A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-11-11 / 46. szám
Csak egy percre CSICSAY ALAJOS A bratislavai pop-zenei körökben szólóénekesnőként tavaly föltűnt HEČKO JÚLIA talán már a közeljövő jó nevű hazai táncdalénekese. Legfrissebb és eddigi pályafutásának egyben legnagyobb sikerét október elején, a prágai Intertalent '83 nemzetközi dalfesztiválon aratta, ahol a világ huszonegy országából összesereglett fiatal tehetségek versenyében a második helyet szerezte meg, ami nemcsak díjjal, sok tapssal, hanem — karrierjének további alakulását illetően — ennél is kellemesebb „következményekkel" járt. — Utad a színpadig, a rádió könnyűzenei stúdióiéig? — Három éve, hogy a bratislavai Iparművészeti Szakközépiskola textiltervezési osztályában érettségiztem. Bátyám, Peter, ekkor már több éve részint komponistaként, részint zenekarvezetőként foglalkozott a zenével. Tanulási kötelezettségeim befejeztével meghívott, legyek tagja az együttes vokálkíséretének. Első közös fellépéseink után egy szép napon pedig azzal lepett meg, hogy írt számomra egy dalt. — Képletesen szólva bedobott a mély vízbe! Sikerült helytállnod? — Úgy érzem igen, mert röviddel később a Slovkoncert művészeti ügynökség minősítő tehetségvizsgára, a bratislavai rádió könnyűzenei osztálya pedig próbafelvételre hívott. — Erős volt a mezőny? — A mérce szigorú, és rengeteg fiatal álmodozik énekesnői pályafutásról, úgyhogy bárki elhiheti: volt miért izgulnom. — És az eredmény? — A szakemberek véleménye szerint a rockos alapokra épülő, dallamosabb zenei stílus felel meg nekem a legjobban, így a legtermészetesebb az intonációm. — Egyetértesz ezzel a jellemzéssel? — Lényegében igen, hiszen Barbara Streisand, Marlene Ricci és Ella Fitzgerald a példaképeim, az ő számaikat hallgatom a leggyakrabban. Egyelőre azonban szeretnék minden stílusban egy kis gyakorlatra szert tenni, utána, bárminemű kopírozás helyett, az egyéni hangnem kialakítása lesz célom. — Mi volt az első reakciód, amikor a prágai Intertalenten megtudtad a zsűri döntését? — Hallatlan örömömben a bátyám nyakába ugrottam, aztán az édesanyámra gondoltam, aki nemcsak szurkol mindkettőnknek, hanem bizony pénzzel és tanáccsal segítő, de a telefonokat vagy a levelezést szintén ellátó menedzser is. — Az öltözéked arról tanúskodik, hogy nemcsak a kottát hanem a divatlapokat is forgatod... — Ez egy kicsit a hobbim is, elvégre négy évig ezt a szakmát tanultam. A magánéletben az egyszerű és fiatalos divatot kedvelem: a sima, de nem túl rövid szoknyát, a farmert, a tomacsukát; a színpadi ruháim, amelyeket szintén én tervezek, viszont valamivel különlegesebbek is lehetnek az átlagosnál. — Énekesnőként jártál már külföldön ? — Tavasszal Afganisztánban, októberben pedig a Szovjetunióban szerepeltünk Peterrel és a Knokaut együttessel. — Mit jelent számodra az Intertalenten nyert második díj? — Rengeteget! Például Karel Gott úgy nyilatkozott, hogy bármikor helyet biztosít számomra műsorában, de az olasz diszkóvilág legjobbjai közé számító Anna Rusticano is meghívott egy hosszabb lejáratú vendegszereplésre. (mik-) Műtétek napja csütörtök A sebészeten rend és fegyelem van. Az emberek suttogva beszélnek. Egyedül a főorvos hangja hallható. Kemény, dübörgő. Ha megjelenik a folyosón, a takarítónők, nővérek, sőt még a segédorvosok is behúzzák a nyakukat. Igyekszik mindenki serénynek látszani. A páciensek séta közben alázatoskodva félreállnak. Aki eddig görnyedten járt a hasán vágott hosszú sebét dédelgetve, az most katonásan kihúzza magát. 1 Tisztelet a főorvos úrnak! Tisztelet így történt ez minden reggel a maga megszokott rendjén. Tisztaság, fegyelem, nyugalom — a mielőbbi gyógyulás feltételei. Ám amióta a tábornok az osztályra került a hangulat kissé megváltozott A betegek izgatottan suttogtak. Vajon miféle ember lehet a tábornok ? Élő tábornokot még eddig senki sem látott közülük. A szobája felé nem volt szabad közeledni, mert az ajtótól pár méterre egy civilruhás fiatalember üldögélt. Valaki kitalálta róla, hogy ő a szárnysegéd. Néha magasrangú katonatisznek jelentek meg az osztályon, a vállukra vetett fehér köpeny eltakarta a rangjelzésüket. A cipőjükre húzott védőpapucs csoszogóssá tette a járásukat Az erélyes főorvos határozottan lépdelt közöttük puhatalpú fehér cipőjében. Mindig végigvezette őket a hosszú folyosón, egészen