A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-11-11 / 46. szám
MA ÉS HOLNAP — a zene szárnyán Szeptember legutolsó napjától október derekáig a BHS, a Bratislavai Zenei Fesztivál zászlóit lengette a szél Szlovákia fővárosában. E betűszó, persze, sokkal inkább forma, semmint tartalom, ám igen alkalmas forma ahhoz, hogy a város jópár esztendeje már valami különkiadású ünnepi bélyegként viselje. A Mozart és Haydn, Hummel és Chopin, Schubert és Bartók, Liszt és Erkel zenei hagyományaival büszkélkedő Bratislava történelmi városmagjának utcáin meg terein ezért a fesztivál napjaiban szinte mindenütt ott látható a sokszínű alapon e három, kacskaringókkal egybeírt betű — az idén már tizenkilencedszer megrendezett fesztivál írott szimbóluma. A nyitókoncert után pedig két teljes héten át igen gazdag és sokszínű program várja a zenekedvelő fővárosiakat, akik az elmúlt két évtized során megszokták már, hogy eme hárombetűs embléma sok emlékezetes őszi hangverseny „védjegye". A Bratislavai Zenei Fesztivál eseményei ma már éppúgy hozzá tartoznak Szlovákia fővárosához, mint mondjuk Salzburghoz az ünnepi játékok, Budapesthez a művészeti hetek, vagy Faágához a tavaszi zenefesztivál. Bratislavában a nyár vége felé, az ősz közeledtével menetrendszerűen megjelennek az utcákon a plakátok és a közönség kíváncsian fürkészi: vajon milyen csemegéket kínál ezúttal a BHS? A választék rendszerint meglehetősen bőséges, és szinte minden évben akad néhány szenzációs rendezvény is. Ebben az évben például a Bécsi Filharmonikusok, a londoni BBC Filharmóniazenekar, a Kijevi Állami Filharmóniazenekar Kamaraegyüttesének, a világhírű Württemberg! Kamarazenekarnak, vagy akár a japán Szapporóból érkezett GUNN együttesnek egy-egy koncertje — hogy csupán azokat a hangversenyeket említsem, amelyek valóban külön ékességét és érdekességét jelentették az idei fesztiválnak. Pedig a szervezőknek, rendezőknek cseppet sem könnyű a dolguk. Már csak azért sem, mert immár egy híján húsz éve minden ősszel újabb és újabb rangos műsorokról kell gondoskodniuk, s egyben évekkel előre tervezniük, hiszen a felkapottabb művészek, rangosabb zenekarok koncertnaptárába már három-négy évvel korábban kerülnek be a hangversenyek időpontját jelző bejegyzések. Igaz, a bratislavai fesztivál korát illető időszámítás — már ami a tizenkilenc esztendős múltat illeti — némiképp sántít: a Bratislavai Zenei Fesztivál ugyanis idősebb rendezvény. Az immár több éve az Európai Komolyzenei Fesztiválok Szövetségében is számontartott BHS-nek, az ötvenes évek elején, volt már ugyanis egy elődje: a Bratislavai Zenei Tavasz, amelynek szerkezete és műsora nem egy vonatkozásban nagyon közel állt prágai „névrokonához": az ugyancsak világhírű Prágai Tavaszhoz. Mivel e két rendezvény valóban sok tekintetben hasonlított egymásra, a bratislavai seregszemlének újszerű tartalmat és új terminust kellett találni. Ebből az elhatározásból kiindulva az ősz elejére, a Zenei Világnaphoz közel eső időpontra esett a választás. E rengeteg értékes ötletet igénylő vállalkozás három eszmei tartópillére: a nemzeti zenei értékek felmutatása. a szocialista közösség zenekultúrájának lehető legsokoldalúbb propagálása és a nemzetközi hangversenydobogó néhány nagynevű művészének meghívása. Persze, az elgondolásnak ez a világosan kirajzolódó Gyökeres György felvétele Fiatal előadóművészek fóruma A Fiatal Előadóművészek Nemzetközi Fóruma idei, immár kilencedik évfolyamának szervezése tulajdonképpen már egy évvel ezelőtt, a tavalyi Bratislavai Zenei Ünnepségek alkalmából megkezdődött. Akkor egy nemzetközi összetételű bizottság meghallgatta az egyes rádióállomások jelöltjeinek — hangszalagra felvett— zenei produkcióit, s 32 ifjú művész közül kiválasztották azt a 11 hangszeres szólistát és 1 kamaraegyüttest, akiket most személyesen is láthattunk, hallhattunk. Közülük négynek a teljesítményét díjazták. Egyébként az UNESCO Nemzetközi Zenei Tanácsának megbízásából Bratislava az állandó helye ennek a jelentős pályaindító zenei bemutatkozásnak. A meghívott fiatal előadóművészek hat