A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-09-30 / 40. szám
A HET galériája S3 Hfl Nemes Endre, a Svédországban élő neves festőművész a magyarországi Pécsváradon született 1909-ben (vagyis az ún. 1909-es generáció tagja), de fiatalságát Iglón (Spiš. Nóvá Vés), Lőcsén, Liptovský Mikulášon, Kassán (Košice), majd Prága és Bécs között élte le. Prágában 10 évet töltött, s az említett művésznemzedék többségéhez hasonlóan az ottani Képzőművészeti Főiskolán Willi Nowak tanítványa volt. E csoport létrejöttében, valamint kifejezési formáinak kialakításában neki is nagy szerepe volt, habár annak virágkorában ő külföldre kényszerült. 1938-ban a közelgő fasizmus elől először Finnországba, majd Norvégiába menekült, végül Svédországban lelt póthazára. Közvetlenül az emigrátás előtt legjobb barátjával, Bauerfreund Jakabbal együtt, Kassán kiállított. Prágában a barokk tett rá — mondhatni a mai napig tartó hatást (pl. Barokk szék — 1941, Barokk építészet — 1944 s más festményei). A 30-as években képeinek színhelyei műtermek, cirkuszok stb. (pl. Helyiség ókori szobrokkal — 1935, tempera). A háború kitörése előtt festett képein mintha az addig fennálló világ értékrendje már szétbomlóban lenne. Itt gyökerezik Nemes jellemző „boncoló" komponálási módszere, mely később az absztrakt festészet határát súrolja, habár mindig vannak benne figurális, humánus töltésű elemek. Festészetében több avantgárd európai festő ill. irányzat hatása észlelhető, főleg a reneszánsz Archimboldóé, Chagallé, Picassóé, és a metafizikus festészet úttörőjéé: G. Chiricóé. Svédországba már érett művészként érkezett. Sajátos stílusú kompozíciói emlék-, élmény- és pillanatnyi sugallató gondolattöredékekből tevődnek össze, többnyire komoly tartalmi és mély érzelmi telítéssel. A szokatlan képzettársítások egyéni szimbolikát közvetítenek. A 40-es években festményeinek méretei megnövekedtek, palettája színesebb lett, s az addigi perspektívát síkban való komponálás és geometrikusabb szerkesztés váltotta fel. 1947-ben hazatért Csehszlovákiába, de Göteborgban felajánlották neki az ottani képzőművészeti iskolán a tanári állást. 1955-ig ott működött, később Stockholmban telepedett le. A technika világa fokozatosan egyre inkább betört Nemes Endre festményeibe. A 60-as években a poétikus képcímei is ezt a változást sejtetik, pl. Az agy lehallgatása (1966), A mechanikus liba (1968) stb. Némelyikükben az addigi szürrealista elem mellett már a humor jegyei is megjelennek, habár a Nemesre jellemző örök szorongás, félelem túlsúlyban van. S ezen nincs mit csodálkozni, ha tudatosítjuk, hogy élete ifjúságától fogva menekülésben, száműzetésben telt el. Képei egyik leggyakoribb motívuma az ingaóra, mely gyermekkora óta a halált jelképezte számára (pl. Melankólia c. olaján 1941-ből); az író- és varrógép motívuma is visszatérőben van nála. A gépek mellett a félelmet sokszor horgos csőrű-karmú szörnymadarak jelenítik meg. A szürrealizmussal és a metafizikus festészettel való kapcsolatot tudatosan vállalja. Már 1943-ban kiállított a Minotaurus elnevezésű svéd szürrealista csoporttal Malmöben. Hatalmas (543 X 860 cm) akril festményét, mely Göteborgban van (1967-ből) saját maga Metafizikus kariatídoknak nevezte. Nemes egyébként e skandináv országban egy sereg monumentális alkotás atyja. A sok akril festményen kívül a góbién, márványintarzia, fémzománc és más technikával készített nagyméretű müveket. (A vázlatokat hozzájuk gyakran kisméretű vízfestményekben készíti). Közben Svédországban elismert festővé vált. A Svéd Tudományok és Művészetek Királyi Akadémiájának is tagja. Emellett Csehszlovákiában és Magyarországon sikeres pályájának ugródeszkáin is kiállított. 1966-ban Nemes Endre: Tudálékosság II. 1967-1981) (akril. Prágában, Brnóban és Bratislavában volt gyűjteményes kiállítása, 1971-ben svéd szobrászkollégájával —, Eric Grate-tel — Prágában és Bratislavában, 1982-ben Prágában és Budapesten mutatta be legújabb műveit. A. GÁLY TAMARA
