A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-07-15 / 29. szám
I llljľ lp m #fffgtüftBtßb K%ff« l*#M« alkalmi rendezvények biztosításában merül ki. Ez az ami bosszantó, amin okvetlenül javítani keH, hiszen a vidéki művelődési otthonok többsége az állami költségvetést kiegészítő közös összefogással, azaz a népszerű Z-akcióban épült. Jogosnak tűnik föl hát az a gyakorlati követelmény, hogy ne csak a munkát sikerüljön ily módon elvégezni, hanem ügyes szervezéssel a művészi élményt nyújtó szórakozásban avagy a sokoldalú művelődés lehetőségében is ott érződjék a közös összefogás öröme. — Gondolom, arra céloz, hogy a szocialista népművelés egyik elsődleges célja elérni, miszerint a művelődési otthon látogatása a vidéki, esetleg a lakótelepi ember természetes igénye legyen. — Tapasztalataink azt mutatják, hogy az olyan községekben vagy városnegyedekben, ahol a nemzeti bizottság és a művelődésügyi szervek jó együttműködése révén a művelődési otthon a környék kulturális életének mozgatója, ott nincs is különösebb baj a látogatottsággal, mert találékony szervezéssel és színvonalas szórakozási lehetőségek kínálatával legyőzhető a tévé konkurrenciája, az emberek kényelemszeretete. A félház vagy a még üresebb széksorok veszélye rendszerint ott fenyeget, ahol esetleges és az emberek természetes érdeklődési körét csak harmadlagosan kezelő munka folyik. — Véleménye szerint, műszaki ellátottság és műsorkínálat dolgában, milyen is egy mintaszerűen működő vidéki kuttúrház? — Ha most ezzel kapcsolatban mind a kulturális minisztérium, mind pedig a saját véleményemet részletesen akarnám ecsetelni, akkor bizony hosszas magyarázatba kellene fognom. A nyilvánvaló helyszűkére való tekintettel ezért csak néhány mondatba tömörítem erre vonatkozó elképzeléseinket. A korszerűen működő művelődési otthon munkájában természetes követelményként adódik, hogy megfelelő otthont nyújtson a faluban működő öntevékeny csoportoknak, az iskolán kívüli nevelésnek, a szakköri és klubtevékenységnek. ... és igy sorolhatnám tovább a különféle követelményeket, elvégre egy modern kultúrközpont csupán akkor teljesítheti maradéktalanul küldetését, ha a kapuján belépő gyermek vagy felnőtt, hivatásos művész vagy amatőr igényeit minél teljesebben tudja kielégíteni. — Hadd kérdezzem meg: milyennek tartja a dél-szlovákiai járások kuttúrházainak fejlesztési ütemét? — A szocialista országépítés több mint három évtizedének kimagasló eredményei meglátszanak Dél-Szlovákia gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésében is. E mezőgazdasági jellegű táj gazdasági fellendülésével párhuzamosan, a szövetkezetek és az állami gazdaságok aktív támogatásával, egy egész sor új és korszerű kultúrház épült. Most a művelődési otthonok vezetőin a sor, hogy rugalmasan irányítsák a vidéken zajló kulturális életet és az ehhez kapcsolódó tartalmas népművelői tevékenységet, illetve a szabadidő-programok gazdag választékát kínálják. Tudvalévő, hogy az embereket jobbára csak oly módon lehet megnyerni az efféle időtöltés számára, ha a különböző szórakozási vagy művelődési lehetőségek széles skálájából választhatnak; ha a kultúrházban a saját érdeklődési körűkkel egyező elfoglaltságot találnak és természetes igényként él bennünk a továbbképzés, az alaposabb ismeretek elsajátításának, vagy ha úgy tetszik, akár egy virág- és gyümölCskiállításon való részvétel vágya! Természetesen, a közművelődési célok ésszerű elosztása nemcsak dél-szlovákiai, hanem országos szintű követelmény. Főképpen most, hogy a korábbi esztendőkhöz viszonyítva gazdaságilag szigorúbb időket élünk, amikor a költségvetési mutatókat alaposabban meg kell fontolni. Véleményem szerint a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom képviselőinek, az ipari üzemek és a termelőszövetkezetek vezetőinek, illetve a közművelődést irányító népművelők közös feladata lesz megtalálni a kulturális élet szervezésének, támogatásának leghatékonyabb formáit. — Visszatérve a népművelési és a művészeti munka gyakorlati formáihoz: miben határozná meg az amatőr mozgalom céljait és küldetését? — Ez a tevékenység valóban sokrétű jelentőséggel bír, hiszen szerepe van az esztétikai és a művészeti nevelésben, az általános műveltség gyarapításában, a társadalom érdekeinek és az egyén szabad idejének összehangolásában, serkenti az emberek alkotó képességét és elősegíti a szocialista módon gondolkodó ember személyiségének harmonikus fejlődését. Mindemellett jelentős kultúrpolitikai küldetése is van, hiszen a hivatásos együttesek mellett az amatőr mozgalom legjobb csoportjai rendszeresen szerepelnek a különböző társadalmi és politikai ünnepségek keretében. Az öntevékeny mozgalom így nemcsak hogy kiegészíti a profi művészegyüttesek munkáját, de föleleveníti egyben a nemzeti, a forradalmi és a népi hagyományokat, ami nem kevésbé fontos, elvégre újszerű, szocialista tradíciókat teremt. Nyilvánvaló hát, hogy az amatőr mozgalom rohanó világunkban is a közművelődési munka egy