A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-10-28 / 44. szám
Hallottuk'Olvastukláttuk KÖNYV Palotavárosi írások Lakótelepünkről munkahelyemre egy lebontás alatt lévő városrészen keresztül vezet az út. Miközben reggelenként a buldózerek munkáját szemlélgettem, az motoszkált a fejemben, vajon az etnográfusok és történészek miért nem végeznek a régészeti mentőásatások mintájára „mentögyüjtéseket" az arra jogosult településeken, ill. városrészeken. Miközben nap joint nap ezen elmélkedtem, meg bárgyú terveket szövögettem -* a városrész szép lassan eltűnt. Egy napon viszont figyelemre méltó múzeumi kiadványt hozott a postás, bizonyítván, hogy vannak azért nálamnál fürgébb gondolkodású, rugalmasabb muzeológusok is. A székesfehérvári István Király Múzeum Demeter Zsófia szerkesztette füzetéről van szó, amelyben egy kis — régészből, történészből, építészekből és néprajzosokból álló — munkacsoport a lebontás alatt álló székesfehérvári negyed, a Palotaváros tudományos átkutatása során nyert eredményeit teszi közzé. A Csutiné Schleer Erzsébet, Demeter Zsófia, Gelencsér József, Lukács László és Siklósi Gyula tollából származó írások jó képet nyújtanak a paraszti-kisiparos-kereskedő városrész középkori gyökereiről, településszerkezetéről, építészetéről, jellegzetes foglalkozási ágairól (tímárokról, szürszabókról, kékfestőkről, kertészekről stb.), valamint a városrész műemlékegyüttesének jövőjéről. A félig a nagyközönségnek, félig a kutatóknak szánt kiadvány szakmai értékelésétől eltekintve, most „csak" azt a termékeny, rugalmas tenni akarást emelném ki még egyszer, amivel e munkacsoport feladatát megoldotta. Ezt bizony valahogy mi is elleshetnénk, hiszen történelmi emlékekben, kulturális hagyományokban korántsem vagyunk olyan gazdagok, hogy bármit'is veszni hagyhatnánk! Liszka József Népviseletek — festményeken Napjainkban az egész világon, s így természetesen nálunk is rendkívül nagy az érdeklődés a népi hagyományok, a népművészet iránt. S ezen belül is talán a népviselet az, amely formai és színbeli változatosságával már a múlt században felkeltette nemcsak a szakemberek, de a laikusok érdeklődését is, amely napjainkig sem csökkent. Az utóbbi időben két jelentős, népviselettel foglalkozó szlovák nyelvű publikáció is napvilágot látott. Az egyik monografikus jellegű; a másikat a martini Osveta könyvkiadó fennállásának 30. évfordulója alkalmából jelentette meg. A reprezentatív néprajzi publikáció — Odev nášho ľudu (Népünk viselete) — Martin Benka 89 festményének reprodukcióját tartalmazza, s a képeket Mojmír Benža, a kiváló viseletkutató tanulmánya egészíti ki. Martin Benka a modern szlovák festészet egyik megalapítója volt, s életművében központi helyet foglalt el a népművészet, közelebbről a népviselet. A kötetben közzétett festményein Szlovákia különböző vidékeinek női és férfi viseletéi láthatók. Ezek leginkább a falusi élet jelentősebb eseményeihez — lakodalom, keresztelő stb. — kapcsolódnak. Martin Benka magyar falvakban is járt és festett. Főleg az Ipoly mentén és Bényben készített viseletfestményei kerültek be a kötetbe. Valamennyi festmény dokumentációs értékét növelik a művész feljegyzései a helységről, az emberekről és arról, hogy mely alkalomból hordják a megfestett viseletét. A válogatáshoz Mojmír Benža írt részletes, alapos tanulmányt a szlovák népviseletekről, a múzeumi gyűjtemények és eddig megjelent publikációk alapján. Tanulmányában előbb a gyermekek viseletét ismerteti teljes részletességgel a születéstől kezdve az iskolás koron keresztül egészen a nagylánnyá, illetve legénnyé válás koráig. Majd a női és férfi viseletek ismerte' tése következik korosztályok, alkalmak és a viseletek funkciója szerint. Külön érdeme tanulmányának, hogy minden esetben kitér a tájbeli jellegzetességekre. Meghatározza és kiemeli minden vidék jellegzetes öltözetdarabjait, a 18. századtól kezdődően egészen napjainkig. A viseleteket ismertető szlovák kiadványokban az első alkalommal ebben a kötetben történnek utalások a Szlovákia területén élő magyar nemzetiségű lakosság jellegzetes öltözetére vonatkozóan is. Az értékes tanulmánykötetet orosz, német, angol és francia nyelvű összefoglalás és a képek jegyzéke egészíti ki. Csak sajnálhatjuk, hogy magyar nyelvű összefoglalás nem került a kötetbe, hiszen a kiadvány-nemcsak a csehszlovákiai magyarok körében, hanem Magyarországon is számot tarthatna az érdeklődök figyelmére. Méry Margit KIÁLLÍTÁS Kudlák Lajos képei Kudlák Lajos festőművész első nyilvános kiállítása október 7-én nyílt meg szülővárosában Losoncon (Lučenec), a Nógrád Galériában. Kudlák Lajos érdekes és igen sokoldalú alakja volt az