hangverseny keretében mutatkoztak be, s az orgonista és a kamaraegyüttes kivételével egy-egy versenyművet adtak elő zenekari kísérettel. A műveket mindegyik előadó maga választotta meg, általában olyanokat, amelyek csak ritkán hangzanak el hangversenyen. A hangszerek s így a hangszerszólisták kiválasztása meglehetősen szokványos volt: négy zongorista, három hegedűs és két csellista mellett egy fuvolás, egy orgonista és egy fúvósötös mutatta be tudását, egyöntetűen magas színvonalon. Ez ugyancsak örvendetes tény, s azért is meglepő, mert az előadók közül négyen még csak tizenévesek, s bár a legidősebb 29 éves, a többi huszonöt éven aluli volt. Jó részük még „iskolaköteles" vagy neves zenepedagógusoknál képezi magát, de a vonósok és a fúvósok közül többen már zenekarokban játszanak. Szabahármas szerkezete nem különül el, hanem éppen kölcsönhatásában erősíti a muzsika tömegvonzását. Lehet, hogy e sokféleség az első pillanatban meghökkentően hat, és szó ami szó: a koncertek gazdagsága — ugyancsak az első pillanatra — valóban a bőség zavarába ejti az embert. Egy kis megfontolás után azonban világossá válik a rendezés „áttételes" koncepciója: a BHS egyfelől a fiatal művészek bemutatkozását, szakmai bíráló bizottság előtti seregszemléjét állítja a középpontba; a világranglistán az élvonalban jegyzett művészeket pedig ennek bizonyos fokú ellensúlyozásaképpen látja vendégül. Az elmúlt esztendők gyakorlata, de az idei fesztivál tapasztalatai is, immár többszörösen bebizonyították, hogy ez az elgondolás okos és szellemes. A jövő művészeinek felvonultatása, pályájuk és egyéni érvényesülések segítése ugyanis mindenképpen biztosítja a fesztivál iránti érdeklődést, bár eleve nem garantálhatja a művészi színvonal egyenletességét (még akkor sem, ha a „kiválasztottak" az élő szereplés nyilvánosságát a hazai és külföldi rádióstársaságok által készített magnetofonfelvételek elbírálása alapjan kapják megl); viszont a holnap művészeinek és a ma kiemelkedő nagyságainak találkozása szerencsésen támogatja egymást... Visszatérve a közönséghez: a lelkes publikumról szólva valóban nem túlzás tömegvonzásról beszélni, hiszen Bratislava kisebb-nagyobb koncerttermei minden alkalommal zsúfolásig megtelnek. Olyannyira, hogy sok érdeklődőnek csupán állóhely jut. Pedig a BHS eseményeinek közönségtoborzását nem bérletekben, korszerűbb fogalommal élve: nem „árukapcsolásos" formában rendezik. Ellenben közönségmozgósító hatása van annak, hogy félszáznál is több fővárosi és vidéki társadalmi patronáló vállalat védnökséget, mondhatnám azonban felelősséget is a zeneünnepért; közöttük a CSEMADOK és olyan gyáróriás, mint a Slovnaft, az egyetemek és főiskolák fakultásai s egy sor tm MIKLÓSI PÉTER középiskola. A patrónusok szerepe nem formális, a Bratislavai Zenei Fesztivál valóban a város ügye, piros betűs eseménye. Zenei értelemben az idei rendezvénysorozatnak is az imént említett hármas vállalkozás adta a gerincét. Ennek előterében az UNESCO Nemzetközi Zenei Tanácsának égisze alatt rendezett fiatal előadóművészek tribünje állt. A világnagyságok közül, a bevezetőben már említett nagyzenekarokon kívül, olyan egyéniségek szerepeltek a BHS-en, mint Peter Schreier, Chihoko Nakata, Hugh McLean kanadai orgonaművész vagy a Jeanpierre Biesemans vezette belga Consortium Antiquum. Ugyancsak pozitívumként tűnt föl ebben az esztendőben is, hogy Bratislava és Prága patinás zenekarain kívül ismét szerepet kaptak a fesztiválon a „vidékinek" számító olomouci és ostravai filharmonikusok. A közönség mindezt, pontosabban a fesztivál, teljes műsorát hálásan, rokonszenwel fogadja; a valóban értékes produkciókkal pedig alig tud betelni. Á publikum ezt természetesen csak úgy győzi, hogy naponként három-négy, a város különböző pontjain rendezett koncertre vagy operaelőadásra sorra elzarándokol: délután, este, esetleg épp éjszaka. És érdekes! Ez a kiapadhatatlannak tűnő őszi dallamforrás, az októberi verőfény és a lombjaikat hullató fák sárguló leveleinek zizzenése — a muzsika varázsára — mintha Bratislava szépségét is meghatványozná. 14
