A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-10-28 / 44. szám
A Csemadok életéből A brnói Kantiléna gyermekkar — Ivan Sedläček karnagy A DAL ÜNNEPE Az európai fesztiválvárosok névjegyzékébe az idén tizenkettedszer írta be nevét Olomouc. A Dal Ünnepe elnevezésű rendezvény tartalmában különbözik az európai gyermek- és ifjúsági énekkari fesztiváloktól. Míg másutt a felnőttekhez hasonlóan versenyeznek a gyermekek, itt a pedagógiai elvek szigorú betartása mellett csak bemutató hangversenyeket tartanak. A rendezvénynek tehát seregszemle jellege van, ahol a felszabadult, őszinte gyermeki szívből fakadó ének a győztes. Ezért Olomoucnak utánozhatatlan varázsa van. Talán a cseh gyermekkórus-mozgalom Mekkájának is nevezhetném, ahová minden évben elzarándokolnak a műfaj hivatásos és amatőr művelői s a vokális zene szaktekintélyei: zeneszerzők, karnagyok, kritikusok, zeneesztéták és -pedagógusok. Ebből kitűnik, hogy az „értékelő bizottság" Olomoucban a legnagyobb, az egész nézőtér, amely élénken reagál minden szépre és minden hibára. A hazai kórusok tudatában vannak ennek a ténynek, és az olomouci fesztiválra kapott meghívást felelősséggel járó nagy megtiszteltetésnek tartják. Sajnos, ez nem mondható el mindegyik külföldi kórusról, nem egy még önmagának is csalódást okoz. A Dal Ünnepe fesztivál sajátossága még a gyermekkórusoknál* dolgozó zeneszerzők és szövegírók versenye, amelyet mindig a seregszemle idején hirdetnek meg a következő évre. A győztes szövegeket — felkérésre — hivatásos zeneszerzők zenésítik meg szólóhangszer — vagy kiszenekar-kísérettel. Ezekből a szerzeményekből áll össze a következő év hangversenyeinek érdekessége, a díjnyertes művek ősbemutatója, ezeket a meghívott hazai kórusok (egy szlovákiai és öt csehországi) felváltva szólaltatnak meg a seregszemlén. Évente átlag hat műnek tartják meg itt az ősbemutatóját. Nincs szándékomban az új szerzemények színvonalát elbírálni, de szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a szerzemények zöme — minden zeneszerzői igyekezet ellenére — nélkülözi a legfontosabb pedagógiai szempontokat, nem ad a gyermekeknek örömöt és kedvet az énekléshez, hiányzik belőle a dallamosság, a játékosság és a nehéz intonációs lépéseket is könnyűvé oldó összhang. Az erőltetett modernség nyers hangzatokkal, funkció nélküli zörejhangokkal akar zenei tartalmat és érzéseket kiváltani. így a szándék sokszor meddő igyekezet marad. A mű, elhangzása után, bosszúsággal vegyes ürességet hagy hátra a hallgatóban. Tapasztalatom, hogy csak azok a művek élték túl az ősbemutatót, amelyek az említett szempontokat figyelembe vették. Erre jobban oda kellene figyelni a szerzői versenyek bíráló bizottságának. Még szerencse, hogy a meghívott kórusok önálló, saját műsorukban kevés ilyen alkotást szólaltatnak meg. A szlovákiai gyermekkórusokat az idén a kassai (Košice) Kelet-szlovákiai Vasmű Szakszervezeti Házának gyermekkara képviselte. A karnagyok, Oľga és Ľubomír Varinský neve néhány éve vált ismertté, amikor megnyerték a kulturális intézmények égisze alatt tevékenykedő, ún. válogatott kórusok szlovákiai versenyét. Ennek alapján hívták meg őket Olomoucba, azzal, hogy tanítsák be s énekkarukkal ősbemutatóként adják elő Ondrej Francisci — E. Fedorová: Žiarivé slovo mier (Tündöklő szó — béke) című díjnyertes kórusművét. A kassaiak a kivételesen jól sikerült mű bemutatásával átlagos színvonalon birkóztak meg. Amit a leginkább hiányoltunk, az Francisci zenéjének és a szöveg eszmei tartalmának szegényes összeolvasztása volt. Fakó, érzéstelen hangok szólaltak meg, bár tisztán, de minden meggyőződés nélkül. Mintha a kórus megijedt volna a nagy vállalkozástól. Érezni lehetett, hogy a gyerekek szünidő után voltak, kevésbé tudtak