A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-09-23 / 39. szám

Szlovákia minden részéből jött emberek — csodálkozva, értetlenkedve néznek ránk és Xéniára. Később, amikor a hiva­talos üdvözlésnek vége, ketten hozzám lépnek: — Miért mondta azt Xénia, hogy az észtek és magyarok a szívükkel is meg­értik egymást — kérdezik. Megpróbáltam tisztázni a kérdést, egy kis előadást tartva, amit néhány adat pontosításával talán itt sem lesz érdektelen megismételni, bár azt hi­szem, sokak számára nem mondok újat. Az észt-magyar rokonság a több ezer éves múltba nyúlik vissza. Még azokból az időkből való, amikor eleink az uráli őshazában, az Uráltól nyugatra elterülő területen éltek. Itt még a halászattal, vadászattal foglalkozó őseink a közös ősi nyelvet, az ún. uráli alapnyelvet beszélték. Az idők során egyes törzsek, népek más-más irányban keresték bol­dogulásukat. A magyarok a Kárpát-medencébe ván­doroltak, az észtek északnak indultak, s meg sem álltak a Balti-tengerig. S nem­csak a két nép távolodott el egymástól, de a nyelvük is megváltozott. így aztán az egykori közös finnugor nyelvből több kisebb-nagyobb nyelvcsalád alakult, köztük a balti finn nyelvek családja is, amelyhez a finn mellett az észt is tarto­zik. Természetesen — sajnos — ma már nincsenek közös, hasonló szavaink. Viszont tudatunkból, akárcsak a többi finnugor nép, így az észtek tudatából sem veszett ki, hogy egykor közös ős­hazában éltünk, hogy távoli rokonok vagyunk. S a rokonságot ápolni kell. Ezért a megkülönböztetett figyelem, ezért azt a bizonyos csodálkozást kivál­tó mondat. S valóban: rövid tallinni tartózkodá­som alatt semmilyen nyelvi vagy más problémám nem volt: értettük egymást, mert akartuk érteni egymást, mert a tudatunkban élő rokoni szálak azonnal bizalmat, kölcsönös szimpátiát vará­zsoltak belénk. Az Észt Szovjet Szocialista Köztársa­ság területe a kb. nyolcszáz szigettel együtt — 45 ezer négyzetkilométer, egyharmada hazánkénak. Lakóinak szá­ma kevés, mindössze másfél millió, a legújabb népszámlálási adatok szerint 90 százalékban észtek. A maradék 10 zöme orosz, a többi pedig csaknem száz különböző nemzetiséghez tartozik. Köztük — mondta egy alkalommal Xé­nia — van egy magyar nemzetiségű is: egy nő, aki itt könyvtáros. Esztónia területe már az i. e. 7. évez­redben lakott volt. Az országot a 13. század elején a német keresztes lova­gok hódították meg, s a városokat — Tallinnt, Tartut, Pamut — a Hanza-szö­­vetség befolyása alá vonták. Háromszáz évvel később az ország háborúskodá­sok során előbb orosz, majd svéd, len­gyel, dán fennhatóság alá került, a 17. század elején aztán egész területe Svédországhoz került. A svédektől száz év múlva I. Péter cár hódította el, azóta Észtország az orosz birodalom része volt. Az észtek a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom másnapján kikiáltották a szovjethatalmat, ám a következő év márciusában a német megszálló csa­patok újra visszaállították a burzsoá köztársaságot. Ez 1940. június 17-ig állt fenn, ekkor szovjet csapatok vonul­tak be az országba, s e kedvező hely­zetben a dolgozók megdöntötték a dik­tatúrát, majd a Szovjetunió 1940. au­gusztus 6-án tagállamainak sorába fo­gadta Észtországot. Az igazi békés bol­dogulás ideje azonban még mindig nem jött el az észtek számára: egy év múlva Hitler csapatai szállták meg az országot, amely 1944 novemberében szabadult fel. Azóta a Szovjetunió egyik legdinamikusabban fejlődő szövetségi köztársasága. Tallinn régi erődítményrendszerének egyik bástyájában hangulatos presszó­kat, kávézókat létesítettek. Itt