A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-10-21 / 43. szám

Csak egy percre... A bratislavai származá­sú, most 46 éves SA­LAMON ZOLTÁN már fiatalon, gyorsan tört be a szlovákiai alkal­mazott grafika élvona­lába. Munkáival azóta is sokhelyütt találkozni. A legutóbb például Jo­zef Kaliský műépitész­­szel együtt a Gyermek­­könyv-illuszt rációk Nemzetközi Biennáléjának, a bratislavai BIB-nek külső „díszleteit" tervezte; jelenleg pedig a besztercebányai (Banská Bystrica) Szlovák Nem­zeti Felkelés Múzeum egy részében a kiállítási anyag új belső elrendezésével bízták meg. — Kifejezési formája a grafika, a rajzolás, ennek keretében pedig a formatervezés, a reklámgrafika és az iparművészet néhány sajátos részterülete, népszerű szóval élve a dizájn. Véletlenül vagy tudatosan került erre a pályára ? — Nálam tulajdonképpen mindig elsődleges volt, hogy rajzolok. Ebben a tekintetben szinte kisgyerek korom óta semmiféle átváltás nem történt. Legföljebb annyi a különbség, hogy a rajz gyermekkoromban csupán örömöt és jóér­zést jelentett, manapság viszont sokkal több fejtörést, olykor a fárasztó próbálkozások hosszú sorát okozza a munkám. — Színekben vagy vonalakban gondolkodik ? — Elsősorban vonalakban, bár a színekre is tekintettel vagyok. Azt is mondhatnám, hogy munkáimat akár írásbeli közlésnek is érzem. — Az „irodalmiságot" általában kicsinylő érte­lemben használják, ha képzőművészetről van szó... — Más az irodalmiság és más az irodalom. Bennem a témák képzőművészként fogalma­zódnak meg. Ha például olvasok valamit, akkor az író élménye rögtön átvált bennem rajzi műfaj­já. Persze, ha ilyenkor rajzlap elé ülök, akkor az én képi fogalmazásom már nem mindig egyezik meg az irodalmi történéssel. — Miben látja az alkalmazott grafika, az iparmű­vészet, a dizájn szerepét a mindennapi életben? — Egy olyan, nálunk lényegében csak az utóbbi években felfutóban lévő képzőművészeti ágról van szó, amely nagyban hozzásegít az élet kulturáltságának, az életformának, a környezet­nek alakításához, vagy akár a reklám fogalmának elterjedéséhez. Például a különböző gyártmá­nyok ennek köszönhetően emberibb léptékűvé válnak, növekszik a tömeggyártásban előállított termékek vagy a reklámban használt módszerek esztétikai értéke. De nemcsak az ipari gyárt­mányfejlesztésben, hanem a városfejlesztésben, a művészeti rendezvények népszerűsítésében, a plakátművészetben, vagy akár a könyvkötészet sajátos tárgykörében szintén szerepe van az alkalmazott grafikának, az iparművészetnek, a formatervezésnek. — Lényegében mi is hát a dizájn? — Az „industrial design" kifejezést Joseph Si­neli alkalmazta először századunk első harma­dában az ipar számára kialakított modellek megjelölésére. Művészi szempontból, mai érte­lemben, önálló és sajátos eszközökkel élő kép­zőművészeti tevékenység. — Visszatérve a BIB-hez: e biennálé átfogó képet nyújt a gyermekkönyv-illusztrációk nemzetközi színvonaláról? — Úgy érzem, igen. Elvégre 42 ország művészeinek munkái érkeztek Bratislavába, és minden ország az otthon már díjazott, vagy más formában legjobbnak vélt illusztrációkat küldte a nemzetközi táriatra. Számomra külön öröm, hogy a szlovák főváros különböző pontjain elhe­lyezett óriási méretű leporellóimmal én is része­se lehetek a BIB sikerének. ímiic—i (KÉT RÉSZEG FÉRFI ÜL AZ ASZTALNÁL ÚGY ÉJFÉLTÁJBAN. AZ ITTASSÁGNAK ABBAN A STÁDIUMÁ­BAN VANNAK, AMIKOR A NYELV MÉG FOROG, A FANTÁZIA SZABADON SZÁR­NYAL. CSAK ÉPPEN ÚGY ÉRZIK MAGUKAT, MINTHA KÖDBEN ÜLNÉNEK A VÍZ ALATT.) 1. részeg: Pincér! Pincér! Kérek még két deci bort! 2. részeg: Ne igyál többet, Lajoskám, na­gyon szépen kérlek... 1. részeg: Miért ne igyák? Iszom. Épp ez az utolsó pohár fog megártani? 2. részeg: Úgy van, Lajoskám! Az utolsó pohár. Ez az emberiség átka. Pincér: (leteszi az asztalra a két deci bort). 