A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-11-04 / 45. szám
FÁBRY ZOLTÁN KÖNYVTÁRA „Ember és könyv sorsa egy: elválaszthatatlanok egymástól. Békében együtt működnek, háborúban együtt pusztulnak." A Stószra érkező irodalombarátot meglepi a Fábry Zoltán Irodalmi Emlékház könyvtárának gazdagsága. A könyvtár állománya 7879 kötet. Ebből 3480 kötet magyarul, 4399 kötet pedig németül íródott. A magyar nyelvű könyvekből 1219 kötet a világirodalmat, 2261 kötet a magyar irodalmat képviseli. A klasszikus magyar irodalom 334 kötettel, az új magyar irodalom 1739 kötettel, a csehszlovákiai magyar irodalom pedig 459 művel képviselteti magát. A német nyelvű irodalom megoszlásával most nem foglalkozom, akárcsak az újságokkal és folyóiratokkal sem. Köztudott, hogy Fábryt a kapitalizmus évtizedeiben nemcsak a politikai kisemmizettség, fél reá 11 ítottság sújtotta, de a kisebbségi írók anyagi nyomorúsága is. Házának gyakori látogatója volt a végrehajtó: bútort, zongorát, tehenet lefoglalt. Adósság vitte el a szülői ház felét, a szántókat, legelőket. De az író könyvtára szüntelenül gyarapodott. Nem vásárolhatott meg minden kiszemelt könyvet, folyóiratot, de a szellem nyomorúságát mégsem ismerte. Fecskeszorgalommal gyűjtögette az irodalom kitűnő alkotásait, építgette „szellemi fészkét". Könyvtára gyarapítására a szellem szüntelen éhsége, türelmetlensége sarkallta. Minden új könyvtől friss szellemi üzenetet, ihletet, megváltást remélt. „Nem a könyvtár ténye és lénye a fontos — vallotta egyik nyilatkozatában. — Nem a gyűjtők. Jött a tudásszomj, az érdeklődés: tájékozódási muszáj hozta össze. A könyvet én megismerni akartam: elolvasni, feldolgozni. Szükségem volt rá." Ezzel minden fontosat elmondott, megvallott könyveiről, magáról. írt és olvasott: olvasott és írt. Fábry Zoltán számos vallomásából tudjuk, könyvszeretetét irodalomszeretete táplálta. Ez csöppet se meglepő, hiszen a legtöbb író szereti a könyvet, szüntelenül gazdagítja könyvtárát. Fábry Zoltán azonban könyvtárosi szeretettel gondozta, rendezte köteteit. Mindmáig ismeretlen, hogy ez a „könyvtárosi szenvedélye" honnan származik. Hiszen családja, ha becsülte is a könyvet, jelentős könyvtárral nem rendelkezett. Talán a röpke budapesti egyetemi év alatt ragadta el a szenvedély, amikor szorgalmasan látogatta a Fővárosi Könyvtárat, amelyet akkorra Szabó Ervin és Braun Róbert európai viszonylatban is mintaszerűvé fejlesztett. Tény, hogy a Budapestről hazatérő diák legfőbb dolga könyvtárának rendezése; ekKl MONDTA? MIÉRT MONDTA? Mindennapi beszédünk tele van olyan közmondásokkal, szólásmondásokkal, szállóigékkel, amelyeknek használatát szinte nem is tudatosítjuk. Az élet legkülönbözőbb helyzeteiben, s az élet legkülönbözőbb helyzeteire, jelenségeire vonatkoztatva kerülnek szóhasználatunkba ezek a súlyos emberi tapasztalatokat a képes beszéd nyelvén megfogalmazó alakzatok. S közben elképzelni sem tudjuk, milyen nagy számban. Egyszerűen csak úgy a nyelvünkre jönnek; nem tudjuk, mikor