összpontosítani a finomabb zenei részek megformálására. Hasonló színtelenséggel szólt az előadott Naissoo-, Trojan-, Suchoň-, Ŕíha- és Britten-mű is. A kassai kórus csak Kardoš—Mrtvý: Három kelet-szlovákiai népdal című szerzeményére „ébredt fel", ült ki arcukra az éneklés öröme, aminek meglett az eredménye. Végre egy fergetegesen jó teljesítményt hallhattunk tőlük. Nagy kár, hogy a többi szerzeménynél adósak maradtak ezzel, mert az énekkar többre képes, mint amit Olomoucban nyújtott. A cseh- és morvaországi kórusok közül az Ostravai Rádió gyermekkara a libereci Kalinka, az ostrava-karvinái Permonik, az Ústi nad Labem-i és a bmói Kantiléna gyermekkar kapott meghívást a fesztiválra. (A házigazda, az olomouci gyermekkar Jiŕí Klimeš karnagy édesapjának halála miatt lemondta a szereplést.) A cseh és morva kórusokról általánosan elmondható, hogy a nemcsak hazai, de világviszonylatban is az élvonalba tartoznak. Tagjai válogatott, jó hangorgánummal rendelkező gyermekek, akiknek kisujjában van az éneklés minden technikai fortélya, a hallásukról és ritmusérzékükről nem is beszélve. Kis profik, önzetlen énekszeretettel, amit otthon a család erkölcsileg és anyagilag meggyőződéssel támogat. Nyáron többnapos összejöveteleket szerveznek a kórusok részére, táborozással egybekötve. Ezt hallva és látva bizony elszomorodik az ember, mert nálunk ennek az ellenkezőjét tapasztalja. Kórusvezetöink legtöbb energiáját az emészti fel, hogy kénytelenek csaknem esetenként meggyőzni a tanulókat és szüleiket az énekkari próbák rendszeres látogatásának szükségességéről. Gyakran a szülők lakásán és sokszor bizony eredménytelenül. A fesztiválon részt vett cseh- és morvaországi kórusok közül külön említést érdemel a Brno-vidéki Járási Úttörő- és Ifjúsági Otthon Kantiléna gyermekkara, Iván Sedláček vezetésével. Egyedi kiváltságokat élvező kórus. Kísérleti jelleggel hozták létre, ahol tudományos módszerekkel szerkesztett tanrend szerint dolgoznak. A karnagyon kívül több hangképző, pedagógus, korrepetitor és segédkarnagy tevékenykedik az énekkarnál. Az előkészítő kórusokkal együtt csaknem 300 gyermek áll a megfigyelésük alatt. Közülük válogatják ki a színpadra lépő 60—70 gyermeket. így nem véletlen, hogy megalakulásuk óta (1956) 11 ország 22 nemzetközi versenyén vettek részt, mindig sikerrel. Leggyakrabban győztesként tértek haza, legutóbb a belgiumi Merfeltből. A Dal Ünnepén az idén kétszer volt alkalmunk hallani őket. Különösen a Szt. Móric templomban adott. Stílusváltozások című koncertjük volt felejthetetlen. Ebben közrejátszott az egyedi akusztika és a világ kórusirodalmának gyöngyszemeiből szerencsésen egymáshoz illesztett művek szépsége is. A kórus vitathatatlan klaszszisa a kortárs kórusmüvekböl adott ízelítőn sem szenvedett csorbát. Mély átéléssel, áradó belső szenvedéllyel formáltak meg minden zenei gondolatat. J. Slimáček— M. Chvatíková: Co kvete na louce (Mi nyílik a réten) című művét ősbemutatóként nagyszerűen tolmácsolták, úgy látszik, könnyű csemege volt a számukra. Nagy érdeklődéssel vártuk a meghívott külföldi vendégkórusok bemutatkozását. Az NDK-ból érkezett a luzsicai szorbok nemzetiségi kórusa, a Panschwitz-Kuckau-i politechnikai iskola, gyermekkara, Renate Knebel vezetésével. A népviseletbe öltözött gyerekek német és nemzetiségi népdalaiból adtak ízelítőt. Teljesítményük nem volt mérhető a mi válogatott kórusaink színvonalával, anynyira igénytelen és zeneileg éretlen műveket énekeltek. Akárcsak a walesi Hywel leánykar Llanelliböl; hírük és eddigi eredményeik alapján többet vártunk tőlük. Olomoucban inkább a kórusalapító karnagy, John Hywel Williams energikus és számunkra szokatlan vezénylési stílusa (mókás gesztusai) kaptak tapsot, nem annyira a lányok