2. részeg (lefogja a másik kezét): Ne idd meg, Lajoskám, ha csak egy kicsit sze­retsz ... Nézz meg engem, én sem iszom ... Megittunk együtt egy bizonyos mennyisé­get... Most jókedvűek vagyunk, vidámak vagyunk, aranyosak vagyunk ... Most kell abbahagyni, elég volt! 1. részeg: Én még ezt megiszom, és ne­kem is elég lesz. (Inni akar.) 2. részeg (lefogja a kezét): Ne, Lajoskám, ha szeretsz, hallgass a te öreg haverodra ... Miért nem iszom én egy kortyot sem többet? Mert most olyan jó... Lebegek, mint a szitakötő... 7. részeg: Én nem vagyok szitakötő. Kefe­kötő vagyok. Hagyjál inni. 2. részeg: Nem hagylak, mert jót akarok neked ... A tapasztalat beszél belőlem. Én elméletileg foglalkozom az alkoholizmussal Pierre Delmont vendéglötulajdonos egy éjjel arra riad fel hogy betörő jár a helyiségben. Előkapja a szekrényből a vadászfegyvert, és lő. A betörő, Paul Lagrave mezőgazdasági munkás azonnal meghal. Színhely: Ma­­uzens-Miremont, 1982. október 8. Nicolas Berdelli festő-mázoló szakmunkás vadonatúj BMW kocsijával pontosan a lakása előtt parkol. Éjjel tizenegy óra körül látja, hogy három alak próbálja felnyitni az autót. Ber­delli, akinek két kocsiját már ellopták, fogja 22-es kaliberű Long Rifle vadászpuskáját, céloz, lő. Wahid Hachicki 18 éves tanuló, az egyik autótolvaj holtan terül el az utcán. Színhely: Lyon, 1982. október 28. Philippe Moreau hajnali három órakor mo­­toszkálást hall földszinti lakásának hálószobaablakából. Moreau előhúzza a matrac alól 7,65 mm-es kaliberű pisztolyát és lő. Az áldozat Aziz Lamriben, Moreau barátja és társbérlője. Otthon felejtette a kulcsát, ez lett a veszte. Színhely: Párizs, 1982. november 15. Havonta legalább két francia hal meg azért, mert valaki önvédelmet gyakorolt. Ez csak 1982-ben mintegy harminc halottat jelentett. Az önvédelmi jogról folytatott vita pedig minden ilyen alkalommal tovább éle­sedik. A lövöldözök némelyike akár úgy jár­hatna, mint a troyes-i Lionel Legras, akinek hétvégi házába tizenkétszer törtek be. Nem bírta tovább: egy zsebrádióba épített, önma­ga által készített bombát helyezett el a bejáratnál. A tizenharmadik betörést két fi­atal férfi követte el. Analfabéták voltak, nem vették észre a Bomba feliratot az ajtón. A robbanás egyikük halálát okozta, a másik fél szemére megvakult. Legras-t először gyil­kosság vádjával elítélték, majd a nemrég lezajlott fellebbviteli tárgyalás után szabad1 lábra helyezték — a közvélemény egyetérté­se mellett. Az önvédelmi (önbiráskodási?) hullám nem véletlen. A hatvanas évek közepe óta Franciaországban háromszorosára nőtt a bűncselekmények száma. Csak Párizsban a rendőrség mintegy kétszáz gyilkosságot és halált okozó súlyos testi sértést, ötvenezer GÁDOR BÉLA AZ UTOLSÓ POHÁR mint népbetegséggel... Elárulok neked egy titkot, Lajoskám, én csak azért járok kocs­mába, hogy szélesítsem a látókörömet, és tudományos kísérleteket végezzek... Per­sze, magammal is kísérletezem, mint min­den önfeláldozó tudós ... 1. részeg: És mit fedeztél fel? 2. részeg: Azt, hogy idejében kell megállni! Az ember éjfélkor még azt dalolja, hogy „Ég a kunyhó, ropog a nád ..és éjfél után két perccel már négykézláb mászik a mellékhe­lyiségek irányába. Két perc alatt történik az egész misztérium. A teremtés koronájából részeg disznó lesz két perc alatt... 1. részeg: És honnan tudod, mikór kell abbahagyni ? 2. részeg: Azt érzi az ember... Amikor a legjobb, amikor lebegsz, akkor kell abbahagy­ni, mert a lebegés után rögtön a mászás következik... 1. részeg: Ez marhaság, én iszom ... 