A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-11-04 / 45. szám
Tndomány-teehnifca Az édesvíz hiánya az egyik legnagyobb gond a világon. E probléma nem azért vetődött fel, mert rendellenessé vált a víz körforgása, hanem kizárólag az ember gazdasági tevékenységének eredménye. Az egyik legnagyobb „vízpazarló" — az öntözéses földművelés. Az Egyesült Államokban például a vízkészletek hasznosításánál keletkező veszteség 83 százaléka az öntözésből ered. Ugyanakkor sok területen, mint például Szovjet Közép-Ázsiában, a mezőgazdaság fejlesztése elképzelhetetlen mesterséges öntözés nélkül. Az öntözött földek területe évről évre növekszik. Csupán Üzbegisztánban évente mintegy 100 ezer hektár szűzföldet kapcsolnak be a mezőgazdasági termelésbe. E területek mezőgazdasági hasznosításához vízre van szükség. A köztársaság vízkészletei azonban rendkívül korlátozottak. A további termeléshez az öntözőhálózatot teljesen fel kell újítani. Ugyanakkor kiderült, hogy az öntözővíz nagy része nem jut el a növényekhez. A víz átszivárog a csatorna falain és a talajba jut. A szakemberek a vízszivárgás elleni harcot az első számú problémának nevezik. A régi r —n A SZOVJET TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA EREDMÉNYEIBŐL V____________________ Víztakarékos öntözés hálózatot most új, zárt típusú öntözőrendszerekkel cserélik ki. Sikeresen alkalmazzák ebben az igen sokat ígérő anyagot, a broneizolt — a bitumenes-üveggyapotos szövetet. A vízveszteséget azonban a barázdás öntözés hagyományos módszereinek fejlesztése nélkül még abban az esetben sem lehet kiküszöbölni, ha a csatornákban a szivárgást megszüntetik. Hiszen a barázdás öntözésnél minden 100 köbméter vízből csak 25 jut el a gyapotcserjék gyökeréig. Az öntözés egyik leggazdaságosabbnak látszó módszere — a talajon belüli vízvezetés. Leegyszerűsített formájában a talajban bizonyos mélységig beásott csöveket jelent. Ezek szórónyilásain keresztül juttatják a vizet el a gyökérhez. Ennek az eljárásnak több módozatát dolgozták ki. Egyik válfaja a csepegtető öntözés, amelynél a vizet a műanyagfóliával bélelt csatornán vezetik, s minden növényhez különleges csepegtetöt helyeznek el. A kis adagokban érkező vizet a gyökerek teljesen felszívják. A kilenc évig tartó kísérlet során a barázdás öntözésnél a nyersgyapot terméshozama 41,3 mázsa volt hektáronként, a talajon belüli öntözésnél 50,5 mázsa. Emellett az egy métermázsa nyersgyapotra jutó öntözővíz-felhasználás 33 százalékkal csökkent. Mind szélesebb körben alkalmazzák az esöztetést, azaz a permetező öntözést, amelyet azokon a földeken vezetnek be, ahol a föld alatt’ édesvízkészletek vagy ásványi anyagokkal enyhén telített talajvizek találhatók. Nemcsak a víz ésszerű felhasználása fontos, hanem az is, hogy megóvjuk a folyókat és a víztárolókat a földekről lefolyó műtrágyák, valamint az ipari vizek szennyeződésétől. A folyók vízhozamának szabályozása, a víztárolók építése, a csatornák betonozása. az áttérés a csővezetékes és a kibetonozott, vizvezető árkos öntözési módszerre kedvezőtlenül befolyásolja a víz minőségét. A műtrágyákkal és a mérgező vegyszerekkel szemben pedig egyre nagyobb szerepet kapnak a növényvédelem biológiai módszerei. Üzbegisztánban a kártevők elleni harcot több mint 500 ezer hektáron már hasznos rovarok segítségével végzik. Keresik azokat a növényvédöszereket, amelyek a talajban gyorsan felbomlanak s az emberre ártalmatlanok. Ami pedig az ipari szennyvizeket illeti, jelenleg a köztársaságban egyetlen olyan üzem sincs, ahol ne lenne víztisztító berendezés. Ha az