A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-10-14 / 42. szám
fHtiiinpimgM Sokol. Jakoby, Fabi ti, Feld és mások mellett Collinásy Györg / kassai (Košice) festő is Krón Jenő ismert grafikai magániskolájának látogatásával kezdte művészeti pályafutását (1924-1927 között). Collinásy 1907-t en, a magyarországi Szerencsen születel t, s 1963-ban. 56 éves korában, hosszas, .rehéz betegség után Kassán húnyt el. A HÉT galériája Kassai képzőművészeti tanulmányait kétéves katonai szolgálata teljesítése közben. Prágában, Vincent Beneš magántanulójaként folytatta.' Ezután visszatért Kassára, ahol gyermekkora óta élt, s autodidaktaként festegetett. A Magyar Képzőművészek Egyesületének tagja lett, s egészen 1945-ig részt vett az egyesület közös kiállításain. Később a Svojina nevű csoporttal állított ki. Akárcsak Jakoby. s több más kassai művész számára, a helybeliek közül neki is Kővári Szilárd volt a mintaképe. 1945 előtt, amikor még nem állandósult festői stílusa, a spontán, realista ábrázolásmód elemei keveredtek képein a fauvizmus jegyeivel (pl. Gondolkodó nő II. — olaj, 1940). Érett műveire általában élénk, hatásos. de emellett harmonikus színskála, a bizonyos mértékben dekoratív stílus jellemző, ami a posztimpresszionisták sajátja volt. A posztimpresszionista pointilista (petytyezett) stílushoz való időnkénti visszatérései ritka formai kísérletezést eredményeztek. (így pl. az 1953-ból származó temperafestménye: a Kassai Dóm enteriőrje). Egyébként egész életművét a realizmus keretein belül alkotta meg, viszonylag leegyszerűsített kifejezési eszközök alkalmazásával. A francia modernisták közül Gaugin, Matisse és van Gogh volt rá a legnagyobb hatással. Ez utóbbival hasonló betegségük miatt is rokonszenvezett. (Utolsó képének címe „Vincent" —, van Gogh keresztneve ...). Fizikai szenvedéseiről csak szimbolikOSan beszélt, befelé síró bohócok, donkihótok gyakori képeivel. Művei légkörében Beethoven drámai zenéje is nyomot hagyott. Collinásy intuitív festőtípus volt, akinél a legfőbb formaalakító tényező a szín volt. Témáit illetőleg főként csendéletek, belső terek, gyakran figurális zsánerképek festője volt. (Pl. A zongora mellett című olajképe 1948-ból, vagy Gyermekek az asztalnál című olajfestménye 1942-ből. Ez utóbbi képe vastag kontúrvonalakkal körülhatárolt helyi jellegű, tiszta, alig kevert színfelületeivel Henri Matisse fauvista stílusára emlékeztet, akárcsak Leányfejek című olaja 1950-ből). Csendéleteiben egyszerű, kevéssé kiaknázott motívumok megfestésére törekedett (pl. Csendélet hagymával és retekkel. Csendélet vajjal — mindkettő 1952-ből). Ez a földhözkötöttség a „művészi" fennköltség száműzése a festményről a kubisták vívmánya volt századunk első évtizedében. Collinásy tájképeket, portrékat is festett. nem egyet önmagáról (Önarckép, olaj 1939-ből stb.). melyeken ugyancsak mesterkéletlenségre, őszinteségre törekedett. Első önálló kiállítását 1949-ben, Kassán rendezte, majd ugyanez Bratislavába vándorolt. Ötvenedik születésnapján, 1957- ben Kassán gyűjteményes tárlaton mutatta be műveit. Ebből egy év múlva Bratislavában válogatást rendezett. 1976-ban az eperjesi (Prešov) Galériában 1945 és 1963 között festett képeit állította ki. Collinásy életműve csendes, kultivált, önmagában élő mű, mely a kassai és szlovákiai képzőművészeti kultúra egymásba kapcsolódó láncszemeinek egyikét alkotja. A. GÁLY TAMARA Collinásy György: Drótkötélpálya {olaj, 1951). A Kelet-szlovákiai Galéria tulajdona. Kassa (Košice). Fotó: PR AN DL SÁNDOR
