A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-10-21 / 43. szám
NAPRÓL NAMI Korunk egyik általános tünete, hogy minden emberi — és nem emberi — tevékenységet igyekszik megmérni. Mindenben a számokkal, adatokkal kifejezhető teljesítményt keresi és demonstrálja. Vannak rekordsebességek, rekordmagasságok és mélységek, amelyeket újabb rekordok döntenek meg ... Nem tudom, jó száz évvel ezelőtt, hogyan viszonyultak elődeink az emberi teljesítményekhez, azt azonban biztosan merem állítani, hogy századunk embere napról napra, olykor már óráról órára megkapja a maga információs adagját ilyen vagy olyan eredményekről, teljesítményekről. Nem biztos, hogy mindig csúcsteljesítményről értesül, de az nem is számit. Fontos, hogy valahol, valaki vagy valakik olyasmit értek el, ami hírként bekerülhet az újságba, a rádió- vagy tévéadásba. Nyilván minderre azért van szüksége a társadalomnak, hogy helyes értékrendet tudjon kialakítani, hogy jól és célszerűen tudjon tervezni, szervezni és termelni. A számok információk, statisztikai adatok rendszere eligazíthatja a közgazdászokat, a termelés és egyéb területek vezetőit, irányítóit ... így, végiggondolva a társadalomnak a teljesítményre irányuló figyelmét, érthető az adatok, információk szükségessége. Nem is töprengenék tovább efölött, ha történetesen nem izgatna a dolog visszája is. Az történetesen, hogy olyan területei is vannak életünknek, ahol a teljesítmény alig vagy egyáltalán nem mérhető számokkal. Közelebbről : vajon egy iskola „teljesítménye" hogyan, mivel mérhető? Itt van történetesen a buzitai (Buzica) magyar oktatási nyelvű általános iskola. Hat csereháti község, Buzita, Reste, Alsólánc, Felsőlánc, Hím és Komaróc tanulói látogatják, az idén 227 gyerek. Bodnár András igazgatóval beszélgettem az iskoláról, ennek gondjairól, sikereiről. A hatvanas évek elején épült iskola szép környezetben áll. Tantermei világosak, rendelkezik tornateremmel, tanműhelyekkel, sportpályával, kerttel, egyszóval minden gyakorlati és elméleti feltétellel, ahhoz, hogy korszerű oktató-nevelő munkát végezzenek benne. Bodnár András ennek ellenére mégis inkább az utóbbi években felmerült gondokról beszél. — Annak ellenére — mondja —, hogy a feltételek minden tekintetben megfelelnek a mai követelményeknek, a tanulmányi eredmények, a tanulók általános tudásszintje, sajnos, nem éri el a kívánt mértéket. — Van erre valami magyarázat? — Magyarázat van, de az mit sem változtat a lényegen. Esetleg valamiféle önigazolás látszatát kelthetné, holott végképp nem erről van szó. A tantestület tagjai erejük, tudásuk, tehetségük legjavát adják, ennek ellenére, ahogy már mondtam, az átlagos eredmények elmaradnak a kívántaktól. — Hatással van erre a falvak jelenlegi szociális összetétele? > — Alapvető mértékben. A hatvanas-het-12
