A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-09-30 / 40. szám
Tudomány-technika A KRAKATAU PUSZTULÁSA Földünkön sokezer kialudt, illetve szunnyadó, időnként aktívvá váló tűzhányó található. Ebből egyértelműen arra következtethetünk, hogy a vulkáni tevékenység bolygónk életében természetes jelenség, noha következményeit tekintve az ember számára nem éppen veszélytelen, kivált ha nagyobb településeket is érint. A legtöbb vulkáni kitörésről persze a közvélemény nem is szerez tudomást, ezek legföljebb tudományos szempontból lehetnek érdekesek, időnként azonban működésbe lép egy-egy nevezetesebb tűzhányó is, s olyankor megszaporodnak a híradások. Ez év tavaszán a Föld három különböző pontján található vulkán felújult aktivitásáról érkezett hír: Kamcsatkán a K/ucsevszkaja Szopka. Flawaii szigetén a KHauea, Európában pedig a szicíliai Etna tört ki. A kitörések emberéleteket szerencsére nem követeltek, a vegetáció azonban nagy mértékben megsínylette „Vulcanus isten kisded szórakozását". Az emberiség a történelem folyamán azonban sokkal veszélyesebb vulkáni kitöréseket is átélt, amelyeknek több tízezer ember esett áldozatul. A szakemberek egybehangzó véleménye szerint az eddig ismert katasztrófák között a legnagyobb méretű a Szantorin tűzhányó kitörése volt Kréta szigetétől északra az Égei-tengerben i. e. 1470 táján, amikoris egy egész civilizáció — a fejlett minószi kultúra — omlott össze néhány nap alatt. ^A kitörést valószínűleg heves földrengések és óriási — a hidrogénbombákat is sokszorosan túlszárnyaló — erősségű robbanások kísérték. A Pompejit és Herculaneumot i. sz. 79-ben elpusztító Vezúv a Szantorinhoz képest csupán „füstölgő pipa" volt, a halálos áldozatok száma azonban itt is tetemes volt. Az újabbkori történelem méreteit és következményeit tekintve legnagyobb vulkáni katasztrófája azonban minden kétséget kizáróan a Krakatau kitörése volt száz esztendővel ezelőtt, 1883. augusztus 26-án és 27-én. Krakatau szigete — amely a rajta található 798 m magas fíakata tűzhányó nevének elferdítése révén kapta elnevezését.-- az indonéziai Szumátra és Jáva szigeteket egymástól elválasztó Szunda-szorosban terül el. Tőszomszédságában fekszik a Verlaten-sziget és a Lang-sziget, és ott volt valamikor a furcsa nevű Polish Flat (Lengyel Kalap) is, amely azonban a kitörés után egyszerűen eltűnt. A szigeteken emberek nem laktak, de mivel a Szunda-szoros régóta fontos hajózási útvonal, a hajósok nem ke-Krakatau szigete az 1883-as kitörés előtt rülhették el őket, gyakran partra is szálltak valamelyikükön. Emellett jávai és szumátrai favágók is jártak ide, hogy a sűrű trópusi őserdő fáiból egy-egy hajórakományra valót elszállítsanak Jakarta vagy Telukbetung kikötőjébe. Az alig 30 négyzetkilométernyi területű Krakatau szigetén számos kisebbnagyobb vulkán meredt az ég felé. Közülük a két legjelentősebb a Perboewetan és a már emlegetett Rakata volt. A nevezetes dátumot megelőzően 200 évvel korábban, 1681 táján észleltek utoljára jelentősebb erupciót a szigeten. A Krakatau természetesen nem váratlanul és nem is előzmények nélkül tört ki. Már az 1870-es évek végén kisebb földrengések jelezték a Szunda-szorosban, hogy a föld mélyéből izgága erők szeretnének kiszabadulni. A lakosság nem lepődött meg túlságosan ezen, hiszen hozzá volt szokva a gyakori földmozgásokhoz. A szeizmikus tevékenység azonban egyre intenzivebbé vált, s ennek következtében a Krakatau szigetén található tűzhányók is felébredtek hosszabb alvásukból. Ezt a tényt nagy zajongással hozták a világ tudomására: 1883. május 20-án óriási robbanások rázták meg a környéket, a hangjuk 150 kilométer