A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-11-04 / 45. szám

Következő számunk tartalmából:

Miklósi Péter: VÁLJÉK CSELEKVÉSSÉ A GONDOLAT

Polák László: SÉTA AZ

ARBORÉTUMBAN

Mács József: FELEDÉSBE MERÜL A DAL?

Tarjáni Andor: VÉSÉSEK MEKKÁJA

Zolczer János: SZÉP ÉS „SZÉP'

A HÉT GALÉRIÁJA

Címlapunkon Zolczer János felvétele : a kijevi Krescsatyikon

A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában. 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Telefon : 336-686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvaid Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Kral Péterné. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46.

A HAZAT

Szeptember elején alkalmam nyílt megismerkedni Szlovákia egyik leghíresebb katonai műszaki szaktanintézete növendékeinek az életével. A Nové Mesto nad Váhom-i katonai középiskola azok közé tartozik, ahol egyáltalán nem gond az előírt létszám-biztosítás. Az ország minden tájáról található itt egy-két talpraesett fiatalember, akik úgy határoztak, műszaki szakemberként a hadsereg kötelékében fognak szolgálni.

Ezekután talán mondanom sem kell, hogy szinte minden évfolyam osztályaiban magyar nemzetiségű fiatalokkal is találkoztam. Nagy Richárd és Tömöskei Csaba azok közé tartoznak, akik túl vannak már a nehezén, harmadikosok. Persze ez csak azt jelenti, hogy túl vannak a félidőn, nem kerültek azok közé, akik idő előtt kénytelenek voltak búcsút mondani az iskolának és ezzel a katonai pályának. A kezdetről faggatom őket.

N. R.: Én a dunaszerdahelyi Gorkij utcai általános iskola elvégzése után kerültem ide. Bevallom, nem tartozom azok közé, akik csak úgy vaktában nekivágnak valaminek. Amikor jelentkeztem, szinte már mindent tudtam erről az iskoláról. Ismerőseim közül néhányan itt kezdték katonai pályafutásukat, azonkívül az egyik volt tanítóm is, aki itt » érettségizett, sokat beszélt az iskoláról. Meg aztán én mindig is vonzódtam a katonai pályához.

T. CS.: Az én esetem már nem ilyen egyértelmű. Az általánost Marcelházán végeztem. Eredetileg erdész akartam lenni. Jelentkeztem is az erdészeti szakközépiskolába, de helyszűke miatt nem vettek fel. Utána hallottam, hogy ide még lehet jelentkezni. A vizsgán megfeleltem, így fel is vettek. Igaz, nem egészen ez volt az elképzelésem az életpályámról, de úgy érzem, már megszerettem:

— Te mit tudtál erről az iskoláról mielőtt ide jöttél volna ?

— Csak annyit, hogy műszaki irányzatú. Talán furcsán hangzik, de az erdészet mellett az elektrotechnika is nagyon érdekelt. Minden bizonnyal ennek köszönhetem, hogy végül megszerettem ezt az iskolát.

— A katonai pálya nem vonzott?

— De igen. Gyerekkoromban pilóta akartam lenni, de sajnos, azt kellett tapasztalnom, hogy még körhintán is alig bírok ki egy menetet, nem még hogy repülő legyek. Ez egy kicsit visszariasztott az olyan pályától, ahol komoly fizikai rátermettségre van szükség. De úgy érzem, hogy az eltelt két év alatt e

téren is sok minden megváltozott, sokat sportoltam itt az iskolában, ma már minden további nélkül be mernék ülni egy repülőgépbe.

— Magyar tanítási nyelvű iskolából jöttetek. Itt szlovák és cseh nyelven folyik az oktatás. Nem okozott ez problémát?

T. CS.: Bevallom, nekem elég sok bajom volt a nyelvekkel. A szaktantárgyak könnyebben mennek. Elég jó az átlagom, ha szlovákból és oroszból nem lenne mindig hármasom, kitüntetett is lehetnék.

N. R.: Én az általánosban nyelvekből is elég jó alapokat kaptam, így aztán nekem ez nem okozott gondot. Igaz, kezdetben elég sokat segítettek a tanáraink és idősebb iskolatársaink. így aztán sikerült hamar leküzdeni a kezdeti nehézségeket.

■

— A fiatalok úgy tudják s talán nem is tévednek, hogy elég szigorú a fegyelem a katonai iskolákban. Nem volt ezt nehéz megszokni ?

N. R.: Valóban nem téved, aki úgy tudja, de azért nem kell tőle különösebben tartani. Szerintem a fegyelem senkinek sem árthat meg. Sőt, a későbbiek során, amikor már szinte a vérében van az embernek, nagyon sok nehézség leküzdésében jól jön, ha fegyelmezni tudjuk magunkat.

— Van már elképzelésetek arról, hogy az iskola elvégzése után milyen beosztásba kerültök majd, ha kikerültök az alakulathoz?

— Pontosan még nem tudjuk, de ebben az évben már eldől, mert harmadikban kezdődik a szakosított oktatás. A legvalószínűbb, hogy valamely katonai távközlési állomáson fogunk szolgálatot teljesíteni technikusi beosztásban. Pesze, akik jó eredménnyel teszik le az érettségit, főiskolára is jelentkezhetnek.

\

Az iskolában tett rövid látogatásom alatt többek között meggyőződhettem arról, hogy igen magas színvonalon folyik különösen a műszaki tárgyak oktatása. A szaktantermek felszerelése egy modern kutatóintézet laboratóriumára emlékezteti az embert. A híradástechnika legkorszerűbb berendezésein sajátítják el a tanulók a tananyagot, azokat az ismereteket, amelyekre majd szükségük lesz a katonai alakulatnál vagy főiskolai tanulmányaik során. Az iskola parancsnoksága minden segítséget megad azoknak a növendékeknek, akik még a kötelezőnél is jobban el akarják mélyíteni a jövendő szakmájukhoz szükséges ismereteket. Számos szakkör működik. Közülük a legnagyobb érdeklődés a műszaki szakkörök iránt mutatkozik. Vrastiak Pál is azok közé tartozik, akik jövendő hivatásukra gondolva a műszaki szakkörök egyikében hasznosítják szabad idejüket.

— Amikor idekerültem az iskolába, nagyon örültem, hogy végre olyan dolgokkal foglalkozhatom, amiket szeretek. Már az általános iskolában érdekelt az elektrotechnika, de ott megközelítően sem voltak olyan feltételek az oktatásához, mint itt. Azonkívül a modellezés is vonzott, de úgy gondoltam, jobb lesz olyan szakkörben tevékenykedni, ahol még jobban elmélyíthetem azokat az ismereteket, amelyekre szükségem lesz majd kinn az életben. Azért döntöttem az elektrotechnikai szakkör mellett.

2