üzemek megszegik a megállapított normákat, akkor akár be is zárathatják az üzemet. Egyre több vállalatnál van zárt ciklusú vízellátási rendszer, ahol a folyóból egyszer kiemelt víz állandó körforgásban van. Ez egyike a leggazdaságosabb vízhasznosítási módszereknek. Ilyen módon Üzbegisztán, korlátozott vízkészletei ellenére is megtalálja a lehetőséget arra, hogy a közeljövőben újabb egymillió hektár szűzföldet kapcsoljon be az öntözőrendszerbe. ELPAR HODZSAJEV Tengeri kőolaj- és földgázkitermelés a Szovjetunióban jelenleg a Kaszpi-tengeren és az Azovi-tengeren folyik. Új gázszállító körzet a Fekete-tenger lesz, ahol három gázlelöhelyet tártak fel. Ezek egyike a Knm-félsziget nyugati részének kontinentális talapzatánál lévő goiicinói gázkondenzátum-lelöhely. A tenger mélysége itt nem haladja meg az 50 métert, ami megkönnyíti a fúrási munkálatokat. A próbafúrás azt mutatta, hogy a goiicinói lelőhely 700—2300 méteres mélységben több produktív gázréteggel rendelkezik. A fekete-tengeri gáz nem tartalmaz kénszennyeződést, s metántartalma igen nagy. A lelőhely kiaknázásának komplex terve 72 kilométer hosszú víz alatti gázvezeték építését irányozza elő. Innen a gázvezeték Gáz a Fekete-tengerből 43 kilométer hosszúságban a szárazföldön épül tovább, a glebovói gázlelöhely közelében lefektetett elosztóvezetékig. Szakemberek javaslatára a vezetéket a' szabad süllyesztés módszerével építik meg. A csőkígyót az építkezés helyére vontatják, így nincs szükség különleges vontató uszályhajók építésére. A víz alatti gázfővezeték építése már megkezdődött. Mindenekelőtt összehegesztették az 1 kilométer hosszúságú kísérleti csőkígyót, a helyszínre vontatták és lebocsátották a tengerfenékre. Az építkezés meggyorsítására a hegesztők elhatározták, hogy hosszabb — 3 kilométeres — csőkígyót hegesztenek össze. Két ilyen „csöfüzért" a víz alá süllyesztettek. Aztán a parton a gázvezeték 5 kilométeres szakaszát hegesztették össze. Sokáig kellett várni a jó időre, amikor az összehegesztett csőszakaszt a tengeren el lehetett vontatni. Amikor azonban az acél csőkígyót hatalmas vontatóhajók segítségével az elsüllyesztés helyére szállították, vihar tört ki, ami megnehezítette a munkát. Ilyen körülmények között emelték fel a lesüllyesztett csővezeték végét és hegesztették össze az odaszállított szakasszal. A goiicinói lelőhelyet már tanulmányozták, meghatározták a gázkészleteket. A geológusok a Fekete-tenger kontinentális talapzatán még két — Smidt- és Stormovoj (Viharos) — lelőhelyen folytatnak feltáró munkát. A terület más perspektivikus körzeteiben is folynak kutatások. A geológusok a szénhidrogének kutatása szempontjából igen perspektivikusnak tartják a tenger északkeleti kontinentális talapzatát is, Keres körzetében. A Fekete-tenger partvidéke egyike a Szovjetunió legnépszerűbb üdülőhelyének. Felmerül a kérdés: vajon a feltáró, majd kitermelő munkák nem vezetnek-e a tengervíz szennyeződéséhez? A kutatások azt mutatják: ha betartják azokat a rendszabályokat, amelyek a vizterületet a szennyeződéstől óvják, akkor nincs ok a nyugtalanságra. ALEKSZANDR TRUTNYEV Az Arai-tenger és a Tien-San hegység között elterülő Kizil-Kum sivatag fokozatosan feltárja titkait. Az alma-atai archeológusok a homokréteg alatt felfedezték Keder ősi török település romjait. — Keder városa a VI. századtól a XII. századig létezett a Szir-Darja folyó völgyében. Arab nyelvű feljegyzésekből tudunk róla, a többi között Makdiszinek, a híres X. századi történésznek munkáiban is találunk reá vonatkozó utalásokat — tájékoztat Kemal Akisev akadémikus, a