A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-11-11 / 46. szám

MA ÉS HOLNAP — a zene szárnyán Szeptember legutolsó napjától október de­rekáig a BHS, a Bratislavai Zenei Fesztivál zászlóit lengette a szél Szlovákia fővárosá­ban. E betűszó, persze, sokkal inkább forma, semmint tartalom, ám igen alkalmas forma ahhoz, hogy a város jópár esztendeje már valami különkiadású ünnepi bélyegként vi­selje. A Mozart és Haydn, Hummel és Cho­pin, Schubert és Bartók, Liszt és Erkel zenei hagyományaival büszkélkedő Bratislava tör­ténelmi városmagjának utcáin meg terein ezért a fesztivál napjaiban szinte mindenütt ott látható a sokszínű alapon e három, kacs­karingókkal egybeírt betű — az idén már tizenkilencedszer megrendezett fesztivál írott szimbóluma. A nyitókoncert után pedig két teljes héten át igen gazdag és sokszínű program várja a zenekedvelő fővárosiakat, akik az elmúlt két évtized során megszokták már, hogy eme hárombetűs embléma sok emlékezetes őszi hangverseny „védjegye". A Bratislavai Zenei Fesztivál eseményei ma már éppúgy hozzá tartoznak Szlovákia fővá­rosához, mint mondjuk Salzburghoz az ün­nepi játékok, Budapesthez a művészeti he­tek, vagy Faágához a tavaszi zenefesztivál. Bratislavában a nyár vége felé, az ősz köze­ledtével menetrendszerűen megjelennek az utcákon a plakátok és a közönség kíváncsian fürkészi: vajon milyen csemegéket kínál ezúttal a BHS? A választék rendszerint meg­lehetősen bőséges, és szinte minden évben akad néhány szenzációs rendezvény is. Eb­ben az évben például a Bécsi Filharmoniku­sok, a londoni BBC Filharmóniazenekar, a Kijevi Állami Filharmóniazenekar Kamara­­együttesének, a világhírű Württemberg! Ka­marazenekarnak, vagy akár a japán Szappo­­róból érkezett GUNN együttesnek egy-egy koncertje — hogy csupán azokat a hangver­senyeket említsem, amelyek valóban külön ékességét és érdekességét jelentették az idei fesztiválnak. Pedig a szervezőknek, ren­dezőknek cseppet sem könnyű a dolguk. Már csak azért sem, mert immár egy híján húsz éve minden ősszel újabb és újabb rangos műsorokról kell gondoskodniuk, s egyben évekkel előre tervezniük, hiszen a felkapottabb művészek, rangosabb zeneka­rok koncertnaptárába már három-négy évvel korábban kerülnek be a hangversenyek idő­pontját jelző bejegyzések. Igaz, a bratislavai fesztivál korát illető időszámítás — már ami a tizenkilenc eszten­dős múltat illeti — némiképp sántít: a Brati­slavai Zenei Fesztivál ugyanis idősebb ren­dezvény. Az immár több éve az Európai Komolyzenei Fesztiválok Szövetségében is számontartott BHS-nek, az ötvenes évek elején, volt már ugyanis egy elődje: a Bratis­lavai Zenei Tavasz, amelynek szerkezete és műsora nem egy vonatkozásban nagyon kö­zel állt prágai „névrokonához": az ugyan­csak világhírű Prágai Tavaszhoz. Mivel e két rendezvény valóban sok tekintetben hasonlí­tott egymásra, a bratislavai seregszemlének újszerű tartalmat és új terminust kellett talál­ni. Ebből az elhatározásból kiindulva az ősz elejére, a Zenei Világnaphoz közel eső idő­pontra esett a választás. E rengeteg értékes ötletet igénylő vállalkozás három eszmei tar­tópillére: a nemzeti zenei értékek felmutatá­sa. a szocialista közösség zenekultúrájának lehető legsokoldalúbb propagálása és a nemzetközi hangversenydobogó néhány nagynevű művészének meghívása. Persze, az elgondolásnak ez a világosan kirajzolódó Gyökeres György felvétele Fiatal előadóművészek fóruma A Fiatal Előadóművészek Nemzetközi Fóru­ma idei, immár kilencedik évfolyamának szervezése tulajdonképpen már egy évvel ezelőtt, a tavalyi Bratislavai Zenei Ünnepsé­gek alkalmából megkezdődött. Akkor egy nemzetközi összetételű bizottság meghall­gatta az egyes rádióállomások jelöltjeinek — hangszalagra felvett— zenei produkcióit, s 32 ifjú művész közül kiválasztották azt a 11 hangszeres szólistát és 1 kamaraegyüttest, akiket most személyesen is láthattunk, hall­hattunk. Közülük négynek a teljesítményét díjazták. Egyébként az UNESCO Nemzetközi Zenei Tanácsának megbízásából Bratislava az állandó helye ennek a jelentős pályaindító zenei bemutatkozásnak. A meghívott fiatal előadóművészek hat hangverseny keretében