A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-11-11 / 46. szám
Hallottukolvastukláttuk Innen-onnan KÖNYV Epperlein: Nagy Károly „Világtörténelmi mércével mérve Nagy Károly azok közé a jelentős államférfiak közé tartozik, akiknek politikája egy új korszak fordulóján hozzásegítette a feltörekvő erőket ahhoz, hogy a társadalmi élet minden területén érvényesülhessenek. Ahogyan Szent Vlagyimir és Bölcs Jaroszláv a kijevi Ruszban, I. Boleszláv Lengyelországban, I. Vencel Csehországban, Szent István Magyarországon, ugyanúgy tört utat Nagy Károly számos hadjárata során összekovácsolt birodalmában, szövetségben a frank egyházzal és a feltörekvő nagyurakkal, egy új, a jövőbe mutató társadalmi rend számára. Ebben rejlik döntő, maradandó történelmi jelentősége" — foglalja össze monográfiájának (s monográfia-hősének) jelentőségét a szerző. Nagy Károly alakja mindig is erősen foglalkoztatta s ma is egyre inkább foglalkoztatja a történelem iránt érdeklődő nagyközönséget. Bizonyítja ezt a Gondolatnál megjelent Epperlein-kötet, s persze egyéb munkák is. Károly „nemcsak" annyit tett, mint István, Vencel vagy Boleszláv, hiszen jóval megelőzte őket, amiből is természetszerűleg következik, hogy ez utóbbiak csupán követői voltak a „Nagy" elődnek, de előnye velük szemben az is, hogy vele (s a vele egyet jelentő Frank Birodalommal) kezdődik egyrészt a feudalizmus, másrészt a modern értelemben vett Európa. S nemcsak egy népnek — nemzetnek, hanem legalább háromnak volt az „országalapitója". Világosan utal erre Epperlein is: „Az ébredező német és francia nemzeti öntudat kora óta mindig újból vita támad arról a kérdésről, vajon Karl der Grosséról vagy Charlemagneról helyesebb-e beszélni. Alapjában véve a frank uralkodó éppúgy a németeké, mint a franciáké. Történelmi fejlődésük gyökerei Károly koráig nyúlnak vissza. Nem utolsósorban azért maradt mindkét népben különösen eleven emlék erről a jelentős királyról és császárról." Azt már csak mi tesszük hozzá, mintegy zárójelesen, hogy a modern Olaszország is voltaképpen a három részre szabdalt frank birodalomból jött létre. (cselényi) V. P. Borovička: Merénylők és áldozatok Az emberiség történetét végigkísérik az erőszakos cselekmények, közöttük a politikai merényletek. Már az ókorban is sok hírhedt politikai merényletet követtek el és az emberiség fejlődésével számuk egyre jobban szaporodott. Manapság szinte naponta történik egy-egy politikai merénylet a világ valamelyik sarkában. így hát csak a leghíresebbek kerülhetnek bele olyan könyvbe, mint a cseh Borovičkáé. A merényletet természetesen az áldozat politikai súlyával, rangjával, méltóságával, esetleg népszerűségével, vagy népszerűtlenségével stb. lehet osztályozni. A kevésbé jelentős személyek elleni attrocitások csak újsághírként szerepelnek. Borovička könyve is ezt az irányvonalat követi. Az írónak ez már a második ilyen jellegű könyve. Az első néhány éve jelent meg „Híres politikai merényletek" címmel, és az elmúlt századok politikai merényleteit dolgozta föl. Most a folytatását kapjuk az előző kötetnek. A „Merénylők és áldozatok" a XX. század második felének merényleteit csoportosítja, jellemezve a gyilkosságok hátterében meghúzódó politikai, gazdasági és fnás hatalmi erőket. „Nem Írtam történelmi müvet — vallja az író — sem szociológiai tanulmányt. Csak meg-megálltam a közelmúlt történetének útkeresztezésein, és magammal invitáltam az olvasót is. Drámai történetekkel igyekeztem felhívni a figyelmét a ma vagy a tegnap eseményeire." A publicista Borovicska könyvében nagyrészt a haladó mozgalmak illetve a nemzeti önállóságért vívott küzdelmek vezéralakjai ellen elkövetett merényletekkel foglalkozik, ide tartoznak a Martin Luther King, az Ernesto Che Guevara; a Mahátma Gandhi és mások ellen elkövetett attrocitások. Gandhi halálát így írja le: „Mahátma lassan, méltóságteljesen lépked, megáll, összetett kézzel viszonozza a tömeg üdvözlését. Az emberek tisztelettudóan hátrálnak, hogy helyet adjanak neki. Fehér tömeg a zöld gyepen, csak egyetlenegy ember van — khaki ingben. Átnyomakodik az emberek között, egészen Gandhihoz férkőzik, durván félrelöki Manut, sietve lehajol, mint aki ősi szokás szerint tisztelettel és alázattal le akarja törölni Gandhi szandáljáról a port... Egy pillanatig térdel az aggastyán előtt, majd zsebébe nyúl, s közvetlen közelből lő. Két golyót ereszt Gandhi szíve tájába, egyet a hasába ... — Hé rám! Istenem! — kiáltja még Gandhi. Aztán a földre rogyik.. Borovička mind a tizenkilenc merényletet izgalmasan és olvasmányosan írta meg. A fordítók, Czagány Iván és Dósa László ugyancsak jó munkát