A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-07-08 / 28. szám
——“ KATONÁK ép, napsütéses reggel érkeztünk Brnóba. A város tűhegyes tornyai és a lakótelep modern toronyházai ezüstösen csillogtak a fényben. Pár nappal ezelőtt fejeződött be az egyik élelmiszeripari kiállítás — igy hát a város forgalma visszazökkent az eredeti, hétköznapi „kerékvágásba". Látogatásunk célja az Antonín Zápotocký Katonai Akadémia bemutatása volt. Udvarias, szolgálatkész emberek egykettőre útbaigazítottak. Elmagyarázták, melyik villamossal menjünk és hol szálljunk ki. Nem telt bele egy röpke negyedóra és már ott is álltunk az impozáns épület előtt. A bejárat mellett hatalmas kőpillérek között Lenin mellszobra magasodott a tér fölé. Az idős portás, mikor megtudta, hogy magyar laptól jöttünk, tört magyarsággal üdvözölt bennünket, és régi katona-iskolai élményeit emlegette. Jirásek mérnök-ezredes már várt reánk, szívélyesen fogadott és ahogy mentünk a széles, ízlésesen kidíszített, csendes, hűvös folyosókon, mindenütt katonás rendet találtunk. Az ezredes színes propaganda-füzeteket tett elénk, majd az egyik tanteremben diafilmen megelevenedett előttünk az Antonín Zápotocký Katonai Akadémia élete. A korszerű oktatási segédeszközök, a kitűnő technikai feltételek mind-mind a tanulók gyakorlati és elméleti tudásának fejlesztését szolgálják. Képet alkothattunk az Akadémia életéről, tudományos munkájáról. De élőszóban is beszámolt az iskola eredményeiről, amelyet a megalakulás óta eltelt több mind harminc év alatt értek el. Elmondta azt is, hogy számos magyar nemzetiségű tanuló szerzett itt mérnöki oklevelet és ma is vannak az Akadémiának magyar anyanyelvű hallgatói. Vizsgaidőszak lévén, többen kint voltak a gyakorlóterepen, de így is sikerült két tanulóval beszélgetnem. Tarcsi Mihály másodéves hallgató. Magas, fekete hajú, kisportolt alakú fiú. Kolozsnémáról (Kližská Nemá) származik. Losoncon (Lučenec) az építészeti szakközépiskolában érettségizett. — Már Losoncon, harmadéves szakiskolásként elterveztem, hogy jelentkezem a Katonai Akadémiára, az építészmérnöki szakra. Mindig is érdekelt a katonai pálya és természetesen az, hogy magasabb fokon foglalkozhatom különböző katonai objektumok építésének tervezésével. — Amikor idekerült, voltak-e nyelvi nehézségei ? — Kezdetben igen, de tanáraim megértő segítségével leküzdöttem a problémákat. Most már megy minden simán ... Persze, tanulni kell — mondja és szája szögletében mosoly bújkál. — Hallottam, hogy kitűnő sportoló is? — Főleg a honvédelmi jellegű sportokat kedvelem. Ilyen a hárompróba is, amely lövészetből, futásból és gránátdobásból áll. Tavaly ősszel csapatban elsők lettünk a hadsereg-versenyen, és elnyertük a honvédelmi miniszter serlegét is. — Gyakran látogat haza? — Havonta egyszer. De már voltak itt nálam a szüleim és a testvéreim is. Bemutattam nekik e szép várost, ahol tanulóéveim töltöm. FÖLDES VINCE TARCSI MIHÁLY — Meséljen valamit a családjáról! — Édesapám rokkantsági nyugdíjat kap. Édesanyám a helyi szövetkezetben dolgozik. Három fiútestvérem van. A legidősebb, Laci — részlegvezető a szövetkezetben, másik pedig most érettségizik az ipolysági mezőgazdasági szakiskolában. Már alig várom a levelét, amelyből majd megtudom, sikerült-e az érettségi. A legkisebb a nyolcadik általánost végzi és Ógyallára készül a mezőgazdasági gépjavító szakiskolába. Tarcsi Mihály tömören, katonásan válaszol minden kérdésre. Nem dicsekvő típus. Feletteseitől tudom még azt is, hogy aktív tevékenységéért, szorgalmát értékelve nemrégiben felvették a párttag-jelöltek soraiba. Földes Vince negyedéves hallgató. FELVÉTELEK: PRANDL SÁNDOR (3) ÉS 12