mutatkoztak be, s az orgonista és a kamaraegyüttes kivételével egy-egy versenyművet adtak elő zenekari kísérettel. A műveket mindegyik előadó maga választotta meg, általában olyanokat, amelyek csak ritkán hangzanak el hangver­senyen. A hangszerek s így a hangszerszólisták kiválasztása meglehetősen szokványos volt: négy zongorista, három hegedűs és két csel­lista mellett egy fuvolás, egy orgonista és egy fúvósötös mutatta be tudását, egyönte­tűen magas színvonalon. Ez ugyancsak ör­vendetes tény, s azért is meglepő, mert az előadók közül négyen még csak tizenévesek, s bár a legidősebb 29 éves, a többi huszonöt éven aluli volt. Jó részük még „iskolaköte­les" vagy neves zenepedagógusoknál képezi magát, de a vonósok és a fúvósok közül többen már zenekarokban játszanak. Szaba­hármas szerkezete nem különül el, hanem éppen kölcsönhatásában erősíti a muzsika tömegvonzását. Lehet, hogy e sokféleség az első pillanat­ban meghökkentően hat, és szó ami szó: a koncertek gazdagsága — ugyancsak az első pillanatra — valóban a bőség zavarába ejti az embert. Egy kis megfontolás után azon­ban világossá válik a rendezés „áttételes" koncepciója: a BHS egyfelől a fiatal művé­szek bemutatkozását, szakmai bíráló bizott­ság előtti seregszemléjét állítja a középpont­ba; a világranglistán az élvonalban jegyzett művészeket pedig ennek bizonyos fokú el­lensúlyozásaképpen látja vendégül. Az el­múlt esztendők gyakorlata, de az idei feszti­vál tapasztalatai is, immár többszörösen be­bizonyították, hogy ez az elgondolás okos és szellemes. A jövő művészeinek felvonultatá­sa, pályájuk és egyéni érvényesülések segíté­se ugyanis mindenképpen biztosítja a feszti­vál iránti érdeklődést, bár eleve nem garan­tálhatja a művészi színvonal egyenletességét (még akkor sem, ha a „kiválasztottak" az élő szereplés nyilvánosságát a hazai és külföldi rádióstársaságok által készített magnetofon­felvételek elbírálása alapjan kapják megl); viszont a holnap művészeinek és a ma ki­emelkedő nagyságainak találkozása szeren­csésen támogatja egymást... Visszatérve a közönséghez: a lelkes publi­kumról szólva valóban nem túlzás tömeg­vonzásról beszélni, hiszen Bratislava ki­­sebb-nagyobb koncerttermei minden alka­lommal zsúfolásig megtelnek. Olyannyira, hogy sok érdeklődőnek csupán állóhely jut. Pedig a BHS eseményeinek közönségtobor­zását nem bérletekben, korszerűbb fogalom­mal élve: nem „árukapcsolásos" formában rendezik. Ellenben közönségmozgósító hatá­sa van annak, hogy félszáznál is több főváro­si és vidéki társadalmi patronáló vállalat védnökséget, mondhatnám azonban felelős­séget is a zeneünnepért; közöttük a CSEMA­­DOK és olyan gyáróriás, mint a Slovnaft, az egyetemek és főiskolák fakultásai s egy sor tm MIKLÓSI PÉTER középiskola. A patrónusok szerepe nem for­mális, a Bratislavai Zenei Fesztivál valóban a város ügye, piros betűs eseménye. Zenei értelemben az idei rendezvénysoro­zatnak is az imént említett hármas vállalko­zás adta a gerincét. Ennek előterében az UNESCO Nemzetközi Zenei Tanácsának égi­sze alatt rendezett fiatal előadóművészek tribünje állt. A világnagyságok közül, a beve­zetőben már említett nagyzenekarokon kívül, olyan egyéniségek szerepeltek a BHS-en, mint Peter Schreier, Chihoko Nakata, Hugh McLean kanadai orgonaművész vagy a Je­­anpierre Biesemans vezette belga Consorti­um Antiquum. Ugyancsak pozitívumként tűnt föl ebben az esztendőben is, hogy Bratislava és Prága patinás zenekarain kívül ismét szerepet kaptak a fesztiválon a „vidé­kinek" számító olomouci és ostravai filhar­monikusok. A közönség mindezt, pontosabban a fesz­tivál, teljes műsorát hálásan, rokonszenwel fogadja; a valóban értékes produkciókkal pedig alig tud betelni. Á publikum ezt termé­szetesen csak úgy győzi, hogy naponként három-négy, a város különböző pontjain ren­dezett koncertre vagy operaelőadásra sorra elzarándokol: délután, este, esetleg épp éj­szaka. És érdekes! Ez a kiapadhatatlannak tűnő őszi dallam­forrás, az októberi verőfény és a lombjaikat hullató fák sárguló leveleinek zizzenése — a muzsika varázsára — mintha Bratislava szépségét is meghatványozná. 14

Next

/
Thumbnails
Contents