Kazah Tudományos Akadémia történelmi, archeológiái és etnográfiai intézetének munkatársa. Az első nagy ásatások eredményei alapján feltételezhető, hogy a város nagy kiterjedésű, földművelő oázisokat összefogó terület fövá-Mecamor — sajátos sorsú város Örményországban, ahol szinte minden településnek ezer éves múltja van. A Mecamort övező hegyek közt már a régmúltban vörösrezet, bronzot és vasat olvasztottak a fémkohászok kemencéi. Később az idegen hódítók lerombolták a vidéket, és a „tüzeskezű" mesterek városa az évszázadok homályába veszett. Nemrég ezen a helyen épült fel a Kaukázuson-túli terület első atomerőműve, amely három szovjet köztársaságot, Örményorszá-A sivatag feltárja titkait rosa volt. A várszerű települést a jelek szerint a hódítók a XII. században felégették. Keder városközpontjában jelentős kulturális intézmények romjai maradtak fenn: egy kupolás mecset maradványai, és olyan utcák, amelyeket két-háromszobás házak szegélyeztek. belsejükben téglalap alakú tűzhelyekkel. Sok kerámiai tárgyat, üvegkészítményt és számos, a VII—Vili. században készített és eddig ismeretlen érmét is összegyűjtöttek; ritkaságszámba megy a lófejü griffmadarat ábrázoló szívalakú lenyomat is. Atomerőmű az örmény hegyek közt got, Grúziát és Azerbajdzsánt látja el energiával. Az Örmény Atomerőmű kísérteti jellegű építkezés volt. A Szovjetunióban először építettek atomerőművet földrengésveszélyes A kederi ásatások a kazahsztáni sivatag szélén állami határozattal létrehozott otrari védett régészeti terület részévé váltak. Otrar városa szintén a szovjet régészet új felfedezése. A kéziratos emlékek szerint ezredévünk elején fontos ipari és kereskedelmi központ volt. 1219-ben azonban a mongol-tatár hordák szinte teljesen lerombolták. Napjainkra mindössze egy ötemeletes ház magasságú. 20 hektárnyi domb maradt belőle. A szovjet tudósok számításai szerint a domb alatt lévő romok teljes feltárásához majdnem 1 000 000 m3 földet kellene megmozgatni, s ennek nagy részét alaposan megrostálni. A Kazah Tudományos Akadé-. mia munkatársai már meg is kezdték ezt a munkát, s eddig Otrar 20 városnegyedét övezetben. Éppen ezért rendkívül magasak voltak a biztonsági követelmények is. Az erőmű már öt éve üzemel, a fokozott megfigyelést azonban még ma is folytatják. Az első reaktort 1976-ban 58 nap alatt szerelték össze és állították üzembe, a másodikat 1980-ban mindössze 40 nap alatt. Jelenleg az erőmű teljesítménye 815 ezer kilowatt, villamosenergia-termelése meghaladja Örményország vízerőműveinek összteljesítményét. sikerült feltárniuk. Több mint ezer különböző építmény maradványai kerültek felszínre, a többi között a városi vízvezeték, amely több mint 8—10 évszázaddal ezelőtt épült kerámiából. A feltárások során háromezer érméből álló numizmatikai gyűjteményt is sikerült összeállítani. Ez (más leletekkel együtt) megerősítette az alma-atai tudósoknak azt a feltételezését, hogy a középkorban Otrar jelentős kereskedelmi központ volt, s rajta haladtak át a Közel- és Közép-Keletet, Közép-Ázsiát és az európai nomád törzseket összekötő karavánutak. VLAGYIMIR GANZSA Az Aragac hegy lábánál született atomerőmű a bonyolult műszaki feladatok megoldása szempontjából is egyedülálló. Létrehozásában az ország több mint 70 tudományoskutatóintézetének és vállalatának szakemberei, a kólái és a novovoronyezsi szerelői, moszkvai és leningrádi tudósok vettek részt. Üzembehelyezése nemcsak növelte Örményország energetikai erőforrását, de hozzájárult az egész Kaukázuson-túli terület gazdasági életének további fejlődéséhez is. 18