a tábornok ágyáig, melynek a végéről leakasztotta a pléhtáblára csíptetett kórlapot. Messzire virított róla a piros tintával rajzolt kacskaringós lázgörbe. A katonák keveset beszéltek, majd ránéztek a főorvosra, amiből ő megértette, hogy távoznia kell. Udvariasan meghajtotta magát és a rangidős tiszthez fordulva meghívta őket a rendelőjébe egy kávéra. Miközben a nővér körbekinátta a frissen gőzölgő feketét, a főorvos, mintha valami közömbös dolgot jegyzett volna meg, bejelentette, hogy a műtétre csütörtökön kerül sor. — Igen. Nálunk a műtétek napja csütörtök — mondta nyomatékkai, s utána mintha kissé elgondolkozott volna. Aznap reggel szinte megbolydult az osztály. A betegek titokzatosan adták ágyról ágyra: — Most operálják a tábornokot. Mindenkin úrrá lett a megmagyarázhatatlan nyugtalanság. — Operálják a tábornokot! Eltelt félóra, háromnegyed. S ezután már percével mérték az időt Végre kinyílt a műtő ajtaja. Lassan megindult a fehér kézikocsi, amit ugyanaz a cingár legényke tolt aki a többi beteget Arca sápadt volt és közömbös, mint mindig. A kocsin lepedővel letakarva, rövid és nagyon kövér ember feküdt Szeme nyitva volt, mintha csodálkozna, hogy mi az a nagy csődület körülötte. A betegek a folyosón kétoldalt sorfalat álltak. A tábornok bágyadtan mosolygott. S ekkor váratlanul olyasmi történt, ami még soha, mióta a főorvos a klinikán dolgozik, de még csak nem is hallott hasonló esetről — kitört a taps. A szokatlan látványt a műtő ajtajából nézte megdöbbenve. Kezén még rajta volt a véres gumikesztyű és mellén a kötény. — Furcsa — dörmögte —, fölöttébb furcsa — és megcsóválta a fejét Aztán odaszólt egyik asszisztensének hogy terelje a betegeket a szobáikba. S nem tudni miért a többi műtét levezetését aznap a helyettesére bízta. Egy szürke délután A férfi beosont a lakásba. Régen járt már itt Alig nézett körül. A bútorok a régiek voltak, némileg átcsoportosítva. Csupán az volt szokatlan, hogy a tükör most a másik falon lógott — Szia! — mondta a nőnek. — Szia! — válaszolta a nő. Egymás mellé ültek a rekamiéra és cinzánót ittak. A férfi néha belebámult a poharába, meglötyögtette az italt és mélázva nézte a benne úszkáló citromkarikát és a félig eloNadt jeget. — Jó itt nálad — mondta. A nő nem szólt semmit csak enyhén elmosolyodott. — Azóta volt valakid? — kérdezte a férfi. — Ühüm — bólintott a nő. — Egy olasz fiú, Pietro. — A szerelők közül? A nő ismét bólintott. Aztán hosszadalmasan ültek egymás mellett szótlanul, majd a férfi átfogta a nő derekát A nő kissé vonakodott Úgy tett, mindha le akarná fejteni magáról a férfi kezét. — Mi van ? — lepődött meg a férfi. — Semmi. Régen voltál nálam és nagyon hideg a kezed. — Te vagy az egyetlen szerelmem. Az igazi. Hiszen tudod — súgta a férfi és közelebb hajolt a nőhöz, hogy megcsókolja. A nő elhajolt — Mi van ? — kérdezte ismét a férfi csodálkozva. — Mondtam, hogy semmi. Csak nagyon hideg a kezed. Aztán elbeszélte hogyan ismerkedett meg Pietroval. Az emlékek hatására szinte fethevült Az arca kisimult és a szeme ragyogott — Most éppen olyan vagy, mint az első alkalommal — lihegte a férfi és újabb kísérletet tett, de a nő megint elhárította. — Ne! Most ne! — kérlelte a férfit — Tudod mi tetszett legjobban Pietroban ? — Várj csak, hiszen te nem is tudsz olaszul! — a férfi ezt úgy mondta, mint aki rádöbben valamire. — Nem. No és? — válaszolta a nő. — Mit számít? De a keze... Tudod milyen meleg volt a keze? Hallgattak. A poharakban elolvadt a jég. Lassan kiszürcsötték a maradék italt, a citromát fogpiszkálóval kiemelték és kirágták a belsejét. Még egy ideig nézték az egymás mellé tett két öblös poharat, s a férfi, hogy talán megtörje a csendet így szólt: — Látod, hogyan múlik az idő. LEGYEN GYAKORLATIAS pénzügyi gondjainak intézését bízza a SLOVENSKÁ ŠTÁTNA SPORITEĽŇA legközelebbi kirendeltségére nyiss on SPOROZSIRO-SZAMLAT AZ ALÁBBI ELŐNYÖKET ÉLVEZHETI ■ sok időt nu-gtakarít ■ pontos áttekintése lesz a vállalt és a végrehajtott fizetések állapotáról ■ nem kési le az egyes terminusokat ■ elejét veszi az esetleges kellemetlenségeknek ■ bevásárláskor csekkel fizethet ■ készpénzt vehet fel bármely városban a CSSZSZK egész területén ■ a betét összegének megfelelő 2'/i.-os kamatjuttatásban részesül Kérjen felvilágosítást és vegye igénybe a SLOVENSKÁ ŠTÁTNA SPORITEĽŇA előnyös szolgáltatásait 22
