A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-11-18 / 47. szám

Holtig tanul az ember. Nem tudtam például, hogy a Duna utcai általános iskola és a gimnázium épületének a helyén valamikor a Kempelen család háza állt. Arról viszont régóta tudomásom van, hogy Kempelen Farkas, a nagy feltaláló a város szülötte. Az sem volt ismeretes előttem, hogy az iskola épületében 1875-ben ipartanodát nyitottak. Nyolc évvel később állami felső leányiskola nyílt itt, s meg is maradt 1918-ig, bár az első világháború éveiben hadikórháznak is berendezték az iskolát. 1948 februárjában az épület a népi milícia egységeinek is szálláshelye volt. Ezt a falán elhelyezett emléktábla őrzi.

Nemcsak az embereknek, az épületeknek is történetük van. A Duna utca nagy múltú épületében ma a magyar tanítási nyelvű általános iskola és gimnázium pedagógusai oktatják eredményesen a gyermekeket. S a 47 tagú tantestület munkáját évtizedek óta Janda Iván igazgató irányítja. Tanárom volt 1950-ben, a Kalinčiak utcai magyar pedagógiai gimnázium megnyitásának esztendejében, de csak nagyon keveset tudtam róla is. Annyit, amennyit közvetlenül tapasztalhattam. Rajongóan szerette a zenét. A tantestületben vagy éppen valamelyik osztályban hamar jókedvet fakasztott kitűnő zongorajátékával. Kísérője is volt Szabady János tanártársa személyében, aki viszont tangóharmonikán játszott nagyszerűen. A Janda—Szabady kettős sok kellemes percet szerzett nemegyszer a tantestület tagjainak és a tanulóknak.

Azt is észre kellett vennem, hogy nemcsak az órákon, de tanítás után is keresi a kapcsolatot a diákokkal. Toborozza a jóhangú tanulókat, lányokat és fiúkat az énekkarba, várja őket a próbákra, vezeti a lelkes kis közösséget helybeli üzemi és vidéki fellépésekre. Mozgalmas, változni és változtatni akaró volt a kor, s mi Janda Iván vezénylésével erről énekeltünk. Talán nem is az órákon, a pedagógiai gimnázium énekkarában tudatosítottuk jobban, hogy szocialista ifjúság vagyunk és így a jövő! Rendkívül szűkszavúan ennyit tudtam volt tanáromról, s még hozzátehetném, hogy a sportot is nagyon szerette, testnevelést tanított, s maga is futballozott a diákokkal.

Huszonhét éves volt akkor, de ezt senki nem akarta elhinni, kisportolt alakját, ruganyosságát és gyorsaságát akárki megirigyelhette. Közvetlen volt és barátságos, mintha ő is még mindig diáknak érezte volna magát. S jellegzetes bajuszával és szépen gondozott hajával is beleragadt az emlékezetbe. Mindig elegánsan jelent meg közöttünk. Aztán főiskolára kerültem a pedagógiai gimnáziumból, s azt hittem, már nem találkozom fiatal, rokonszenves tanárommal. Nem így történt. Janda Iván a pedagógiai kis éneklő közösséget sem hagyva magára, egyre inkább belefolyt nemzetiségi kulturális életünk egészébe. Kezdettől tagja CSEMADOK Központi Bizottságának, s azóta mindig feladatot vállal és teljesít valahol. 1952-től újságíróként járok a nyomában.

1956-ban megalakul az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes. Az énekkar karnagya Janda Iván. Négy évig vezeti a „szívek” kórusát, aztán további négy esztendő mintha lélegzetvételhez kellene egy nagyobb és merészebb feladat vállalásához. Hatvannégyben már arról írok, hogy sok-sok vajúdás után, ha egyelőre gazdátlanul is, megalakul a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara. A vezető karnagy megint Janda Iván. És a nagyszerű, befelé és kifelé nemzetiségi kultúránkat reprezentáló kórus jövőre lesz húszéves. Le lehetne írni, mit jelentett gondban, munkában ez a két évtized? Mélyről indult vezetésével az énekkar, s a lelkesedés és az akarás nem ismer lehetetlent. A CSMTKÉ fogalommá vált itthon és a nagyvilágban. Csupán két példát ragadok ki az énekkar történetéből. 1971-ben, hét évvel a megalakulása után a corki (írországi) Nemzetközi Énekkari Fesztiválon a női kar első, a vegyeskar negyedik helyen végez. Három évvel később, a miedzyzdrojei (Lengyelország) Nemzetközi Énekkari Fesztiválon teljesítményével a nagydíjat érdemli ki.

Hatvantól úgy követhetem nyomon Janda Iván életét, hogy az ismert és jónevű Duna utcai általános iskolának és gimnáziumnak az igazgatója. Az általános iskolában 275, a gimnáziumban 286 tanuló sorsáért, jövőjéért felelős. A gimnázium matematika-fizika tagozatos, és szembetűnően jók az eredményei. Az 1979-es esztendőben például nyolcvannyolc érettségizett tanuló közül hetvenketten jelentkeztek hazai és külföldi főiskolára.

Egy nagy zsongó méhkas az iskola.

de csak a szünetekben. Tanítási órák ideje alatt olyan csendes, mint a siralomház. Kemény fába vágom a fejszém, amikor dióhéjban megpróbálom vázolni belső életét. A pionírszervezet Steiner Gábor, a SZISZ szervezet Major István nevét viseli. A forradalmi munkásmozgalmi emlékszoba állandó közelségben tartja a két nagy példakép emlékét. A tanulók a meghirdetett tanulmányi versenyek résztvevői. A matematikai olimpia országos versenyén nem egy tanulójuk a kerületi döntő résztvevője volt. A Jedlik Ányos nevét viselő fizikai szakkör is eredményesen készíti fel tagjait a fizikai olimpia különböző kategóriáiban. Ugyanez mondható el a Hevesy György kémiai szakkörről. 1980-ban Latika Hajnalka bejutott a kémiai olimpia České Budejovicében megrendezett országos döntőjébe. Fülöp Péter két alkalommal végzett első helyen a biológiai olimpia országos versenyében. Fulajtár Éva az 1979/1980-as tanévben a földrajz olimpia országos fordulójában negyedik lett.

A tanulók nem csupán a tanulásban jeleskednek, de a közhasznú tevékenységben is. Az iskola szoros kapcsolatban áll a Lúcsi (Lúč na Ostrove) Egységes Földművesszövetkezettel, a Slovnaft nemzeti vállalattal és a Dolný Kubín-i járáshoz tartozó Veličnái Egységes Földmüvesszövetkezettel, ahol a tanulók burgonyaszedő szorgalmukkal kiérdemelték a „to sú naši chlapci” (ők a mi fiaink) jelzőt. Eleven az iskola kulturális és sportélete is. Volt már ennek az iskolának gyermek- és leánykórusa, tánccsoportja, Forrás Irodalmi Színpada, s szinte valamennyi részt vett a legrangosabb szlovákiai magyar ver12