ragadtak ránk, nem tudjuk, mi az eredetük, csak azt, hogy az adott helyzetben semmivel sem tudnánk találóbban és tömörebben kifejezni a mondandónkat, mint éppen ezeknek a segítségével. Ha például valakit nagy veszély fenyeget, azt mondjuk rá, hogy Damoklész kardja függ a feje fölött Ha hirtelen ráébredünk valamire, ami eddig szákor állítja össze első katalógusát. A kockás, megsárgult füzet fedelén Fábry szépen rajzolt betűi hirdetik: „Könyvtáram katalógusa. Stósz — 1918. Fábry Zoltán cs. és kir. tart. hadnagy." Ez a füzet volt a „Katalógus N9 1", szabályszerű „eligazitóval". A katalógus a következő rovatokat tartalmazza: N9 (szám), szerző, a könyv címe, kiadó, ár, kiadási év, lapszám, jegyzet. A bevezetőben az üresen maradt rovatokról a következő felvilágosítás olvasható: „Az üresen hagyottak — a német könyvek helye. Időhiány miatt nem lehettek bevezetve." A N9 1. katalógus tartalmazza Fábry Zoltán könyvtárának eredeti állományát, az öröklött családi könyveket és az 1914—1919 között vásároltakat. A könyvállomány 1919 végén 2559 kötet volt. Értéke 1939 korona. Vételár 1464 korona. A katalógus az utolsó év (1919) adatait részletezve is elénk tárja. Ezek szerint a könyvtár egyetlen év alatt 367 kötettel (334 művel) gyarapodott. A vásárolt művek műfaji és tematikai megoszlása: költői mű 34; drámai mű 34; regény 88; irodalomtörténet 62; történelmi mű 41; szociológiai mű 11 (füzetekkel: 40); filozófiai mű 17; vallási mű 7; háborús irodalom 7. A katalógus N9 1 -hez csatlakozik egy kisebb füzet „Kikölcsönzött könyvek" címmel. Fábry ebbe jegyezte, hogy kinek, milyen könyvet kölcsönzött. Ha a könyvet visszahozták, áthúzta a visszahozott mű címét. A leggyakoribb könyvkölcsönzök falubeliek vagy kassaiak voltak. A füzet 1919 utáni adatokat is tartalmaz. A kölcsönzők közt találjuk Lányi Menyhértet, aki abban az időben Kassán, a Fö u. 82. sz, alatt lakott. Hét német nyelvű könyvet kölcsönzött Fábrytól. Földes Sándor komáromi költő Rimbaud verseit kérte kölcsön. De a kölcsönzők közt találjuk Mécs Lászlót, Palotai Borist, Sziklay Lászlót, Dr. Simáit és a Kolozsváron élő Gaál Gábort is. A Katalógus N9 2. 1920 márciusában készült. Címe: „Könyvtáram katalógusa (alphabetikus sorrendben)." A katalógus használatához itt is készült „Magyarázat", melyet Fábry a füzet első borítólapjának belső oldalára írt. E szerint különböző jelek jelzik a könyvek műfaját, nyelvét stb. Mutatóul idézünk néhány mondatot: „Az N jelzésűek német könyvek." „Az áthúzottak elvesztek." „A cím előtt kis karikával jelöltek jelenleg Magyarországon vannak." munkra ismeretlen volt, így kiáltunk fel; Heuréka! Ha valamibe belekezdünk, amibe talán jobb lett volna nem belekezdenünk, azzal nyugtázzuk a megmásíthatatlant, hogy a kocka el van vetve. Ha valakit egyszercsak ellenségeink táborában találunk, akit eddig magunkhoz közelinek hittünk, ezt kérdezzük tőle: Te is, fiam, Brutus? Újságok szalagcimeiben, egészségügyi felvilágosító előadások hosszú-hosszú soraiban hirdetjük