teljesítménye. Nem volt egyértelműen sikeres a Cseszka Edit vezette budapesti Rádd Barna utcai általános iskola gyermekkarának szereplése sem. A kórus, amely magyarországi mércével mérve is az élvonalba tartozik, enyhén szólva csalódást okozott. A tagok fegyelmezetlensége következtében (a mezoszoprán más dallammal lépett be) újra kellett kezdeni Kodály Zoltán Táncnótáját. Megelőzően Karai: Lassús és Bartók: Senkim a világon című szerzeményei is szárnyaszegetten vergődtek az olomouci Fuőík-teremben. Vagy alábecsülték a fesztivált, vagy nem volt módjukban (a szünet miatt) alaposabban felkészülni. Legyen ez figyelmeztetés a kiküldő, felelős intézmény számára, mert három éve a komlói gyermekkar is hasonlóan szerepelt. Gyenge teljesítményük csak rontotta a magyarországi karéneklés hírnevét. A budapestiek Karai J.: Estéli nótázás és Kodály Zoltán — dr. Vargha Károly: Intermezzo című kórusművének előadásával mentették meg szereplésüket a kudarctól. Különösen az Intermezzo volt hatásos, vastapsra ösztönözte az igényes olomouci közönséget. Meggyőződésem, hogy a karnagy levonta a kórus mostani szereplésének tanulságait. A laikus hallgató számára is érthetetlen volt, hogy a nehéz műben tisztán, ércesen éneklő kórus miért énekelt a kevésbé igényes szerzeményekben fáradt, szelelő orgona módjára, még a könnyen kiénekelhetö hangmagasságokban is?... Sokkal kellemesebb élményben részesültünk a Burgaszi Körzeti Úttörőotthon válogatott gyermekkarának hangversenyén, akik Bulgáriát képviselték a fesztiválon. Mikla Sztojanova karmester szinte megbűvölte védenceit. Ritkán hallható dinamikai árnyalatokkal szépen megformált, tisztán csengő hangokkal és változatos műsorával a kórus belopta magát a közönség szívébe. Erényük még, hogy a szólamok kiegyensúlyozottak, biztos dallam- és szövegtudással uralják a szerzeményeket, s a gyermekek a karmester minden mozdulatát értik és követik. Nem lehetett nem észrevenni, hogy a tehetséges gyermekkarhoz mért rutinos, a bolgár kórushagyományokon felnőtt és kibontakozott zeneszerzőkre akadt a karnagy, akiknek látszatra nehéz, ügyesen komponált műveit a gyermekek örömmel és lelkesen énekelték; megsokszorozva ezzel a közönségre gyakorolt hatást. Az idei rendezvénynek két szomorú eseménye is volt. A Dal Ünnepe fesztivál atyja, az Olomouci Járási Úttörőotthon gyermekkarának volt karnagya, Karel Klimeš 71 éves korában, a seregszemlét megelőző napon elhunyt. Az első hangverseny résztvevői vele együtt Václav Trojan nemzeti művész emlékének is adóztak, akiben az olomouci szerzői verseny többszörös győztesét és a cseh vokális zene gyermekmüfajának nagy alakját tiszteltük; kortársai a „cseh zene nemes daliájának" nevezték és tanítómesterüknek tartották. Ez év július 5-én, 76 éves korában hunyt el. . A Dal Ünnepe elnevezésű olomouci fesztivál évről évre segít eligazodni a karénekiés nálunk járható stílusai és irányzatai között. Örömünkre szolgál, hogy az itteni tapasztalatok nemzetiségi kórusmozgalmunkban is éreztetik ösztönző hatásukat. Mindennél többet mond erről az a tény, hogy az idei fesztiválon 11 karmesterünk a CSMTKÉ tagjaiból alakult kis kamarakórus vett részt; figyeltek, jegyzeteltek, vitatkoztak és szinte hajszolták a számukra tetszetős elhangzott kórusművek partitúráját. A fesztivál szervezői megkülönböztetett figyelemmel kísérték szakmai „nyüzsgésüket", feltűnően aktív érdeklődésüket, és igyekeztek kéréseiknek maximálisan eleget tenni. Úgy érzem, hogy megérett az idő arra, hogy mi is vendégül lássuk képviselőinket a CSEMADOK KB rendezvényein, a Csengő Énekszón vagy a Kodály-napokon. Egymás kóruskultúrájának megismerése segítheti a közös cél, a közeledés eszméjének gyakorlati megvalósítását. DEBRŐDI D. GÉZA Jiff Frait felvételei 6
