A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-12-02 / 49. szám
Szovjetunióban olyan nagy hangsúlyt az új energiatermelő módszerek kutatására. A válasz egyszerű: ezen a téren csakis a legnagyobb távlatokban szabad gondolkodni. Ugyanez a szempont határozza meg azt is, hogy egyebek között igen jelentős eredményeket érnek el a napenergia felhasználás területén, mert nyilvánvalónak látszik, hogy a Nap az egyetlen olyan energiabázis, amely az elkövetkező kétezermilliárd esztendő során azt tudja még produkálni, amire napjainkban képes. A jövő tehát azoké az energiacsapdáké és átalakító rendszereké, amelyek a teljesen ingyenes, kitermelésre nem szoruló napfényt fogják majd hasznosítani. A Szovjetunió népgazdaságának fejlesztési tervei szerint 1985 végére a Szovjetunióban megtermelt villanyenergia mennyisége eléri az' 1 555 miliárd kilovattórát s ennek közel egyharmadát a vízi és atomerőművek biztosítják. Ez adatok említésekor nem lehet mellőzni a KGST tagországok területén kiépült. Béke elnevezésű energetikai hálózatot, melynek alapbázisát a szovjet források biztosítják, s amely egyben a szocialista országok gazdasági integrációjának egyik legjobb példája is. —ki— Nagyipar — kicsiben, Bratislavában, a Barátság Házában. így jellemezhetnénk röviden azt a kiállítást, melynek anyaga szemléletes betekintést nyújtott a Szovjetunió békés célokra hasznosított atomenergia-termelésébe, a hőenergia-kutatás eredményeibe, a villanyenergia-termelés új módszereinek perspektíváiba, és nem utolsósorban a termonukleáris kutatás izgalmas rejtelmeibe, ugyanakkor felvillantotta azokat a szovjet kísérleteket, amelyek a nem hagyományos energiabázisok kiaknázásának területén bizonyulnak igen ígéretesnek és sikeresnek. A látogató láthatta annak a termonukleáris reaktornak a makettjét, amely ellentétben az uránreaktorral nem termel radioaktív hulladékanyagot, tapintható közelségből vehetett szemügyre egy napenergiával működő űrszondát, több energiatermelő vagy átalakító berendezést — természetesen makettben. Ha számításba vesszük, hogy a világ energetikai nyersanyagbázisának nyolcvanöt százaléka a Szovjetunió szibériai területein koncentrálódik, akár fucsállhatnánk is, hogy vajon ilyen jelentős tartalékok birtokában miért is fordítanak a a