üldögé­lünk. Egyedüli vendégek vagyunk. A negyven körüli pincérnő meghallva be­szédünket, elnézést kérve közbeszól: — Hogy mondják magyarul: jó na­pot? — kérdezi oroszul. Mondjuk, majd le is írjuk neki. A magyar szó mellé az észt megfelelő kerül: tere. És egészsé­gére? — kérdezzük mi. Most ő veszi kezébe a tollat s leírja: tervis ex. Foly­tatjuk: köszönöm észtül tőnon; kérem szépen — palun; viszontlátásra — head aega, amit úgy ejtenek: ha ajga. Aztán jönnek a számok. Egy — üks; kettő — kaks; három — kőim; négy — neli; öt — viis ... S mindezek után, amikor már összehoztunk egy mini észt-magyar szótárt, jöhet a rendelés: palum kőim vodka. Lydia hozza a vodkát, majd mesél: — Nagyon csendes, békés dolgos, türelmes nép az észt. Minket nem könnyű kihozni a sodrunkból. Még a zenénk is lassú, halk, visszafogott. Él­tünk csendben, befelé fordulva, dolgoz­tunk néha erőnk felett — hogy létez­zünk, fennmaradjunk. Tallinnban a feliratok észt nyelvűek, latin betűsek, a hivatalokon, az üzlete­ken, a buszon, az árucikkek nagy ré­szén. Van észt nyelvű tévé- és rádió­adás, vannak saját újságaik, színházaik. A pincérek vagy elárusítók blúzán, ka­bátján kis tábla, rajta a nevük — előbb észtül, majd orosz betűkkel. Vannak észt nyelven és természetesen oroszul tanító iskolák. A gyerekeken, pontosab­ban a szülőkön múlik, ki milyen iskolába jár, tanul. Igaz, a kölcsönös, kétoldalú megértésnek nincs semmi akadálya, akár észt, akár orosz iskolába járnak a gyerekek. Ugyanis az észt iskolában ugyanúgy kötelezően tanítják az orosz nyelvet, mint az orosz oktatási nyelvű iskolákban az észtet. Ezenkívül még egy világnyelvét: franciát, németet, angolt, spanyolt. Búcsúzunk Tallinntól. Xénia kikísér az állomásra s így bocsájt utunkra: — Tallinn szép, még ilyenkor télen is. De igazán nyárom gyönyörű: amikor hullámzik a tenger, amikor zöldek a fák. Jöjjenek el hozzánk nyáron is: lesz napsütés, lesz dal! Tallinn minden bará­tot visszavár! ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei Jogi tanácsok Cs. B. Magyarországra szándékozik köl­tözni és ebben az ügyben kér tanácsot. Ha magyar és csehszlovák állampolgár házasságot köt, mindketten megtartják eddigi állampolgárságukat. Közös elha­tározással választják meg, melyik or­szágban kívánnak lakni. Ha levélírónk Magyarországra akar átköltözni, akkor a járási rendőrkapitányság útlevélosztá­lyán (oddelenie pasov a víz 00 VB) útle­velet kell kérnie. A kérvényhez a szoká­sos okmányokon (személyi iratok, a bűn­ügyi nyilvántartó igazolásán stb.) kívül Szlovákiában a Magyar Népköztársaság bratislavai fökonzulátusától beszerzett ún. elővízumot is mellékelni kell. Ennek beszerzése 3—6 hónapot vesz igénybe. Amennyiben meg akarja tartani cseh­szlovák állampolgárságát, akkor tartós külföldi tartózkodásra jogosító útlevelet kap. Ha azonban nem kívánja megtar­tani csehszlovák állampolgárságát, ak­kor a járási nemzeti bizottság belügyi osztályán kérnie kell elbocsátását a csehszlovák állam kötelékéből, s ennek alapján a magyar állampolgárságot a magyar hatóságoknál. Amíg csehszlovák állampolgár, termé­szetesen eleget kell tennie a honvédel­mi törvényeken alapuló katonai szolgá­lati kötelezettségének. Ha Magyarországra átköltözve meg­tartja csehszlovák állampolgárságát, akkor a magyarországi jogszabályok szerint mint külföldinek munkavállalási engedélyt kell kérnie a magyar hatósá­goktól. Az útlevél kiadásáért, valamint az állampolgári kötelékből való elbocsátá­sért hivatalos illetéket kell fizetni. Ingóságainak Magyarországra való átvi­teléhez az illetékes vámhivatal engedé­lye