A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-10-07 / 41. szám
\ ® zBatow KÖRÜL ■ » akik számára a mai napig „mec Hallom és tapasztalom, akadnak még, akik számára a mai napig „megemészthetetlen" a valóság, hogy milliárdokat fektetünk be atomenergetikai bázisunk építésére, továbbfejlesztésére. Mert új, s így a kevésbé beavatottak számára kissé titokzatos utat kívánt megjárni, egykoron talán csak az aviatika mellett és ellene szóltak ennyire ellentmondást nem türően a szembenálló felek. Igaz, a vita legparázslóbb részén már túljutottunk, köszönet a világon kifogástalanul üzemelő atomerőművek tucatjainak, s mert az eddig följegyzett kisebb, nagyobb üzemzavarokat is különösebb erőfeszítések nélkül hárították el, egyre népesebb azok tábora is, akik az e téren kitűzött távlatok védelmébe szegődnek. Az ellenzékiek bosszúságára tehát ismét csökkent a megtámadható területek száma. Ezért kezdtek nagyobb figyelmet szentelni a beruházási költségeknek, állítva, sosem térül ez meg nekünk. Való igaz, ennyire koncentrált fokon csak ritkán van jelen tudomány és technika, talán ilyen okokból is szembetűnő az összeg, amennyiért egy atomerőmű fölépíthető. Mégis, próbáljunk most rámutatni egy hasonló beruházás gazdaságosságára. Neves szakemberek által kidolgozott hivatalos jelentésekből tudom, manapság ez a villamosénergia előállításának egyik legkevésbé költséges formája. Bizonyított tény, hogy egy kilowattóra elektromos áram gyártása maghasadás útján nem kerül annyiba, mint mondjuk a hőerőművekben. S itt az sem döntő, hogy az utóbbi üzemeltetéséhez szenet, illetve fűtőolajat használnak-e. Versenytársként csak néhány vízierömű jöhetne számításba, közülük is csak a különleges hatékonyan üzemelők. Itt viszont föltehetnők a kérdést, hogy vajon miért van ez így, ha az atomerőművek beruházási költségei, mindenekelőtt a biztonsági rendszereknek köszönhetően, csaknem felével magasabbak a hőerőművekénél. Az uránérc kitermelése s az energetikai fogyasztásra való kikészítése mérhetetlenül olcsóbb szemben a szén jövesztésének egyre problematikusabb körülményeivel. A szén égetésével öszszefüggő fokozódó környezetszennyeződést sem tévesszük szem elöl, amiért ilyen vagy olyan formában egyszer ugyancsak fizetnünk kell. S az is fölöttébb elgondolkoztató, hogy manapság a vegyipar, s ennek keretén belül például a gyógyszeripar is igényt tart rá, ha kifogynak a készletek, mivel pótoljuk majd ezt az értékes nyersanyagot? A szakemberek kiszámították, hogy egy kilogramm urániumból maghasadással nyerhető energia csaknem három millió kilogramm kőszénegyenértékü energiával egyenlő. Vagyis a jövő atomerőművei ennyivel lehetnek majd hatékonyabbak a ma üzemelő legmodernebb hőerőművekkel szemben. A jelenlegi atomerőművekben alkalmazott ún. könnyűvizű reaktorokban az uránium energiájának úgy egy százalékát merítjük ki, ami azt jelenti, hogy egy kilogramm tüzelőből 20 ezer kilogramm kőszénegyenértékű energia szabadul fel. Az arány még így is nagyon látványos, s egyértelműen az atomerőművek építése mellett szól. Ma már viszont ismerjük azokat az eljárásokat is, amelyek lehetővé teszik az uránium energiaháztartásának mintegy 80 százalékos kimerítését. Nincs messze tehát az idő, hogy ilyen hatékonysággal üzemelő atomerőműveket építünk. Külön érdekességnek számít, hogy tüzelőnek