítattal mer mászkálni, mint valami székesegyházban: ragyogóan tiszta minden, az emeletközi pihenőkön virágok, a lakók nemcsak udvariasan, előzékenyen, őszinte kedvességgel útbaigazítanak, sokszor még azt is megkérdezik: hogy érzem magam, mert olyan sápadt vagyok — ne hívjanak-e orvost... És van lépcsöház, amelyről jobb lenne nem beszélni. Vannak mocskos, szurtos lépcsöházak. Azzal kezdődik, hogy a főkaput kiverik, a felvonó tele van almacsutkávai, cigarettacsikkel, rágógumival, ahol úgy jár az ember, mint egy istállóban, ügyelve, bele ne lépjen valamelyik tehénlepénybe, lócitromba. Itt nyilván úgy vélik, ez nem lakóház, hanem intemátus, a házmesternét pedig nem azért fizetik, hogy rendet, tisztaságot tartson, egyszóval, hogy takarítson a házban, hanem, hogy a lakókat (az intemátus lakóit) nevelje. Egyébként jó itt lakni. Teljes a kényelem. Nem hiszem, hogy Mátyás királynak nagyobb kényelme volt Visegrádon —, hiszen még a trónusa is köböl való volt, ha jól emlékszem rá. Ezekben a házakban viszont: minden kárpitozott. i Királyokként élünk, kárpitozott trónusainkban esténként a televízió műsorait nézzük ájtatos türelemmel, egy sereg légi csatornán át. Bratislava I., II., Budapest L, II., stb., stb. A műsor egyébként mindenütt csapnivaló. Néha bejönnek a halottak. Kétszázhúsz amerikai halott Libanonban. Ott, a békés cédrusok alatt. Halottak százai Grenadában, amely szigetről azt sem tudom pontosan, hol van. Ezután az alsó szomszédom feltehetően portvissal megzörgeti a plafont, hogy legyek csendben. Lezárom a tévékészüléket, ezt a vészmadarat. De azért itt mindig történik valami. Mindig nagy a csengés-bongás. A zúgás és csörömpölés. Itt még mindig építenek valamit. Az utcán néha összeverekszenek is az emberek. De nem úgy, mint Libanonban, vagy Grenada szigetén. Itt nincsenek halottak, sebesültek. Legfeljebb valakinek az orra vérzik. De itt béke van. Gyerekek vannak, akik kedvesen rágógumit kémek tőlem. S noha ki nem állhatom ezt a „táplálékot", ha van rá pénzem, akkor veszek nekik. Hát... így élünk. Gyökeres György felvétele ÖTSZEMÉLYES SZENDVICS A két méter hosszú, és a legfinomabb olasz ételspecialitásokkal megrakott kenyeret James Dellorto, egy New York-i falatozó tulajdonosa alkotta meg. A leleményes vendéglős saját találmányának áldozata lett, ugyanis első tévéreklámja után elárasztották a megrendelések; a vendéglő forgalmát sokszorosan meghaladhatná az „Olaszkenyérből" származó bevétel — de a vendéglős technikai okokból nem tud eleget készíteni belőle... 22