szükséges. Részletes felvilágosításokat és a szükséges nyomtatványokat az illetékes útlevélosztályon, a vámhivatalban és a Magyar Népköztársaság főkonzulátu­sán (Bratislava, Palisády 60), valamint a járási nemzeti bizottság belügyi,osztá­lyán kaphat. Cs. L-nek örökösödési ügyben. Az elhunyt után ennek özvegye, vala­mint egyenes ágú leszármazottai — névszerinti és örökbe fogadott gyerme­kei, valamint unokái a törvényes örökö­sök. A nevelőszülők után a nevelésbe fogadott gyermekek nem örökölnek, ha nem történt meg az örökbefogadás. Ha nevelőszülei nem fogadták örökbe, akkor a nevelőapja után nem örökölhet. Nevelőapjának örökösei a saját véfsze­­rinti gyermekei (ha voltak), valamint az özvegye — az ön nevelőanyja, aki után ön szintén nem örököl. Amikor az ön nevelőapja meghalt, in­gatlantulajdonának ügyében az illeté­kes állami közjegyzöség lefolytatta az örökösödési eljárást. Forduljon tehát ehhez, s ott tájékozódjék, kik voltak a törvényes örökösök és mi lett a ház sorsa. B. P.-nek és K. Sz.-nek kárbiztosítási ügy­ben. 1983. április 1 -ével lépett hatályba a 13/1983 (1. 18) sz. pénzügyminisztéri­umi rendelet. A korábbi rendelet hatá­lyon kívül helyezése után ez határozza meg újólag a vagyonkár-biztosítási fel­tételeket. Az eddigi rendelkezések szerint a kár­biztosításnál a biztosító csak a biztosí­tott dolog eltulajdonítása s ennek során keletkezett kár esetén nyújtott kártérí­tést. Ez eddigi biztosítás nem vonatko­zott azokra az esetekre, amikor a tette­sek nem akartak semmit sem elvinni, vagy nem is vittek el semmit, csak betörtek a lakásba (üdülőbe, stb.), hogy ott elrejtőzzenek, vagy kialudják magu­kat, s csak az épületet (ajtót, ablakot) vagy a berendezést rongálták meg s okoztak — olykor jelentékenyebb — kárt. Ezért az új rendelkezések a kárbiztosí­tás új fajtáját vezetik be az ún. vandaliz­mus esetében, vagyis arra az esetre, amikor a tettesek szándékosan meg­rongálják vagy tönkreteszik a biztosított dolgot, anélkül, hogy azt el akarnák tulajdonítani. Ilyen esetben a biztosító szerződéses kártérítési kötelezettségének akkor tesz eleget, ha a károsult jogerős határozat­tal igazolja a károkozás tényét. Ilyen határozat vagy a jogerős bírósági ítélet, illetve a közbiztonsági szerv (nyomozó hatóság) vagy ügyészség döntése a nyomozás, illetve a büntető eljárás megszüntetéséről, abban az esetben, ha a tettest (tetteseket) nem sikerült kinyomozni és elfogni. Ez a szigorított feltétel az esetleges spekuláció vagy a biztosítással való visszaélés megakadá­lyozását célozza. A már eddig is biztosítottak érdekében az idézett rendelet szerint az 1983. április 1-e előtt kötött biztosítási szer­ződések (amelyeket csak a dolgok eltu­lajdonításának esetére kötöttek), ettől a naptól kezdve a tárgyak szándékos megrongálására vagy megsemmisítésé­re is vonatkoznak. A biztosítottak érdekét szolgálja az az új rendelkezés is, amely szerint a bizto­sítás az ingóság (így pl. a gépkocsi) tulajdonában beállott változás (eladás, örökség) esetén nem szűnik meg, ha­nem automatikusan átszáll az új tulaj­donosra (örökösre), éspedig arra az idő­tartamra, amelyre az előző tulajdonos a biztosítási díjat már megfizette. Az eddigi rendelkezések szerint ugyanis a gépkocsi eladásával megszűnt a régi tulajdonos által kötött kárbiztosítás, s így az új tulajdonosnak új biztosítási szerződést kellett kötnie. A régi biztosí­tás érvényességének lejárta után azon­ban az új tulajdonosnak természetesen új szerződést kell kötnie, ha gépkocsiját továbbra is biztosítani kívánja kár ese­tére. Dr. B. G. 17

Next

/
Thumbnails
Contents