A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-10-28 / 44. szám

Hallottuk'Olvastukláttuk KÖNYV Palotavárosi írások Lakótelepünkről munkahelyemre egy lebon­tás alatt lévő városrészen keresztül vezet az út. Miközben reggelenként a buldózerek munkáját szemlélgettem, az motoszkált a fejemben, vajon az etnográfusok és történé­szek miért nem végeznek a régészeti mentő­­ásatások mintájára „mentögyüjtéseket" az arra jogosult településeken, ill. városrésze­ken. Miközben nap joint nap ezen elmélked­tem, meg bárgyú terveket szövögettem -* a városrész szép lassan eltűnt. Egy napon viszont figyelemre méltó múze­umi kiadványt hozott a postás, bizonyítván, hogy vannak azért nálamnál fürgébb gondol­kodású, rugalmasabb muzeológusok is. A székesfehérvári István Király Múzeum Demeter Zsófia szerkesztette füzetéről van szó, amelyben egy kis — régészből, törté­nészből, építészekből és néprajzosokból álló — munkacsoport a lebontás alatt álló szé­kesfehérvári negyed, a Palotaváros tudomá­nyos átkutatása során nyert eredményeit teszi közzé. A Csutiné Schleer Erzsébet, Demeter Zsófia, Gelencsér József, Lukács László és Siklósi Gyula tollából származó írások jó képet nyújtanak a paraszti-kisipa­­ros-kereskedő városrész középkori gyökerei­ről, településszerkezetéről, építészetéről, jel­legzetes foglalkozási ágairól (tímárokról, szürszabókról, kékfestőkről, kertészekről stb.), valamint a városrész műemlékegyütte­sének jövőjéről. A félig a nagyközönségnek, félig a kuta­tóknak szánt kiadvány szakmai értékelésétől eltekintve, most „csak" azt a termékeny, rugalmas tenni akarást emelném ki még egyszer, amivel e munkacsoport feladatát megoldotta. Ezt bizony valahogy mi is elles­hetnénk, hiszen történelmi emlékekben, kul­turális hagyományokban korántsem vagyunk olyan gazdagok, hogy bármit'is veszni hagy­hatnánk! Liszka József Népviseletek — festményeken Napjainkban az egész világon, s így termé­szetesen nálunk is rendkívül nagy az érdek­lődés a népi hagyományok, a népművészet iránt. S ezen belül is talán a népviselet az, amely formai és színbeli változatosságával már a múlt században felkeltette nemcsak a szakemberek, de a laikusok érdeklődését is, amely napjainkig sem csökkent. Az utóbbi időben két jelentős, népviselet­tel foglalkozó szlovák nyelvű publikáció is napvilágot látott. Az egyik monografikus jel­legű; a másikat a martini Osveta könyvkiadó fennállásának 30. évfordulója alkalmából je­lentette meg. A reprezentatív néprajzi publi­káció — Odev nášho ľudu (Népünk viselete) — Martin Benka 89 festményének reproduk­cióját tartalmazza, s a képeket Mojmír Ben­­ža, a kiváló viseletkutató tanulmánya egészíti ki. Martin Benka a modern szlovák festészet egyik megalapítója volt, s életművében köz­ponti helyet foglalt el a népművészet, köze­lebbről a népviselet. A kötetben közzétett festményein Szlovákia különböző vidékeinek női és férfi viseletéi láthatók. Ezek leginkább a falusi élet jelentősebb eseményeihez — lakodalom, keresztelő stb. — kapcsolódnak. Martin Benka magyar falvakban is járt és festett. Főleg az Ipoly mentén és Bényben készített viseletfestményei kerültek be a kö­tetbe. Valamennyi festmény dokumentációs értékét növelik a művész feljegyzései a hely­ségről, az emberekről és arról, hogy mely alkalomból hordják a megfestett viseletét. A válogatáshoz Mojmír Benža írt részletes, alapos tanulmányt a szlovák népviseletekről, a múzeumi gyűjtemények és eddig megje­lent publikációk alapján. Tanulmányában előbb a gyermekek visele­tét ismerteti teljes részletességgel a szüle­téstől kezdve az iskolás koron keresztül egé­szen a nagylánnyá, illetve legénnyé válás koráig. Majd a női és férfi viseletek ismerte­­' tése következik korosztályok, alkalmak és a viseletek funkciója szerint. Külön érdeme tanulmányának, hogy minden esetben kitér a tájbeli jellegzetességekre. Meghatározza és kiemeli minden vidék jellegzetes öltözetda­rabjait, a 18. századtól kezdődően egészen napjainkig. A viseleteket ismertető szlovák kiadványokban az első alkalommal ebben a kötetben történnek utalások a Szlovákia te­rületén élő magyar nemzetiségű lakosság jellegzetes öltözetére vonatkozóan is. Az értékes tanulmánykötetet orosz, né­met, angol és francia nyelvű összefoglalás és a képek jegyzéke egészíti ki. Csak sajnálhat­juk, hogy magyar nyelvű összefoglalás nem került a kötetbe, hiszen a kiadvány-nemcsak a csehszlovákiai magyarok körében, hanem Magyarországon is számot tarthatna az ér­deklődök figyelmére. Méry Margit KIÁLLÍTÁS Kudlák Lajos képei Kudlák Lajos festőművész első nyilvános ki­állítása október 7-én nyílt meg szülővárosá­ban Losoncon (Lučenec), a Nógrád Galéri­ában. Kudlák Lajos érdekes és igen sokoldalú alakja volt az egykori