sajátosan fontos részterülete. Sikere, köznapi értelemben, azon áll vagy bukik, vajon meg tudjuk-e nyerni az embereket a szórakozás ilyen formájának? Tudatosítanunk kell. hogy az amatőr mozgalomnak sajátos feltételei vannak. Az első követelmény egy talpraesett, szakmailag is megfelelően képzett vezető, aki lelkesedést tud lobbantani a tagságban, aki közösséget tud kovácsolni. A második feltétel a szinjátszócsoport, a kórus, a táncegyüttes fegyelme, hiszen a próbák és a fellépések körforgása sok-sok lemondással jár. A harmadik, de semmivel sem kevésbé lényeges feltétel pedig az anyagi és erkölcsi támogatás. Enélkül napjainkban már amatőr szinten sem képzelhető el eredményes művészeti munka. A műkedvelő mozgalom nagyszerű alkalom arra, hogy a csoportok tagjai alkossák is, élvezzék is a kultúrát. — A kulturális minisztérium népművelési osztálya irányítja a Szlovákiában élő nemzetiségek kulturális szövetségeinek munkáját. Befejezésképpen értékelhetné néhány szóban a CSEMADOK működését? — A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének elsődleges feladata, hogy szocialista hazánk művelődésügyi célkitűzéseivel összhangban, az anyanyelvi kultúra hagyományainak ápolásával és továbbfejlesztésével, aktív tevékenységgel járuljon hozzá az itt élő magyar nemzetiségű lakosság sajátos művelődési és kulturális igényeinek kielégítéséhez. Tennészetesen, a CSEMADOK-nak ehhez a művelődésügyi intézmények hathatós támogatására van szüksége. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a CSEMADOK mind a hagyományos értelemben ismert népművelésben, mind a tagság politikai aktivitását és esztétikai nevelését serkentő amatőr művészeti mozgalom irányításában valóban érdemdús tevékenységet fejt ki. Tavaly, a CSEMADOK tizenharmadik országos közgyűlésén és az azt megelőző járási konferenciákon több új vezető beosztású tisztségviselő került a szövetség apparátusába, s ennek pozitív visszhangjaként a tagság aktivitása is javult. Ennek eredményeképpen egyre élénkebbé, tartalmasabbá válik az amatőr művészeti csoportok, a közművelődési klubok, a szakkörök munkája; ami — az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetségének tevékenységéhez hasonlóan — jellegében nemzetiségi, tartalmában és célkitűzéseiben szocialista kultúra gazdagodását, a hazánkban élő nemzetek és nemzetiségek barátságának elmélyítését, egységének szilárdítását szolgálja. — Olvasóink nevében köszönöm az interjút. MIKLÓSI PÉTER Hétvégi levél Az elektronika mélyen behatolt életünkbe. A számítástechnika térhódítása olyan tény, amelyet naponta a szakmától távolálló is kénytelen tudatosítani. Nemcsak a munkahelyeken, de a háztartásban is lépten-nyomon találkozunk az elektronika termékeivel. G. B. Kocsetkov szovjet publicista külföldi utazásainak tapasztalatait összegezve ír az ún. játékmodellek felhasználásáról. Hangsúlyozza, hogy ezek nemcsak szórakozásra alkalmasak, hanem oktatási célokra is, például különféle kémiai és fizikai kísérleteket lehet elvégezni a komputer képernyőjén, be lehet hatolni az élő sejt belsejébe, boncolni lehet egereket, békákat. Az otthoni oktatásban a személyi komputer valóban igen jól alkalmazható. Felhasználják idegen nyelvek, kémia, fizika, biológia, matematika és egyéb tárgyak elsajátítására. Mint minden nagy technológiai újítás — állapítja meg G. B. Kocsetkov — a kezdetben, amikor még kevés szakember értett hozzá, csak korlátozott mértékben tudott fejlődni, azután jött a tömeges bevezetés szakasza. A tudomány és technika eredményeinek gyors felhasználása hazánkban is égető szükségszerűség. A CSKP Központi Bizottságának 8. ülése külön is kihangsúlyozta, hogy a nyolcvanas és kilencvenes évek további minőségi változásokat hoznak a technikában, a mikroelektronikában, a robotok valamint a biotechnológia alkalmazásában. Egyben meghozzák a tudomány és a gyakorlat kapcsolatainak olyan új formáit is, amelyek megkívánják a termelési folyamatok magasfokú szervezettségét. Milos Jakeš elvtárs, a Központi Bizottság titkára beszámolójában leszögezte; „Feltétlenül szükséges, hogy az oktatás minden fokon s főleg a középiskolákban és a főiskolákon ezekre az igényekre reagáljanak, mégpedig úgy, hogy a nevelési-oktatási folyamat következetesen összefonódjon a társadalom, a tudomány, a technika és a gazdaság fejlődésének jövőbeli szükségleteivel. Ezekkel a követelményekkel összhangban kell fejleszteni a posztgraduális és az érettségi utáni tanulmányok formáit, valamint a továbbképző tanfolyamokat is. A vezető dolgozók tudatosítsák, hogy a képesítésre, művelődésre fordított beruházások a leghatékonyabbak." Bár a legfejlettebb ipari országokkal összehasonlítva van mit behoznunk a tudomány és technika alkalmazása terén, kétségtelen, hogy országunkban szép számmal vannak magas képzettségű szakemberek. Több mint 180 ezren dolgoznak tudományos kutatási munkahelyeken. De ezzel az értékes tökével jól kell tudni gazdálkodni, hogy a gyakorlatban ne sikkadjanak el a nevelő munkára fordított költségek.
