A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-10-14 / 42. szám

dvözlöm Önöket... — mondta a légikisasszony nyomban a felszállás után. Tízezer kilométer magasan repülünk, órán­ként 800 kilométeres se­bességgel. Kedves hang­ja feloldotta a felszállás izgalmát, meg­nyugodva hallgattuk a motor egyenlő du­­ruzsolását. Tunézia. ízlelgettem a szót magamban. Vajon hogyan fogad Afrika országa ben­nünket, európaiakat? Éjjel indultunk Prágából, kora reggel ér­keztünk Karthágóba. A tengerparti hotel­ban szállásoltak el bennünket, ahonnan kirándultunk Tuniszba, Neabelba, Ham­­mamelba, majd Kaimanba. Mintha az „Ezeregy éjszaka" csodás mesevilága ele­venedne meg előttünk. Rettenetes a hő­ség. Közel 50 C, szinte perzselnek még a falak is. Csak a tenger hullámai enyhítik az elviselhetetlen forróságot. Szinte hódí­tó a meleg, s közben óriási a forgalom. Buszsofőrünk azonban nagyszerűen vezet. Számunkra idegen világ tárni a szemünk elé. Vezetőnk Milan Valentovič mérnök dél­után városnéző sétára indult velünk. Kart­hágó utcáit járva eljutottunk a Szidi-Bu- Szaid keskeny utcáira, ahol az árusok kínálgatták, szinte ránk erőszakolták á­­ruikat. Frissen sült tészta illata szállt a levegőben. (Olyan, mint nálunk a farsangi fánk.) Mindenkinek vett egyet. Bambaion a neve. Ehhez a következő legenda járul: „Vidd el az idegent a már említett város­negyedbe, vegyél neki Bambaiont. Pénzt ne fogadj el érte, hogy a barátság örök legyen." Sok érdekes történet fűződik Karthágó­hoz, amelyet a történelmi könyvekből is­merünk. Köveiben kísért a több ezer éves múlt. Punok, rómaiak, arabok és görögök. A spanyol és török birodalom, majd pedig a franciák határozták meg Tunézia népé­nek történelmét 1956-ig. Habib Burgiba köztársasági elnöknek nagy érdemei van­nak abban, hogy egyre kevesebb a „fá­tyol" Tunéziában. A közoktatás megszer­vezése és a nők felszabadítása az ő érde­me. Karthágó i. e. 814-ben alakult. A közel 3000 éves múlt építészeti stílusa kevere­dik, illetve fellelhető a mai házakon is. A házakon sok-sok kecses rács található. A hagyomány még a hárem időkből szárma­zik. A törvény megszüntette a többnejűsé­­get, de nem hivatalosan még léteznek korlátok, megkülönböztetések. Főleg vi­déken akad ma is fátyol az arc előtt, de még a városi forgatagban is előfordul. Két hetes ott-tartózkodásunk alatt há­rom „lakodalom ' is volt a tengerparti üdülőhely helyis«igeiben. Este tíz óra táj­ban éktelen autó-tülkölésre lettünk figyel­mesek. Mintegy ötven személyautó hozta a násznépet. Mikor kiszálltak, a dudálás megszűnt. Elkezdtek az asszonyok „kur­jongatni" hasonlóan, mint valamikor ná­lunk a falvakon volt szokásban. Az ősi népi hagyományok úgy látszik hasonlíta­nak. Másnap reggel az „új párt" arab viseletben láttuk, de utána már európai ruhában jártak. Karthágóról Cognal, a francia törté­nelemíró 1885-bťsn a következőket írta: „Ezen az úton érkezett minden dicsőség és szerencsétlenség Karthágóra: itt lépett partra Didó, ide futott be a római flotta, s itt pillantották meg az emberek Szent Lajos hajóit. De itt feneklettek meg Aene­as tervei is, itt dőlt el Itália, s talán az antik világ sorsa." A pun Karthágóból nagyon kevés ma­radt. A romok világában jól látható még a vízvezeték és a fürdő egy része. A hivata­los szervek a romváros mozgatható da­rabjait múzeumokba szállították. így akar­ják megakadályozni, hogy ezek a kincsek gazdag külföldiek tulajdonába kerüljenek. Neabelbe megérkezve mintha álmod­nánk az egészet úgy érezzük. Óriási a hangzavar. Az utca mindkét oldalán áru­sok kínálják töméntelen árujukat. Kerá­mia, bőrsaruk, ruhák, irha, dinnye, török­méz, s ki tudná felsorolni mi minden található itt. Kezdődik az alkudozás. Végül mindenki úgy érzi, jól járt. A kereskedő dupláját kérte, mint amennyiért eladta, a vevő pedig örült, hogy olcsón vásárolt. Lényegében a kereskedő nyert. Az első arab hódító, Okla Ibu Nava, a mai Kairuan (innen a név) területén vert sátrat karavánjával. Szétküldte