bennük épp a könnyűvizű reaktorokban „kiégett” anyag némi kezelés után ismét használható. Mielőtt a számoktól búcsút vennénk ebben a rövid beszámolóban, engedtessék meg még egy példa. A széntüzelésű hőerőművekben egy milliárd kilowattóra villamosenergia előállítására úgy 330 ezer tonna fekete szénre van szükség, ami térben 208 ezer köbméternyi anyagot jelent. Egy atomerőmű ugyanennyi energiát négy tonna dúsított urániumból nyer, ami nem egész negyed köbméternyi teret foglal. Többek közt ilyen összefüggések is nagy szerepet kaptak ama közös igyekezetben, miszerint a KGST tagállamok atomenergetikai bázisa úgy fejlesztendő, hogy 1990-ben 100 ezer megawattóra összteljesítménnyel üzemeljen. Ez azt is jelenti majd, hogy ilymódon évente annyi villamosenergiát termelünk közösen, aminek előállítására a hőerőművekben 200 millió tonna kőszénegyenértékű tüzelőt kéne elégetni. Ez magyarázza a számos ilyen jellegű beruházás megkezdését és gyors kivitelezését mind külföldön, mind hazánkban. Az elkövetkező évek során például a Szovjetunió európai részén mindennemű energetikai gyarapodást új atomerőművek építésével biztosítják. Csaknem hasonló a helyzet idehaza is. Csupán Szlovákiában két ilyen beruházás van most is. Míg a Léva (Levice) melletti Mohiban az alapokat rakják, a Jaslovské Bohunice-i épülő atomerőmű, mint azt a fölvételek is bizonyítják, befejezés előtt áll. Emberek ezrei fáradoznak itt éjjel és nappal azon, hogy a termelés közeledő startjának pillanatától még hosszú évekig zavartalanul üzemelhessen e komplexum. KESZELl BÉLA Nem baj Zsuzsika, legalább lefényképeztük! Több órás autóbuszozás után érkeztünk a forró napsütéstől kókadt gyermeksereggel Krasznahorka várához, negyed tizenkettőkor. A pénztárnál még szívesen fogadtak, leszámolták a 37 belépőjegyet, s figyelmeztettek, hogy kb. 20 percet várnunk kell a bemenetelre. Ennek szinte örültünk is, hisz legalább kifújják magukat, s majd frissebben élvezhetjük az idegenvezető buzgó magyarázatát — gondoltuk. Nem így lett. Mert örömünkre (azért bevalljuk, nem szeretünk várakozni) mintegy öt perc múlva szólították pionírtáborunkat, s mivel feltehetőleg a három híján negyven ember kevésnek látszott az idegenvezető szemében, hozzánk csatlakozott vagy 25 újabb turista is ... Sebaj, hisz tábortársaink körében már megszoktuk az életörömök kollektív élvezetét, s ugyebár a jó emberek kis helyen is elférnek ... Végül is úgy sem kellett senkinek bánnia, hogy a nagy tömeg legvégén lemarad a tanulságos magyarázatról. mert szemmel láthatóan fáradt, s saját szavai szerint ebédre siető idegenvezetőnk elhaló hangját már a tőle öt lépés távolságra álló érdeklődök is csak érthetetlen suttogásként érzékelték ... Nem vagyok szakavatott, hogy ráadásképpen még az elmondottakat szakmai szempontból is megbíráljam, csak furcsának találtam azt, hogy ez az idegenvezetőnő nagyjából csupán a felét mondta el a „szokásos krasznahorkai porciónak"... Szerencsémre nem először voltam a vár látogatója, így elegendő volt a látnivaló, de sajnáltam a gyermeksereget és szégyelltem magam azok előtt a külföldi turisták előtt, akik igy összegezték krasznahorkai élményeiket: „... nem baj Zsuzsika, hisz legalább lefényképeztük a várat..." Nem túlságosan bőkezű jutalom ez idegenforgalmunk részéről a turistaszezon csúcsforgalmában? LEHEL ZSOLT 4