távolságban is hallható volt. Másnap a több kilométer magasba emelkedett gőz- és hamufelhöből hamuesö hullott, még egy 480 kilométernyire fekvő településnek is jutott belőle. Egy hét múlva egy vakmerő társaság hajót bérelt Jakartában és elhajózott Krakataura, hogy a helyszínen vegye szemügyre a történteket. A Perboewetan még javában okádta a lávát, a fákat hófehér por lepte el, a sűrűn potyogó horzsakő letarolta az ágakat. Május végére a vulkáni tevékenység alábbhagyott, s ekkor úgy tűnt, hogy hamarosan véget is ér. Június 19-én azonban ismét aktívabbá vált a Perboewetan, s a következő hónapban szinte napirenden voltak a detonációk és a heves földlökések. A környező partvidék lakossága fokozatosan megszokta ezt a jelenséget, semmiféle óvintézkedéseket nem tett. Augusztus 11 -én Ferzenaar holland kapitány ismét a sziget közelében járt (a partra már nem merészkedett), és megállapította, hogy a növényzet teljesen elpusztult. Legalább kilenc működő krátert számlált meg, de a sűrű hamu- és porfelhő és a fojtogató füst miatt képtelen volt megkerülni a szigetet, így az aktív vulkánok számát nem tudta pontosan megállapítani. Ő volt az utolsó szemtanú, aki a szigeten uralkodó viszonyokról a nagy kitörést megelőzően hiteles beszámolóval szolgált. 15 nappal később, 1883. augusztus 26-án vasárnap, helyi idő szerint délután 1 órakor megkezdődött a végzetes kitöréssorozat. A történteket csupán két hónappal a katasztrófa után sikerült rekonstruálni, mindenekelőtt a Szunda-szorosban tartózkodó hajók fedélzeti naplóinak bejegyzései, valamint a jávai, illetve a szumátrai partok mentén szolgálatot teljesítő európai mérnökök és gyarmati tisztviselők elbeszélései alapján. Augusztus 26-án hatalmas robbanások közepette kezdődött el a kitörés. A detonációk hangját 150 kilométeres távolságban is jól hallották; két órával később már olyan hevessé vált a kitörés, hogy a zaja 240 kilométernyire is eljutott. A Krakatautól mintegy 160 kilométerre fekvő Jakartában ágyúlövésszerű hangnak tűnt a robbanás, „az ablakok remegtek, a képek megmozdultak a falon, a csillárok és egyéb függő tárgyak hintázni kezdtek". A szigetek fölé hatalmas füstfelhő telepedett mintegy 25—30 kilométernyi magasságban. A táj fokozatosan elsötétedett, közben megeredt a hamu- és a horzsakőeső is, így nem csoda, ha a sziget környékén navigáló hajók parancsnokai izgatott hangnemben rögzítik megfigyeléseiket a hajónaplóban. A Sir Robert Sale kapitánya a következőket jegyezte fel a kitörési felhőt látván: ......hogy még szörnyűbb legyen az egész, a sűrű felhötömeget tüzes villanások vonták be baljóslatú fénnyel. Kicsit később, úgy 7 óra körül, időről időre az egész jelenetet elektromos kisülések kezdték megvilágítani, majd egyszerre csak a hegy feletti felhők egyike hatalmas fenyőfa alakját öltötte, amelynek törzse és ágai a vulkáni működés képezte villámokból voltak ..." A Krakatau kitörésének java azonban másnapra, augusztus 27-e délelőttiére maradt. Utólag három nagy robbanást sikerült azonosítani, ezek — helyi idő szerint — 530-kor, ö^-kor és 1052-kor következtek be. A legerősebb az utolsónak említett volt. A robbanások hangja nagy területen hallható volt és még olyan távoli helyeken is észlelték, mint a Krakatautól 3224 kilométerre fekvő dél-ausztráliai Elsey Creek, vagy az Indiai-óceánban elterülő Diego Garcia-sziget (3647 km-re van Krakatautól), amelynek lakói segélykérő puskalövéseknek vélték a hangokat. A legtávolabbi pont, ahová a robbanás zaja még elhatolt, a Mauritius közelében elterülő Rodriguez-sziget volt, 4811 kilométernyire Krakatautól. A kitörés tényét természetesen nem csupán a hang adta tudtul a világnak, hanem uoewetan kráter Vertaten sz. 1205m! Jňf J KRAKATAI szigete Polish < \Hat$> Long sz. (135ml •Danan kr. Rakatakr. 01 2 3km (798m) Az 1883. augusztus 27-i kitörés után kialakult geomorfológiai helyzetkép Verlaten'kt ,.í|% ■ry*- \ .***£ \ • jüüiiiw» rjr* K RMKAt-AU vulkanikus homokzátony1 ..... q szigetek eredeti körvonala i.i.i.i.i a beszakadás hatóra Lang sz. Rakata, csonka k rat ere 0 1 2 3 km mindenekelőtt a füst- és hamufelhő, amely'' fokozatosan elborította az égboltot, valamint a hatalmas cúnamik (így nevezik Délkelet- Ázsiában a tengerrengés következtében kialakuló hatalmas hullámhegyeket), amelyek a robbanásokat követően megostromolták a Szunda-szoros mentén elterülő partokat. Maga a vulkáni kitörés alig szedett áldozatokat, a nyomában elinduló szökőár azonban falvakat és városokat semmisített meg, letarolta a partvidéket. A lakosság nem tudott időben elmenekülni, ráadásul a fából készült építmények kártyavárként összeomlottak a rájuk zúduló hatalmas víztömegek alatt (a hullámok magassága nem ritkán elérte a 40—50 métert is). A pánikot fokozta a nappali sötétség is. Olyan vastag por- és hamufelhő lepte el az eget, hogy a napfény képtelen volt áthatolni rajta. A tengeren hánykolódó hajóknak nemcsak a hatalmas hullámhegyekkel kellett megküzdeniük, hanem a fedélzetre zúduló „sáresővel" is. Még Jakartában is észleltek hamuesot és nagyobb horzsaköveket, amelyeket a Krakatau hajított oda. A kitörés augusztus 28-án délután csendesedett el végleg. Ezután lehetett csak eltakarítani a romokat, eltemetni a halottakat. Kb. 39 ezer ember esett áldozatul a katasztrófának, soha még ennyi halottat nem számoltak össze egyetlen vulkáni kitörés alkalmával sem. A szigetek környéke teljesen átalakult. Krakatau szigete kb. a harmadára zsugorodott, a Lengyel Kalap teljesen megsemmisült, ugyanakkor a Verlaten-sziget háromszorosára nőtt. A Krakatau kitörésének nyomait napok, hetek, hónapok múltán is megfigyelhették az egész világon. Kb. 15 köbkilométernyi anyagot mozgatott meg a hatalmas robbanás. Ennek jelentős hányada nem hullott vissza a szigetekre, hanem a levegőbe emelkedve a lökéshullámok jóvoltából eljutott a Föld legtávolabbi pontjaira is. A Krakatau kitörését követően furcsa fényjelenségeket észleltek az égbolton és a Nap körül — ezeket azonban kezdetben nem hozták összefüggésbe a katasztrófával. Később a spektrálanalízis segítségével kimutatták, hogy a fénytüneményeket (a különböző színekben pompázó napkorongot és égboltot) a magasabb légrétegekbe került vulkáni hamunak köszönhetjük. Móra Ferenc különböző szemtanúk nyomán így írja le ezt az Európában is megfigyelt jelenséget: „Délután négy óra felé a nyugati ég a nap körül a kékből átment almazöldbe, aztán opálsárgába, maga a nap halvány rózsaszínben fénylett. Mikor aztán lecsúszott az ég pereméig, az narancssárgára sötétedett, ez fölfelé fehéreszöld övbe ment át, amelyet rózsaszín szegett be, s ez a piros minden árnyalatán keresztül bíborba ment át, s végül gyöngéd ibolyaszínben halt bele a zenit elmosódó kékjébe (...) Az egek színjátéka napkeltekor megismétlődött, de természetesen fordított sorrendben és a keleti égboltozaton. Négy hónapon keresztül mindennap kétszer hasadt a hajnal Európa felett, amely nem tudta, mit lásson a soha nem tapasztalt tüneményben." A hatalmas katasztrófát követően Krakatau szigete fokozatosan újjáéledt. Három évvel a kitörés után már 11 harasztfajt és 9 fűfajt számlált össze a szigeten dr. Treub holland botanikus. Az elmúlt száz év során csupán egyszer, 1929-ben észleltek jelentősebb vulkáni tevékenységet Krakatau szigetén. LACZA TIHAMÉR 18