embereit vizet keresni. A monda szerint a lábuknál a föld megnyílt. Innen forrásvíz tört elő, s egy Mekkában elveszett arany csészécs­­ke vált láthatóvá. Kairuan — kihívás a szomjúság ellen. A városalapítást megelő­zően, kopár, terméketlen volt ez a terület. A szabadságot szerető nomádok és a vá­rosi létet kedvelő mohamedánok teleped­tek le itt. A Kairuanban levő nagymecset bemutatására nehéz szavakat találni. A több évszázados mozaikok valóban az ezeregy éjszaka mesevilágát idézik. Tunéziában — függetlensége elnyerése óta — sok minden változott. Okosan gon­dolkodik, hogy meg ne részegedjen a lehe­tőségektől. Más képpel fogadja látogatóit, mint Észak-Afrika néhány, az iszlám elő­írásaihoz mereven ragaszkodó, arab-or­szága. Egyénibb annál, hogy más országo­kat egyszerűen lemásoljon. Az évszázados tabuk itt megtörtek. A demokratikus erőknek jelenleg több mozgási lehetősé­gük van. A libanoni kivonulás után Tuné­zia adott otthont a Palesztin Felszabadítá­­si Szervezet központjának. Jasszer Arafat, a PFSZ Végrehajtó Bizottságának vezetője legutóbb augusztus végén folytatott tár­gyalásokat Tuniszban. Tunézia állandó „folytatólagos átalaku­lása" még nem ért véget, A fátyol fokoza­tos eltűnése, mondhatnám ritkulása mu­tatja a tunéziai nők megnövekedett társa­dalmi szerepét, értékét. A fátyol és ellen­zőinek küzdelme folytatódik Tunéziában. KURUCZLUJZA Fotó: archív Emberi sorsok KI A GYILKOS? Az emberek többsége érdeklődik a krimifil­mek, detektívregények iránt. Már csak azért is, mert a krimifilmek, -regények jelentős hányada valóban megtörtént esetek szabad alkotói feldolgozását tárja az olvasó, vágy a néző elé. Téma, írói ötlet bőven akad, hiszen — sajnos — az életben sem mennek ritka­ságszámba a különböző betörések, foszto­gatások, a polgárok testi épségét sértő bűn­tettek, sőt, olykor gyilkosságok is előfordul­nak. A legsúlyosabb bűnelkövetés tárgyköré­ről beszélgetünk dr. Zdenék Karabec kandi­dátussal, a CSSZSZK Legfőbb Ügyészsége Kriminológiai Kutatóintézetének tudomá­nyos dolgozójával. — Beszélgetésünk legelején talán azt kel­lene tisztázni, hogy jogilag ki tekinthető gyil­kosnak? § A Büntető Törvénykönyv szerint az, aki szándékosan embert ölt, függetlenül attól, hogy hirtelen haragjában, vagy előre meg­fontolt szándékkal oltotta-e ki másnak az életét. A szándékos emberölésért, az enyhítő körülmények figyelembevételével, tíz-tizenöt évi szabadságvesztés, azok hiányában pedig halálbüntetés is járhat. Az ítéletek végrehaj­tásának feltétele, hogy a gyilkos jogilag fele­lősségre vonható legyen. Ha ugyanis a tettes pillanatnyi vagy tartós elmezavara következ­tében képtelen felmérni cselekedete hord­­erejét, akkor az illetőt még az ítélet végrehaj­tása előtt valamelyik pszichiátriai klinika zárt intézetében gyógykezelik. Az esetleges el­mezavar tényének megállapítása orvosszak­­értök feladata, kutatóintézetünk statisztikai adatai szerint a hazánkban előforduló gyil­kosságok száma fokozatosan csökken. Míg 1962-ben minden százezer lakosra 3,2 ál­dozat jutott, tíz évvel később ez az arány már 1,1-re csökkent, az elmúlt évtizedben pedig még összébb zsugorodott. A többi törvény­­szegő cselekedethez vagy egyéb bűncselek­ményhez viszonyítva ez viszonylag jó arány, bár nem zárható ki az a feltevés sem, hogy ez az arányeltolódás az orvosok gyorsabb beavatkozásának és a megtámadottak gon­dosabb gyógykezelésének köszönhető. — Vajon milyennek mondható a gyilkosok személyiségrajza? § Például a valdicei fegyházban bünteté­süket töltő gyilkosok egyéniségének és tet­tük körülményeinek elemzéséből egyebek között az is megállapítást nyert, hogy minél műveltebb valaki, annál ritkábban kerül ösz­­szeütközésbe mind a törvénnyel, mind a saját lelkiismeretével. Az ott fogva tartott gyilkosok három negyedének legföljebb alapfokú műveltsége, esetleg még ennyije sincs. Az intelligencia helyett ezekre a sze­mélyekre az agresszivitás és a kíméletlen durvaság jellemző. Érdeklődési körük korlá­tolt, ha egyáltalában dolgoznak, többnyire csak kisegítő munkát vállalnak, ami nem igényel szakképzettséget. — A gyilkosok általában büntetett elöéle­­tűek... S Igen, hiszen a bűncselekmények hetven százalékát általában a visszaeső bűnözök követik el. