A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-09-23 / 39. szám

f Jaszusch Antal (1882—1965) kassai (Košice) festőművész bátran mond­ható a legforradalmibb szlovákiai fes­tők egyikének. A kelet-szlovákiai művészek közül ő volt az első. akinek Bratislavában önálló, Prágában pedig gyűjteményes kiállítása volt (mind­kettő 1924-ben). S ő volt nálunk az első, aki kozmikus témájú képeket festett! Művei legjavát 1920 és 1923 között alkotta, főként saját keserves háborús tapasztalatai alapján. (Éve­kig volt orosz és japán fogságban, maláriát kapott, majd gyalog bejárta Kínát, Indiát, Koreát, Ceylont. Itt ke­resendő tragikus vízióinak eredete.) A háború utáni ember lelkiállapotá­nak változásait, a gonoszság fluidu­­mát ábrázolja —, írta róla a budapesti Nemzeti Szalonban rendezett tárlatá­nak bírálója. Jaszusch 1902—1907 között Bu­dapesten, Münchenbeh és Párizsban látogatta a festőművészeti főiskolá­kat. Kezdetben a posztimpresszioniz­mus, a szecesszió, majd a német expresszionizmus (az ún. Kék lovas csoport), valamint a norvég E. Munch exaltált, nyomasztó légkörű képei ra­gadták meg. Örvénylő ritmusú, moz­galmas festményei formailag a futu­­rizmussal is rokonságot mutatnak, de míg a futuristák a technika csodá­­lói voltaic, Jaszusch veszedelmet lá­tott benne. Alkotásai az emberiséget fenyegető társadalmi és technikai erők látomásai. A második világhá­borút és kozmikus katasztrófákat megsejtő műveivel megelőzte korát. Jaszusch az emberi ösztönöket is a Jaszusch Antal: A város szélén (olaj, 1958). A Kelet-szlovákiai Ga­léria tulajdona, Kassa (Košice). Repro : Bíró Béla. veszélybe sodró, tragikus erők közé sorolta. Ilyen figyelmeztető felkiáltá­sok voltak pl. a Sárga malom. Kék malom, A Nap hatalma. Az élet kör­forgása, Vízözön, Utolsó ítélet. Golgo­ta és más nagyméretű (kb. 3 X 3 m) képei a 20-as évekből. Prostitúció, Leánypiacon, Határvám, Kiűzetés a paradicsomból c. festményeinek át­vitt értelmű erkölcsbírálata szimboli­kus, a korabeli társadalmi viszonyok­ra vonatkoztatható (részben ezért is fogadta a kispolgárság meg nem ér­tése ...) Akárcsak Gwerk, Jaszusch is el­­mélyülten foglalkozott filozófiával. Nirvána, Elődeim, A lelkek vándorlá­sa c. müvei (a 40-es évekből) a misz­tikus, orientalista tanok ismeretéről tanúskodnak. „A művészet jövőbeni útja össze fog kapcsolódni a filozófi­ával" — jósolta a művész egy 1943- ban adott interjúban. Jaszusch új, expresszív tájképtí­pust is teremtett (Falucska a hegyek alatt. Alkonyat stb.), mellyel főleg Bauerra és Gwerkre hatott. Ezekből sem hiányzik a társadalombíráló hang: külvárosi és falusi tájképei a kelet-szlovákiai parasztok és munká­sok nehéz életét ábrázolják. Akár­csak figurális képeire, ezekre is rend­kívüli dinamika, a vonalak kavargó sodrása jellemző. Említett bratislavai kiállítását a kö­zönség, s részben a kritika meg nem értése fogadta. Néhány rajongótól el­tekintve iparművészinek, irodalmi­nak minősítették alkotásait. A mű­vész ezután még néhányszor bemu­tatta képeit (Kassán), majd elkesere­désében évekre visszahúzódott. Köz­ben tovább festett, igaz, kisebb mé­retekben és kevésbé expresszív hangnemben. (1929-ben volt egy kö­zös kiállítása Kassán Halász-Hradillal és Kieselbach Gézával). Nagyszabású gyűjteményes kiállí­tására csak 1958-ban került újra sor (Kassán). Ebben az időben a művész felújult erővel látott neki a festésnek, s néhány képe eléri a virágkor idején született legkiemelkedőbb alkotások színvonalát. (Pl. a tűz c. képe 1961- ből, a Háború 1958—1960-ból, s né­hány tájképe). Más munkái viszont valóban irodalmiságtól túltelítettek voltak, s némelyiküknek a felületes kidolgozást rótták fel. 1962-ben a művészt Kiváló mun­káért kitüntetéssel jutalmazták. 1965-ben Fraňo Gibala szobrásszal közösen, Berlinben állították ki. Ugyanabban az évben. 84 évesen, a kassai kórházban hunyt el. A. GÁLY TAMARA

Next

/
Thumbnails
Contents