végeztek. —dénes— FOLYÓIRAT Napjaink A miskolci Napjaink című irodalmi és művészeti folyóirat több, mint egy évtizede foglalkozik rendszeresen a cseh, a szlovák és a csehszlovákiai magyar irodalommal. Az idei szeptemberi — kilencedik — száma is bő teret szentelt a csehszlovákiai irodalomnak. Két teljes oldalon olvashatók a mai cseh költők versei Gabulya Pál fordításában. Josef Rybák, Ivan Skála, Jiff Täufer, Jan Pilar és Jan Šnobr szerepel ebben a válogatásban két, illetve egy-egy költeménnyel. A lap a szerzők rövid életrajzát is közli. Hasonló terjedelemben — Zana Zoltán és Rózsa Endre fordításában — olvashatjuk a kortárs szlovák költők müveit is. Egy-egy verssel szerepel az összeállításban Milan Rúfus, Miroslav Válek, Pavel Koyš, Ľubomír Feldek, Lýdia Vadkerti-Gavomíková, Viliam Turčány és Ján Buzássy. Sándor László tollából származik a Ján Poničan életét és munkásságát bemutató írás, a „Ján Poničan nemzetközisége". Sándor László megrajzolta benne az első szlovák proletárköltő útját a szülői háztól a tágabb közösségig, a munkásosztályig. S mindezt a társadalom, történelem és az irodalom egységén és folyamatán keresztül. Sándor László írásának végén megállapítja: „Ján Poničan életével és munkásságával — emberként és íróként egyaránt — példát mutatott kortársainak és a soron következő nemzedékeknek rendíthetetlen helytállásával, megalkuvás nélküli elvhűségével, forradalmi lelkületével (...) és internacionalizmusával." A Napjaink — minket érintő — legterjedelmesebb tanulmánya az Irodalmi Szemle negyedszázados útját foglalja össze, „a hűség őrhelyén" címen. Botlik József, a tanulmány szerzője 1958 szeptemberétől, a folyóirat megjelenésének dátumától kíséri végig az Irodalmi Szemle fejlődését, alakulását, irodalomszervező erőfeszítéseit — röviden: azt az óriási tényanyagot, amely a lapban az első szám megjelenése óta napjainkig megtalálható, s amely a csehszlovákiai magyar irodalom legrangosabb alkotásait karolta fel és közvetítette. Az eddig felsorolt irodalmi alkotások és tanulmányok mellett a Napjaink szeptemberi száma recenziót közöl Töltéssy Zoltántól, Gál Sándor Új Atlantisz című verseskötetéről is. HANGLEMEZ A magyarországi szlovákok népzenéje Csak elismeréssel szólhatunk a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat azon kezdeményezéséről, mely lehetőséget adott a Magyarországon élő nemzetiségi csoportok népzenéjének bemutatására. A magyarországi délszlávok és németek dalai után Bartók Béla születése 100. évfordulójának tiszteletére került kiadásra a magyarországi szlovákok népzenéjét bemutató hanglemez. A lemez szerkesztői és összeállítói: Lami István és Olsvai Imre. Munkájukhoz nemcsak neves népdalgyüjtök (Manga János, Kálmánfi Béla) nyújtottak segítséget, hanem a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége, a Kórusok Országos Tanácsa és Máder László, a Magyar Rádió nemzetiségi népzenei fesztiváljainak szerkesztője is. A lemez azt bizonyítja, hogy a törökök kiűzése után a mai Magyarország különböző vidékeire betelepült szlovákok megőrizték szülőföldjük dalait és ezeket különféle éneklöcsoportok, a Magyarországon oly népszerű „pávakörök" keretében ápolják is, átmentik az utókornak. A „Za horami, za dolami" („Túl hegyeken, túl völgyeken") címmel kiadott lemezen helyet kapott a magyarországi szlovákok mindhárom nyelvjárása, valamennyi etnikai csoportja. A népdalokat serdülőkorúak és felnőttek kórusai, szólisták, hangszeres szólisták és népi zenekarok adják elő. A szlovák népi dallamok közül nem is egy magán viseli a magyarok és szlovákok ezeréves egymás mellett élésének intenzív kölcsönhatásait, melyekre már Bartók Béla is felhívta a figyelmet, aki — mint ismeretes — szlovák népi dallamokat is gyűjtött. De a szlovák népzene a kölcsönhatások ellenére megőrizte egyes jellemző sajátosságait is, például a dallamsorok tere- vagy szekundtranszponációját, amint azt a lemezen szereplő pilisi, nógrádcsápi, nézsai, hutai és szarvasi dallamok is igazolják. Sági Tóth Tibor Beszédes műemlék — de múltjáról csak a hozzáértő szakembernek mesél, a laikust legfeljebb elgondolkodtatja, vajon miért nem cserélik ki ezt az ismertető táblát a bratislavai Orsolya-templom falán? (Lehel Zsolt felvétele) Hivatalnok-ébresztő — a rajna-pfalzi kultuszminisztérium előtt áll ez a csilingelő kút-plasztika. Kutya a fiókban címmel kerül bemutatásra az a bolgár film, amelynek forgatókönyvét Rada Moskova írta, rendezője pedig Dimitr Petrov. A történet három fiúról szól, akik unalmukban kutyát próbálnak tartani. Hogy igyekezetük milyen sikerrel jár, arról sok-sok humoros fordulattal mesél a film. 8