egykori Losoncnak, ahol 1890. március 14-én látta meg a napvilágot. Lajos, a legidősebb fiú, sokoldalú tehetség volt. Már iskolás korában rajzolt és festegetett s e téren komoly segítőtársra talált Kishonti Annában, (későbbi feleségében) akivel együtt festegettek, rajzolgattak. Mint jó hallású diák szinte minden hangszerhez értett, de elsősorban a hegedűt kedvelte. Kiváló és neves sportoló is volt. A budapesti Műegyetemen fejleszthette festői tudását, s itt ismerkedett meg az akkori új irányzattal: a dadaizmussal! A Tanácsköztársaság leverése után hazaköltözött szüleihez Losoncra. Kassák Lajosnak lett jó barátja s mint dadaista költő tűnt ki: 1920-ban Bécsben jelent meg a „Gitár és Konflisló" című verskötete. Losoncon Komlós Aladár és Simándy Pál társaságában sokat tett a híres losonci szabadegyetem életrehívásáért, s itt és a Munkásegyetemen is rendszeresen tartott előadásokat. Dr. Hercz Sándornak, a CSKP egyik losonci alapítótagjának biztatására már 1922-ben belépett a kommunista pártba. Súlyos betegség után 1960. január 15-én, 70 éves korában Bratislavában halt meg. 1921-ben Kassán (Košice) volt az első kiállítása. Tulajdonomban van Janko Alexy festőművész több egykori losonci barátjához írt levele. Ezekben többek között sokat foglalkozik Kudlák Lajos barátjával is. „Színek, színek és ismét csak a színek! — ismételgette folyton Kudlák Lajos" — írja Janko Alexy egyik levelében, melyet Medveczky Gyula barátjának címezett. „Különféle elméleteket tanulmányozott a színek öszszetételéröl, azok hatásáról, s a modern festészet különböző lehetőségeiről. (...) Amikor Bratislavában az ötvenes évek végén volt kiállítása, azon már egész életművét láthattúk. Gyönyörű volt, életöröm sugárzott belőle." Most szülővárosának polgárai is gyönyörködhetnek Kudlák Lajos képeiben. Sólyom László FOLYÓIRAT Valóság A budapesti Valóság legutóbbi, 1983. szeptemberi számában egy csehszlovákiai magyar vonatkozású dolgozatot is találtunk. A neves folklorista és tudományos kutató, Voigt Vilmos Magyar folklórkiadványok a szomszédos országokban című írásában csehszlovákiai és jugoszláviai magyar néprajzi könyveket ismertet, s hadd tegyük hozzá rögtön: elismeréssel. Ami ismertető írásából minket különösen érdekel, az a csehszlovákiai magyar folklorisztika helyzetéről, továbbá Gágyor József Megy a gyűrű vándorútra című mátyusföldi gyermekjáték- és mondókagyűjteményéröl és a Martin György—Takács András szerzőpáros Mátyusföldi népi táncot. című könyvéről alkotott véleménye. írásának bevezető részében Voigt Vilmos leszögezi, hogy a nemzetiségi területek folklórkincse az egész nemzeti kultúra szempontjából olyan fontos archaizmusokat őrzött meg, amelyeknek felgyűjtése és feldolgozása a szakkutatók feladata lenne, ha — teszi hozzá — „ez olyan egyszerű feladat volna". Ezt követően a csehszlovákiai és jugoszláviai magyar néprajzi kutatás megszervezésében a képzés körüli hiányosságokra hívja föl a figyelmet. „Szlovákia néprajzi kutatása (...) nemcsak a soketnikumú vidék önnön megismerése szempontjából fontos, hanem az egész magyar néprajz és művelődéstörténet szempontjából is egyenesen döntő jelentőségű." Ám a korántsem eszményi helyzet ellenére is megszülettek már a csehszlovákiai magyar néprajztudomány első számottevő eredményei. Közülük az egyik éppen Gágyor József kétkötetes, közel ezer oldalas munkája, amely — írja Voigt — „meglep gazdagságával, forrásértékű, időtálló eredménye egy megszállott és önfeláldozó amatőr kutatónak". A cikkíró azt is kiemeli, hogy a szerző, akinek kötete „az egész magyar folklorisztikának is eseménye", gyűjtését a CSEMADOK keretében és támogatásával végezte. Ugyanígy elismeréssel nyilatkozik a pozsonyi gyűjtő, Takács András és a budapesti etnokoreográfus, Martin György közös vállalkozásáról, amelyben „egy pozsonyi (!) néprajzi szakdolgozat, Méryné Tóth Margit anyaga is megtalálható", s hozzáteszi, hogy „e nevek garantálják a munka megbízhatóságát, magas tudományos színvonalát". (tóth I.) Innen-onnan Az izmos, fekete szemű, szőke kisfiú most töltötte be életének első évét, s máris kiválóan kúszik-mászik, sőt járni, úszkálni is tud. Állítólag értelmileg is fejlettebb kortársainál. Nem csoda, hiszen anyja, a 41 esztendős Afton Blake, a kaliforniai „Nobel-díjas" spermabankból választott atyát leendő gyermekének. A pennsylvániai Hugh Herr 1982 elején súlyos fagyási sérüléseket szenvedett egyik hegymászó túrája alkalmával, amikor is az időjárás hirtelen megváltozott. Az orvosok térdtől mindkét lábát amputálták, de a 18 esztendős hegymászó nem mondott le szenvedélyéről. Csuklós-forgós cserélhető protézis segítségével ismét a magasságot járja. 8