Losoncnak, ahol 1890. március 14-én látta meg a napvilágot. Lajos, a legidősebb fiú, sokoldalú tehetség volt. Már iskolás korában rajzolt és festege­­tett s e téren komoly segítőtársra talált Kishonti Annában, (későbbi feleségében) akivel együtt festegettek, rajzolgattak. Mint jó hallású diák szinte minden hangszerhez értett, de elsősorban a hegedűt kedvelte. Kiváló és neves sportoló is volt. A budapesti Műegyetemen fejleszthette festői tudását, s itt ismerkedett meg az akkori új irányzattal: a dadaizmussal! A Tanácsköztársaság leve­rése után hazaköltözött szüleihez Losoncra. Kassák Lajosnak lett jó barátja s mint dada­ista költő tűnt ki: 1920-ban Bécsben jelent meg a „Gitár és Konflisló" című verskötete. Losoncon Komlós Aladár és Simándy Pál társaságában sokat tett a híres losonci sza­badegyetem életrehívásáért, s itt és a Mun­kásegyetemen is rendszeresen tartott elő­adásokat. Dr. Hercz Sándornak, a CSKP egyik loson­ci alapítótagjának biztatására már 1922-ben belépett a kommunista pártba. Súlyos be­tegség után 1960. január 15-én, 70 éves korában Bratislavában halt meg. 1921-ben Kassán (Košice) volt az első kiállítása. Tulajdonomban van Janko Alexy festőművész több egykori losonci barátjához írt levele. Ezekben többek között sokat fog­lalkozik Kudlák Lajos barátjával is. „Színek, színek és ismét csak a színek! — ismételgette folyton Kudlák Lajos" — írja Janko Alexy egyik levelében, melyet Med­­veczky Gyula barátjának címezett. „Különfé­le elméleteket tanulmányozott a színek ösz­­szetételéröl, azok hatásáról, s a modern festészet különböző lehetőségeiről. (...) Amikor Bratislavában az ötvenes évek végén volt kiállítása, azon már egész életművét láthattúk. Gyönyörű volt, életöröm sugárzott belőle." Most szülővárosának polgárai is gyönyör­ködhetnek Kudlák Lajos képeiben. Sólyom László FOLYÓIRAT Valóság A budapesti Valóság legutóbbi, 1983. szep­temberi számában egy csehszlovákiai ma­gyar vonatkozású dolgozatot is találtunk. A ne­ves folklorista és tudományos kutató, Voigt Vilmos Magyar folklórkiadványok a szom­szédos országokban című írásában csehszlo­vákiai és jugoszláviai magyar néprajzi köny­veket ismertet, s hadd tegyük hozzá rögtön: elismeréssel. Ami ismertető írásából minket különösen érdekel, az a csehszlovákiai ma­gyar folklorisztika helyzetéről, továbbá Gá­­gyor József Megy a gyűrű vándorútra című mátyusföldi gyermekjáték- és mondókagyűj­­teményéröl és a Martin György—Takács András szerzőpáros Mátyusföldi népi táncot. című könyvéről alkotott véleménye. írásának bevezető részében Voigt Vilmos leszögezi, hogy a nemzetiségi területek folk­lórkincse az egész nemzeti kultúra szem­pontjából olyan fontos archaizmusokat őr­zött meg, amelyeknek felgyűjtése és feldol­gozása a szakkutatók feladata lenne, ha — teszi hozzá — „ez olyan egyszerű feladat volna". Ezt követően a csehszlovákiai és jugoszláviai magyar néprajzi kutatás meg­szervezésében a képzés körüli hiányossá­gokra hívja föl a figyelmet. „Szlovákia néprajzi kutatása (...) nemcsak a soketnikumú vidék önnön megismerése szempontjából fontos, hanem az egész ma­gyar néprajz és művelődéstörténet szem­pontjából is egyenesen döntő jelentőségű." Ám a korántsem eszményi helyzet ellenére is megszülettek már a csehszlovákiai magyar néprajztudomány első számottevő eredmé­nyei. Közülük az egyik éppen Gágyor József kétkötetes, közel ezer oldalas munkája, amely — írja Voigt — „meglep gazdagságá­val, forrásértékű, időtálló eredménye egy megszállott és önfeláldozó amatőr kutató­nak". A cikkíró azt is kiemeli, hogy a szerző, akinek kötete „az egész magyar folkloriszti­kának is eseménye", gyűjtését a CSEMADOK keretében és támogatásával végezte. Ugyan­így elismeréssel nyilatkozik a pozsonyi gyűj­tő, Takács András és a budapesti etnoko­­reográfus, Martin György közös vállalkozá­sáról, amelyben „egy pozsonyi (!) néprajzi szakdolgozat, Méryné Tóth Margit anyaga is megtalálható", s hozzáteszi, hogy „e nevek garantálják a munka megbízhatóságát, ma­gas tudományos színvonalát". (tóth I.) Innen-onnan Az izmos, fekete szemű, szőke kisfiú most töltötte be életének első évét, s máris kiválóan kúszik-mászik, sőt járni, úszkálni is tud. Állítólag értelmileg is fejlettebb kortársainál. Nem csoda, hiszen anyja, a 41 esztendős Afton Blake, a kaliforniai „Nobel-díjas" spermabankból választott atyát leendő gyermekének. A pennsylvániai Hugh Herr 1982 elején súlyos fagyási sérüléseket szenvedett egyik hegymászó túrája alkalmával, ami­kor is az időjárás hirtelen megváltozott. Az orvosok térdtől mindkét lábát ampu­tálták, de a 18 esztendős hegymászó nem mondott le szenvedélyéről. Csuklós-for­gós cserélhető protézis segítségével is­mét a magasságot járja. 8

Next

/
Thumbnails
Contents