A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-11-11 / 46. szám
Beszélgetés JAROSLAV HONDLÍK elvtárssal. Pcith*Íf Következő számunk tartalmából: Fister Magda: HASZNOS ÚJÍTÁS Keszeli Béla: MENNYIRE VÉDETT, AMI VÉDETT? Mécs József: JÓRA VINNI AZ ÉLETET Lacza Tihamér: CSEREPEK Zolczer János: ILYENEK A NÁPOLYIAK Balta György: „AZ ÉN URÁNKAMRÁM'' A HÉT GALÉRIÁJA Címlapunkon F. RAKOVSKÝ felvétele a VÉSÉSEK MEKKÁJA" című írásunkhoz. A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Telefon : 336-686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Král interné. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,—Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Nyilvántartási szám: SÚTI 6/46. Tavaly decemberben, Prágában tartotta legutóbbi országos kongresszusát a Csehszlovák-Szovjet Barátsági Szövetség. Ez a több napos tanácskozás nemcsak e szövetségnek az elmúlt négy-öt esztendőben végzett munkáját összegezte; nem csupán az országos tanácskozás óta eltelt időszak, vagy a soronlévő esztendők tennivalóit foglalta határozatokba sűrített pontokba, hanem újabb lendületet is adott ennek a széles tömegmozgalomra épülő tevékenységnek, amely a felszabadulás óta, azaz a történelmi közelmúlttól napjainkig és tovább ívelő hídként jellemzi a csehszlovák és szovjet nép kölcsönös viszonyát, mindennapi kapcsolatait. Mindazt, amit nyelvünkben és gondolkodásunkban az őszinte rokonszenvet, a szoros együttműködést és a szívbéli jó viszonyt jelölő barátság szó fogalma tükröz oly kifejezően és tömören. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 66. évfordulóját idézve, illetve a most folyó Barátsági Hónap alkalmából kértünk interjút a CSSZBSZ prágai, Moldva parti székházéban Jaroslav Hondlík elvtárstól, a szövetség központi bizottságának titkárától. — Ma, a december óta eltelt kereken egy esztendő távlatából, vajon miként értékelhetők a szövetség országos kongresszusának eredményei? — Tavalyi, kilencedik országos értekezletünk egyik leglényegesebb mozzanata volt, hogy a CSKP legfelsőbb szintű képviselőinek jelenlétében örömmel állapíthattuk meg: az elmúlt években jól alakult, tovább erősödött, a korábbinál is hatékonyabb erővé vált szövetségünknek a helyi szervezeteken, tagcsoportokon alapuló rendszere. Ezt hadd érzékeltesse most csupán egyetlen adat : az üzemi, intézményi és tanintézeti, illetve lakóhelyi tagcsoportok száma országos viszonylatban 31 500-ra emelkedett, taglétszámunk pedig kis híján elérte már a két és fél millió főt! Kongresszusunkon azt is megállapíthattuk, hogy politikai tömegmozgalmunk lényegében ebben a szervezeti keretben találta meg legjobban helyét a közéletben, valamint azt, hogy az utóbbi években a fiatalabbak, a társadalom frissebb erői is növekvő hangsúllyal vesznek részt mozgalmunkban. Ezzel egyre nagyobb számban olyan emberek jöttek és jönnek közénk, akik a termelési együttműködés, a szakmai tapasztalatcsere és a barátság ki tudja még, hány más formájával élve a mindennapi kapcsolatok rendszerével gazdagítják mozgalmunkat. Kielégítőnek mondható szövetségünk tagságának társadalmi rétegeződése is, hiszen az ipari munkásság, a dolgozó parasztság, illetve a humán és műszaki értelmiség tagjai egyaránt részt vesznek tevékenységünkben. E tényekből kiindulva, valamint társadalmunk időszerű követelményeit szem előtt tartva határoztuk meg a Csehszlovák-Szovjet Barátsági Szövetségnek a párt tizenhatodik kongresszusából eredő legfontosabb teendőit. Nevezetesen azt, hogy sokoldalú tevékenységünk valamennyi szakaszán elsődleges kötelességünknek tartjuk őszintén és szemléletes eszközökkel bemutatni a szovjet emberek életét, hatékonyan támogatni a Szovjetunió békepolitikáját és megteremteni annak feltételeit, hogy a műszaki-tudományos és kulturális együttműködés révén kölcsönösen közvetlen s egyre mélyülő barátság fűzze egymáshoz a Szovjetunió és hazánk népét. Ezekből az általános célkitűzésekből bontottuk le a mindennapi munka tartalmát meghatározó gyakorlati teendőket, melyeknek részleteit központi bizottságunk májusi összejövetelén, illetve a járási bizottságok azóta tartott tanácskozásain konkretizáltuk. — Milyen szándék állt e feladatok gyakorlati pontosításának előterében? — Az a törekvés, hogy a Csehszlovák-Szovjet Barátsági Szövetség, lehetőségeihez mérten, minél aktívabban járuljon hozzá az ifjú nemzedék internacionalista neveléséhez, hiszen szocialista hazánk fejlődésének üteme sok tekintetben múlik majd azon, hogy a most felnövekvő nemzedék tudatában milyen erősek lesznek a Szovjetunióhoz fűződő barátság szálai. Ez viszont attól függ, hogy az ifjúságot mennyire tudjuk érvekkel és tényekkel megnyerni a szovjet néppel való barátság s szoros együttműködés gondolatának. Ezen túlmenően, természetesen, szövetségünk keretein belül is gondoskodni kell az utánpótlásról, elvégre régi igazság, hogy egy olyan szervezet, amelyik nem törődik a jövőjével, a saját holnapját teszi kérdésessé. Ezért minél nyíltabb, közvetlenebb utat kell találnunk a fiatalokhoz, és az újonnaA toborzott tagoknak konkrét munkát, érvényesülési lehetőséget kell biztosítani. A fiatalok aktív részvétele nélkül egyszerűen elképzelhetetlen a jövő és a munka folytonossága. — Nem kötődik szorosan a témához, most mégis helyénvalónak érzem a kérdést: milyennek látja a mai ifjúságot? — Szinte törvényszerű, hogy az a nemzedék, amelyik már sok mindent tapasztalt, mindig valahogy szigorúbb szemmel, amolyan rögtönítélő hajlammal van a tizen- és huszonévesek iránt. De nem volt ez másként a múltban sem, elvégre mi is nem egy alkalommal vitáztunk a szüléinkkel, nagyszüleinkkel, és rendre azt hittük, hogy nem teszik helyesen azt, amit tesznek ... Csakhogy mi akkor tizennyolc-húsz évesek voltunk, a szüléink s nagyszüleink nemzedéke pedig negyvenöt-hatvan éves, vagy még idősebb. Tulajdonképpen ugyanez a helyzet áll fönn ma is. Személyesen az a véleményem, hogy ifjúságunk zöme nem mondható rossznak, csupán más, sokkal jobb és főképp kényelmesebb körülmények között él, mint a mai ötvenévesek nemzedéke élt az ő korukban. Gondolom, számos nemzedéki konfliktus pont ebből ered. Szerencsére, a mai 2