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy egyetlen olyan gyilkossal sem találkoztam még, aki emberölésért le­töltötte büntetését, utána pedig ismét gyil­kolt volna. Persze, elvben ez sem lehetetlen. — Milyen okok késztetnek valakit arra, hogy embert öljön? § A gyilkosok egyharmada anyagi okok miatt követi el tettét. Az alkohol és a gyakori mulatozás szintén nem egy ember vesztét okozta már. A szexuális gyilkosságok szám­szerű aránya mintegy öt százalék, a többi gyilkos, tehát mintegy 65 százalék, pedig a legkülönfélébb körülmények és helyzetek adta összetűzések vagy verekedések, családi botrányok hatása alatt követi el tettét. Álta­lában féltékenykedésből, gyűlöletből, bosz­­szúból, dühből, esetleg akár hősködésből is. — Ez adná hát az erőt e szörnyű tették elkövetéséhez? § Mindez, és persze a szeszes italok mér­téktelen fogyasztása, valamint a túlzott önbi­zalom és az erkölcsi gátlások hiánya. Sajnos, a tettesek között eléggé sok a tizenhét és harminc év közötti fiatal. — Eszerint az alkohol szinte vissza-vissza­­térő „motívumként" szerepel a gyilkossá­gokban. 5 A gyilkosságoknak több mint a felét alkoholizált állapotban követik el. Igaz, a tettesek általában nem azért isznak, hogy bátorságot öntsenek magukba, ám aki már fölöntött a garatra, az adott esetben már nemigen gondolkozik azon, hogy miként old­ja meg problémáját. Egyetlen cél lebeg sze­me előtt: hogy akár még a legtragikusabb következmények árán is ő legyen a győz­tes ... Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a gyilkosok nagy része idült alkoholista, aki úgy megszokta már a szeszes italt, hogy ha nem is részegen cselekszik, tettére köz­vetve mégis hatással van züllött életmódja. — Általában kik tekinthetők a különböző gyilkosságok áldozatainak? § A tapasztalatok azt mutatják, hogy az efféle tragédiák többnyire a leendő gyilkosok ismerőseit, barátait, rokonait fenyegetik. Olyasvalaki, akitől a tettes nem tud megkap­ni valamit, vagy aki ellen bosszút esküdött. Megfigyeléseink alapján az áldozatok egy része a tettes izgatásának, esetleg saját elővigyázatlanságának eredményeképpen esik gyilkossági kísérlet vagy közvetlen gyil­kosság áldozatául. Előfordulnak az ilyen tra­gédiák házastársak között is. Többnyire apró-cseprő perpatvarral kezdődik a nézet­­eltérés. A feleség például megszidja valami­ért a férjét, aki hiúságában sértve érzi magát és indulatosan, esetleg ittasan felfortyan. Az asszony erre vág férje fejéhez, amit az féke­vesztett dühében téglával, fejszével vagy egyéb büntárggyal viszonoz. Hazánkban egyébként általában késsel vagy más szúró­eszközzel követik el a gyilkosságokat. Persze, ebben is kivétel erősíti a szabályt. Foglalkoz­tam már olyan gyilkos esetével is, akit elha­gyott a felesége, ezért elhatározta, hogy villanyárammal irtja ki a családját. Mindhá­rom gyermeke lábához huzalt erősített, amelybe áramot vezetett. Saját magával is hasonlóképpen akart végezni, csakhogy a döntö pillanatban inába szállt a bátorsá­ga ... — Többnyire milyen időtájt valósítják meg végzetes elhatározásukat a tettesek? § Főleg este és az éjszaka leple alatt. A gyilkosságok színhelye többnyire a nagyvá­ros, mert a tettesek arra számítanak, hogy a tömegben könnyebben kereket oldhatnak; hogy cselekedetükre egyáltalában nem, vagy csak később derül fény. — A valóságban milyen százalékarányban sikerül leleplezni a gyilkosokat? § A rendőrség igyekezetét előbb-utóbb szinte minden esetben siker koronázza, mert a tettesek minden esetben hátrahagynak bizonyos nyomokat. Ezek használhatóságá­tól függ, hogy a tettest azonnal, vagy csak bizonyos idő elmúltával sikerül-e őrizetbe venni és bíróság elé állítani. 17

Next

/
Thumbnails
Contents