az ép testben ép lélek örökérvényű igazságát. Ha valakinek megelégeltük csínytevéseit, vagy éppenséggel gaztetteit, ennyit mondunk: sok van a rovásán. Ha pedig idő előtt örvendezünk a bizonytalan jövőnek, a bizonytalan jövő valamelyik bizonytalan sikerének, akkor általában előre iszunk a medve bőrére. S ha többen is rájönnek, hogy amit elkövettünk, az több a véteknél, az hiba, hát eb ura fakó, sietve otthagyunk csapot papot és kereket oldunk... És így tovább, és még hosszú oldalakon keresztül így tovább. Ám amikor ezeket a szállóigéket használjuk a lehető legnagyobb természetességgel, eszünkbe A Magyarázat szerint a N9 1. és N9 2. katalógusokhoz még egy, a N9 3. katalógus is csatlakozott, a „Cédula-katalógus". Ez azonban mostanáig nem került elő. A katalógusokat kiegészítették a „Könyvtár-napló" c. füzetek. Az első füzet 1933— 1950-ig tartalmazza a könyvállomány gyarapodását. Az 1919—1933-as évek Könyvtár-napló azonban tartalmazza az előző évek pénzügyi adatait is. Fábry a füzet első lapjára zöld ceruzával feljegyezte, hogy 1920 és 1952 között évről-évre mennyit költött könyvek vásárlására. íme a beszédes számok: 1920 — 1023 Kčs, 1921 - 2474 Kčs, 1922 - 2272 Kčs, 1923 — 1827 Kčs, 1924— 1809 Kčs. 1925 - 347 Kčs, 1926 - 1792 Kčs, 1927 - 1447 Kčs, 1928 - 1857 Kčs. 1929 - 3277 Kčs, 1930 -1845 Kčs, 1931 - 1610 Kčs, 1932 — 1113 Kčs, 1933 — 623 Kčs, 1934 — 118 Kčs, 1935 — 239 Kčs, 1936 — 1059 Kčs, 1937 — 1930 Kčs, 1938 — 564 Kčs, 1939- 1702 Kčs (az 1940-es év adata hiányzik), 1941 — 150 Ks, 1942 — 2365 Ks, 1943 - 6779 Ks, 1944 -3440 Ks, (1945 adata hiányzik), 1946 — 60 Kčs, 1947 - 325 Kčs, 1948 - 2640 Kčs, 1949 — 12 000 Kčs, 1950 — 3430 Kčs, 1951 - 11 800 Kčs. 1952 -3695 Kčs. sem jut például Ciceróra, erre a nagy szónokra és államférfire gondolnunk, aki a Damoklész kardja kifejezés eredetét magyarázza egyik munkájában, s mégcsak azon sem töprengünk, hogy ki is volt valójában Damoklész, ez a talpnyaló és nagyravágyó szolga, akit Dionüsziosz, a szürakuszai türannosz leckéztetett meg egy alkalommal. Éspedig úgy, hogy miközben egy időre átengedte a helyét Damoklésznak, aki féktelenül habzsolta magába az élvezeteket és gyönyöröket, egy lószörre kötött villogó kardot függesztetett a féje fölé, „hadd csüngjön ott annak a boldog embernek a nyaka fölött". És önfeledt heurékánk közben Arkhimédészre, erre a kiváló tudósra sem gondolunk, aki huszonkét évszázaddal ezelőtt a „ Megtaláltam!"-rA kiáltozva anyaszült meztelenül és csuromvizesen rohangált végig Szürakusza utcáin, miután a fürdőkádban lubickolva hirtelen ráeszmélt arra — amit iskolai tanulmányaink során mi már valamennyien becsületesen bebifláztunk —, hogy „minden vízbe mártott test annyit veszít a súlyából, amennyi az A kettes számú Könyvtár-napló az 1951—1957 adatait tartalmazza. Ebből megtudhatjuk, hogy Fábry 1953-ban 3665 Kčs-t, 1954-ben 2277 Kčs-t. 1955- ben 3444 Kčs-t, 1956-ban 887 Kčs-t költött könyvek vásárlására. Az ezt követő 3. számú Könyvtár-napló, amely az 1961 — 1964 évek adatait tartalmazza, már nem nyújt összesített kimutatást a vásárolt könyvek áráról. Ugyanezt mondhatjuk az utolsó füzetről (Könyvtár-napló 1965-), valamint az első füzethez toldott kiegészítő adatokról is az 1957—1960-as évekre vonatkozólag. Sokkal fontosabbak a Könyvtár-naplóknak azok az adatai, amelyek a könyvállomány gyarapodására vonatkoznak. A naplók 1933-tól Fábry Zoltán háláláig évi összesített adatokat szolgáltatnak a könyvállomány gyarapodásáról. Ez adatok szerint Fábry 1933-ban 82, 1934-ben 71, 1935-ben 71 1936-ban 120, 1937-ben 121, 1938-ban 60, 1939-ben 18, 1940-ben 18, 1941-ben 15, 1942-ben 77, 1943-ban 222, 1944- ben 472, 1945-ben 62, 1946-ban 37, 1947-ben 36, 1948-ban 62, 1949-ben 271, 1950-ben 70, 1951-ben 260, 1952- ben 78, 1953-ban 86, 1954-ben 300, 1955-ben 374, 1956-ban 174, 1957-ben 304, 1958-ban 282, 1959-ben 356, 1960-ban 307, 1961-ben 302, 1962-ben 290, 1963-ban 254, 1964-ben 200, 1965-ben 151, 1966-ban 206, 1967-ben 185, 1968-ban 181, 1969-ben 221, 1970-ben 115 könyvet vásárolt. A napló bejegyzéseiből az is kiderül, hogy Fábry a legtöbb német könyvét a második világháború idején, valamint a háborút követő években vásárolta. Valószínűleg menekülő vagy kitelepített német családoktól. A vásárlásokat a kassai antikvárium segítségével bonyolította le. Az ötvenes évek elejétől az állománygyarapítás más forrásaival is számolnunk kell. Elsősorban az ajándékozással. Ezekben az években sok író küldi meg müvét Fábrynak. A tisztelet vezérli őket, s az a remény, hogy Fábry írni fog róluk. A kiadók is küldenek tiszteletpéldányokat, a szerkesztőségek pedig megküldik lapjaikat, folyóirataikat. A Könyvtár-napló utolsó bejegyzése Sartre, Jean-Paul: Mi az irodalom? c. müve. Fábry három nappal a halála előtt jegyezte be ezt a müvet. Öt évtizednél hosszabb könyvtárépítő, könyvtárteremtő áldozatot szakított meg a halál. A könyvek elárvultak. Hallgatnak. Őrzők lettek, „utódok", ahogy egykor Fábry mondta. (Sz. J.) (Fotó: Prandl Sándor) általa kiszorított víz súlya". Erről, illetve ezekről szól a Ki mondta? Miért mondta? címet viselő, rendkívül lebilincselő és olvasmányos könyv: szállóigéink eredetéről, alakulástörténetéről. A szerzők — Ritoók Zsigmond, Gyapay Gábor és Megyer Szabolcs — harminchét fejezetben kalandoznak el az emberi történelem, lélek és nyelv rejtekútjain, miközben nemcsak harminchét, hanem ennél jóval több szállóigénk eredetére világítanak rá. Ezzel is önmagunk jobb és mélyebb megismerését szolgálva. Márpedig az Ismerd meg önmagad! elve a monda szerint az i. e. IV. évszázad „hét görög bölcsének" ama nevezetes első tanítása, amely még ma is olvasható Apollón isten delphoi templomában. Ám az önismeret fontosságának felismerése ennél is régebbi keletű, aminek a görög irodalom régebbi évszázadaiban is számos bizonyítékát találjuk. Arra azonban nincs bizonyíték — mi azonban e helyen mégis szeretnénk megkockáztatni a feltevést —, hogy a felismerés egyidős magával az emberiséggel. TÓTH LÁSZLÓ 15
