A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-10-07 / 41. szám

Következő számunk tartalmából: Miklósi Péter: HÍVJA A 158-at! Neszméri Sándor: HOGY MÉG JOBB LEGYEN! CSONTOS VILMOS KÖSZÖNTÉSE M. Halóin: ÜNNEP A PUSZTÁN Dénes György: ÍRÓK, TÖRTÉNETEK Kurucz Lujza: TUNÉZIAI KÉPESLAP Zs. Nagy Lajos: RENDETLEN NAPLÓ Címlapunkon riportkép Az egészség nyolc forrása című íráshoz. Fotó: P. Havran A CSEMADOK Központi Bizottságá­nak képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Ob­zor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Tele­fon : 336-686, főszerkesztő-helyette­sek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesz­tő: Krát Péterné. Terjeszti a Rosta Híriapszolgálat. Külföldre szóló előfi­zetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Ko­šice. Előfizetési díj egész évre 156,—Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesí­tő. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdeté­sek: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. In­dex : 492 11. Nyilvántartási szám: SÚTI 6/46. UTASOK ÉS VASUTASOK • KÍMÉLETLENSÉG ÉS KULTURÁLATLANSÁG, PIS HÉTKÖZNAP A vasúti közlekedés gondjait tekintve elsősorban a személyforgalom minőségi feltételeinek javítása, a menetrendi fegyelem szigorítása és az utazás színvonalának általános emelése áll törekvéseink homlokterében." (részlet a CSKP XVI. kongresszusának anyagából) 2. DOHOGÁS, UTASÜGYBEN A sínek, akár a gondolatok, túlhaladnak az országhatárokon. A rajtuk guruló vagonokban a vasutasok a különféle áruk tonnáinak százmillióit és az utasok millióit fuvarozzák éjjel-nappal, hétköz­napon és ünnepnapon, soha el nem apadó folyamatban, örök vándorlásban. Szlovákiában a vasúti sínhálózat hossza jelenleg 3630 kilométer. E sín­párokon, a személyi forgalom menet­rendben rögzített grafikonja szerint, na­ponta 21 expresszvonat, 76 gyors, 9 gyorsított személy és 1831 személyvo­nat, illetve 22 nemzetközi járat látja el az újfent gyarapodni látszó utasforgal­mat. Mert tény és való, hogy a hatva­nas-hetvenes évek csökkenéséhez vi­szonyítva, az utóbbi két-három eszten­dőben ismét egyre többen veszik igény­be a vasút szolgálatait. Tavaly például a szlovákiai lakosságnak kereken huszon­hatszorosa, tehát mintegy 130 millió utas vette igénybe az államvasutak ke­leti vasútigazgatósága által nyújtott utazási lehetőségeket. Persze, az sem titok, hogy szinte mindenki másként utazott. Ki ülve, ki állva, ki a fülkék előtti folyosón szorong­va, esetleg fekve: hálókocsiban, avagy egyszerűen végigheveredve az ülése­ken. Volt, aki szótlanul, önmagában mérgelődött, amikor az üléseken ujjnyi vastagságú port talált; volt viszont, aki kisebb-nagyobb türelemmel szóvátette, hogy a kupéban nem működik a fűtés, nem ég a villany, szakadt az ülés, a koszos ablakról hiányzik a valaki által — mondjuk — cipőrongyként használt függöny, hogy a földön ide-oda guruló üres sörösüvegek csörömpölésétől kép­telenség elszundítani... Nyilván a vonaton ritkábban utazók is tudják, hogy utólag szinte lehetetlenség megállapítani: ki volt az, aki ilyen csa­tatérre emlékeztető rendetlenséget ha­gyott maga után. Az, hogy mindezért a VASÚT felelős, az szinte mindenkinek eszébe ötlik. Sajnos, az viszont már kevésbé jut bárkinek is az eszébe, hogy az első- és másodosztályú vagonokban én, te, ő — egyszóval mi utazunk!... És vonatra ül a riporter is, hogy minél több személyes élményben legyen ré­sze. Élményben ? Inkább bosszúságban. Utazzon Komárom (Komárno), Zvolen, Žilina vagy Brno irányában, teljesen mindegy... Péntek van, a bratislavai Nagyállomás óráján 12 óra 20 perc. A buszokból és villamosokból megszámlálhatatlanul sok ember száll ki, és szinte mindenki az állomásépület bejárata felé siet. A csarnokban elektromos jelzőtábla hir­deti, hogy 12.20 és 13.40 között aznap Brnóba, Lipótvárra (Leopoldov), Érsek­újvárra (Nové Zámky), Kassára' (Košice), Prágába, Zvolenba és Bukarestbe indul­nak szerelvények. A tizenkét pénztárablak közül öt tart nyitva, mindegyik előtt türelmetlen és hosszú sorok kígyóznak. Én a pontban egykor induló, Marge­­canyba tartó Šarišan gyorsvonatot sze­melem ki magamnak. 12.46-kor tolat­ják be a szerelvényt. A peronon csörte­tő lökdösődés, tülekedés. Még moz­gásban vannak a kocsik, amikor egye­sek már felugrálnak a lépcsőkre. A vagonok megállnak, csúcspontjára hág a nyomakodás, a kíméletlen könyök­harc. Szinte senki sincs tekintettel az idősebbekre, előfordul, hogy egy fiatal két-három ülésen is terpeszkedik. A kisgyermekkel utazó anyák részére fenntartott vagonban ülök nyolcvan százaléka húsz év fölötti „gyermek’'. A pillanatokon belül induló szerel­vény állapota tisztaság dolgában bizony nem a legjobb. Az ablakok piszkosak, a mosdókban hiányzik a toalettpapír, egy kocsiban egyáltalában nem folyik a víz, de hiányzanak tükrök és függönyök is. A padló és az ülések viszonylag tiszták. Megdöccen a vonat, indulunk. Sajnos, ahhoz, hogy kellemesen, valóban elége­dett hangulatban utazzunk, rengeteg „apróság" hiányzik. Negyven perccel később Nagyszom­batban (Trnava) kászálódom le a szerel­vényről, hogy a 14.18-kor érkező Spi-2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents