A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-10-21 / 43. szám
RAJZOLJ EGY MESÉT! Mesevilág — szép világ ... ... kétségtelenül szebb, mint a valós, a fegyverek árnyékában szorongó. A mesében mindig az igazság győz, a legkisebb fiú, míg a valós világ jobbik, és nagyobbik felének igazsága fenyegetettségben él, de tántoríthatatlanul hiszi az igaz szellem diadalát Azért e párhuzam, mert a BIB kiállítótermeiben, a gyermekkönyv-illusztrációk Bratisiavában ismétlődő nemzetközi seregszemléjén a látogató óhatatlanul gondol arra is, hogy ez a rangos tekintélyt élvező kiállítás egyúttal egyfajta békemanifesztumnak is felfogható. Tiszta, csengő hangon figyelmeztet a világ gyermekeinek ártatlanságára, a gyermek, a jövő erőszak általi érinthetetlenségére. Vajon hány mese hangzik el egyetlen nap alatt szerte a világon? És hány mese marad el? Ha az én mesém elmarad, — mert néha elmarad — mindennél kinzóbb bűntudatot érzek, s ezt — önmagamat büntetendő — azzal erősítem, hogy a legmaradandóbb teremtés lehetőségét mulasztottam el akkor, amikor nem meséltem. Mesélni nehéz ugyan, de a mese által a legkönnyebb teremteni. Mert ami a gyermek képzeletvilágában ilyenkor megtestesül, az tiszta és elpusztíthatatlan. S mert mesélni nem mindenki tud, vagy legalábbis nem tudhatunk eleget mesélni, ezért a meséskönyv szerepe „égigérő" — mint ama mesebeli fa. Sajnos, van ennek egy árnyas oldala is, nevezetesen az, hogy hovatovább, ennél is többet bízunk a meséskönyvre, gyakrabban hagyatkozunk rá, mint kellene, mert úgy véljük: könyvből mesélni egyszerűbb, praktikusabb, stb. Úgy-ahogy rendjén is lenne a dolog, ha nem lenne olyan sok a rossz meséskönyv, ha nem lenne kevesebb a jó. A minőség fokmérője itt mindennél egyértelműbben a tisztaság, az igazság maga. Tetszik, nem tetszik, — és persze, hogy nem tetszik — igen sok olyan meséskónyv kerül manapság a gyerekek, szülők kezébe ... de hadd ne minősítsem itt a rossz meséskönyveket. Nyilvánvaló, hogy a szóbanforgó minőség, tehát tisztaság érdekeit megtartandó és megjavítandó született meg annakidején a BIB alapgondolata. A konfrontáció szelekciós szerepe azóta pompásan érvényesült és az avatott szakemberek szerint az esztendők során a BIB igen közvetlen és jó befolyással volt arra, hogy milyen, vagy legalábbis hogyan illusztrált meséskönyvek láttak napvilágot szerte a világon azóta, hogy Bratisiavában lassan két évtizede egymás mellé kerülhet csaknem az egész világ gyermekkönyv-illusztrációinak legjava. Ez a kiállítás mérce lett tehát, ami rendkívül örvendetes. Negyvenkét ország több mint háromszáz képzőművésze nevezett be az idén. Az anyag egyszeri alkalommal áttekinthetetlen. Annál is inkább, hogy a legnagyobb része lenyűgöző. Ide tehát visszajárni kell. Ezért is kockáztatom meg azt mondani, hogy a csaknem két hónapig tartó nyitvatartás feltehetően rövid. Hogy miért lehet a teljes elismerés hangján szólni arról, amit e seregszemlén láthat az ember? Mert akarva-akaratlanul és szerencsére jó arányban látható egymás mellett az, hogyan kell, és hogyan nem szabad gyerekkönyvet illusztrálni. Nem tudom, volt-e, van-e ebben némi tudatos, vagy netán titkolt koncepció, de meggyőződésem, hogy az egymásmellettiségnek, az összehasonlíthatóságnak jelentős szerep jutott. A világ negyvenkét országából beérkezett anyag zöme azt igazolja, hogy a minőségi előrelépés „hétmérföldesnek" mondható — ha netán némi túlzással is. Az tapasztalható, hogy illusztrátorok és kiadók sora egyre inkább tudomásul veszi: a meséskönyv nem biznisz, hanem misszió. Hazudni lehet, csak éppen nem szabad, és ha valaki meséskönyvben követi el az ilyen botlást, az gyorsan kiderül. Megnyugtató, hogy szaporodnak az igazmondók és kevésbé megnyugtató, hogy a nyomdák sokszor lerontják szavuk hitelét. A BIB intézménye elsősorban arra törekszik, hogy egyetlen gyerekkönyv-vacak se kerüljön az apró kezekbe. A törekvés igen eredményes és tiszteletre méltó. Az idén hazai képzőművész, Dušan Kállay kapta a nagydíjat, egy klasszikus könyv, az Alice Csodaországban — illusztrálásáért. Végezetül annyit, hogy Szlovákia fővárosában ennél a művészeti eseménynél aligha rendezték meg jobban a korábbiakat. Jóleső summázni azt, ami azért jól sikerült, mert jól csinálták. KESZELI FERENC