2. részeg (ordít): Nem iszol! Az én barátom nem fog sárban henteregni... Az én bará­tomnak nem fogják kimosni a gyomrát saját költségén ... Ha nem tudsz ellenállni egy pohárnak, akkor alkoholista vagy. Vedd tu­domásul, hogy a kedélyes borozgatást az VÉDJE MAGÁT betörést, autólopást és ötezer erőszakos nemi közösülést derít fel évente. A franciák azonban azt tartják, hogy a rendőrség lusta, a büntetések pedig túlságosan enyhék. Jacques Chirac gaulle-ista párti párizsi polgármester „a lakosság körében növekvő pánikról" beszél. Ő az, aki gyakran kel ki a fővárosban élő Észak- és Fekete-Afrikából származó kétmillió bevándorló ellen. Félelmében egyre több polgár nyúl fegy­verhez. Franciaország szekrényeiben és fiók­jaiban — mindenekelőtt vidéken — kereken tizenötmillió puska rejtőzik. A szenvedélyes vadászok hazájában ugyanis minden, tizen­alkohotizmustól egyetlenegy pohár bor vá­lasztja el. Ez Pythagoras tétele. Márpedig Pythagoras tudta, mit beszél, mert ő is szita­kötő volt néhanapján ... 7. részeg: Szóval úgy gondolod, hogy ellen kell állni a kísértésnek? 2. részeg: Elvi alapon. Férfiasán. 7. részeg: Nagyon nehéz, Gyuluskám ... Neked könnyű, öregem, mert te tudományos alapon iszol, de én azért iszom, mert szere­tem a bort. A bor ugyanis egy szeretetre méltó ital, mely hagyja magát inni. Egyszer élünk, Gyuluskám, hadd igyan meg azt a borocskát, olyan nagy kedvem van hozzá ... 2. részeg: Hallgass! Az alkohol ördöge beszél belőled. Ezt már ismerem. Most mindjárt az jön, hogy árva gyerek vagy, téged senki se szeret, csak szegény édesanyád szeretett, isten nyugosztalja, aztán felhajtod a bort, elénekled azt, hogy „Bodri kutyám, megleszünk egymással", aztán leesel az asz­tal alá ... 7. részeg: Nem ... Bizonyisten, nem ... Szomjúhozom ... Kiszáradt a szájpadlá­som ... Ihatnék, Gyuluskám ... 2. részeg: Egy szót se többet! Add ide azt a poharat! Az én barátom nem lesz idült alkoholista ... Az én barátom nem fog pat­kányokat látni minden sarokban ... Feláldo­zom magam érted ... (Fenékig issza a poha­rat.) Ilyen barátod vagyok! Pincér, még két decit! 7. részeg: Ezt nekem hozatod? 2. részeg: Magamnak! Az utolsó pohár után már teljesen mindegy, hánnyal iszik az ember... nyolcadik életévét betöltött fiatalnak joga van ahhoz, hogy vadászpuskát vásároljon. A francia fegyvertörvény tiltja ugyan a fegyver­viselési engedély nélküli kés- és pisztoly­használatot, ez viszont nem vonatkozik a — vaddisznóvadászatnál különösen kedvelt — 22-es kaliberű Long Rifle fegyverre. A városi önvédelemhez azonban másféle fegyverekre van szükség. Ezt a piaci igényt elégíti ki az elzászi Jean-Jacques Műnek. Az egykor a mulhouse-i vágóhídnál dolgozó ál­latorvos-asszisztens hét éve foglalkozik ön­védelmi szerszámok tervezésével, gyártásá­val és eladásával — egyre bővülő választékot kínálva. Műnek Armimpex nevű cégének divatmo­­delljei között megtalálhatók azok az eser­nyők, amelyekbe egy hosszú, kétélű késpen­gét építettek be. Még kedveltebb a vásárlók körében az ernyöpuska: a rablók és egyéb gonosztevők ellen a nyélbe épített fegyverrel védekezhetünk. Ára ezer frank fölött van, hölgyek részére virágmintás változatban is kapható — felár nélkül. Az Armimpex ajánla­tában szerepelnek továbbá már kétszáz frank körüli áron kapható bénító bombák, villamos ütést mérő gumibotok és egy negy­ven centiméteres kürt az erőszakmentes vé­delemhez — ezt támadás esetén erősen meg kell fújni. Műnek forgalma félelmetes iramban nő: csak 1982-ben kereken hárommillió frank értékű árut adott el. — Maguk az események szolgáltatják számomra a legjobb reklámot — mondja az üzletember. Műnek termékei nemrég még csak Elzászban és a vidéki piacokon találtak vevőre, de ősszel a párizsi kiállításon már látogatók tömege állta körül a standot. Az elzászi üzletember, aki egyéb­ként sohasem hagyja el otthonát doberman kutyája és fegyvere nélkül, ügyel arra, hogy üzlete abszolút törvényes legyen. Szúró és lövő esernyőit eddig ugyanis a fegyvertör­vény egyetlen külön paragrafusában sem je­gyezték. Az, hogy e tárgyakkal embert is lehet ölni, nem nyugtalanítja Munckot: — Hiszen az állam is ad el fegyvereket bárkinek — mondja. 22

Next

/
Thumbnails
Contents