A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-09-23 / 39. szám

Szlovákia minden részéből jött emberek — csodálkozva, értetlenkedve néznek ránk és Xéniára. Később, amikor a hivatalos üdvözlésnek vége, ketten hozzám lépnek:

— Miért mondta azt Xénia, hogy az észtek és magyarok a szívükkel is megértik egymást — kérdezik.

Megpróbáltam tisztázni a kérdést, egy kis előadást tartva, amit néhány adat pontosításával talán itt sem lesz érdektelen megismételni, bár azt hiszem, sokak számára nem mondok újat.

Az észt-magyar rokonság a több ezer éves múltba nyúlik vissza. Még azokból az időkből való, amikor eleink az uráli őshazában, az Uráltól nyugatra elterülő területen éltek. Itt még a halászattal, vadászattal foglalkozó őseink a közös ősi nyelvet, az ún. uráli alapnyelvet beszélték. Az idők során egyes törzsek, népek más-más irányban keresték boldogulásukat.

A magyarok a Kárpát-medencébe vándoroltak, az észtek északnak indultak, s meg sem álltak a Balti-tengerig. S nemcsak a két nép távolodott el egymástól, de a nyelvük is megváltozott. így aztán az egykori közös finnugor nyelvből több kisebb-nagyobb nyelvcsalád alakult, köztük a balti finn nyelvek családja is, amelyhez a finn mellett az észt is tartozik. Természetesen — sajnos — ma már nincsenek közös, hasonló szavaink. Viszont tudatunkból, akárcsak a többi finnugor nép, így az észtek tudatából sem veszett ki, hogy egykor közös őshazában éltünk, hogy távoli rokonok vagyunk. S a rokonságot ápolni kell. Ezért a megkülönböztetett figyelem, ezért azt a bizonyos csodálkozást kiváltó mondat.

S valóban: rövid tallinni tartózkodásom alatt semmilyen nyelvi vagy más problémám nem volt: értettük egymást, mert akartuk érteni egymást, mert a tudatunkban élő rokoni szálak azonnal bizalmat, kölcsönös szimpátiát varázsoltak belénk.

Az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság területe a kb. nyolcszáz szigettel együtt — 45 ezer négyzetkilométer, egyharmada hazánkénak. Lakóinak száma kevés, mindössze másfél millió, a legújabb népszámlálási adatok szerint 90 százalékban észtek. A maradék 10 zöme orosz, a többi pedig csaknem száz különböző nemzetiséghez tartozik. Köztük — mondta egy alkalommal Xénia — van egy magyar nemzetiségű is: egy nő, aki itt könyvtáros.

Esztónia területe már az i. e. 7. évezredben lakott volt. Az országot a 13. század elején a német keresztes lovagok hódították meg, s a városokat — Tallinnt, Tartut, Pamut — a Hanza-szövetség befolyása alá vonták. Háromszáz évvel később az ország háborúskodások során előbb orosz, majd svéd, lengyel, dán fennhatóság alá került, a 17. század elején aztán egész területe Svédországhoz került. A svédektől száz év múlva I. Péter cár hódította el, azóta Észtország az orosz birodalom része volt.

Az észtek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom másnapján kikiáltották a

szovjethatalmat, ám a következő év márciusában a német megszálló csapatok újra visszaállították a burzsoá köztársaságot. Ez 1940. június 17-ig állt fenn, ekkor szovjet csapatok vonultak be az országba, s e kedvező helyzetben a dolgozók megdöntötték a diktatúrát, majd a Szovjetunió 1940. augusztus 6-án tagállamainak sorába fogadta Észtországot. Az igazi békés boldogulás ideje azonban még mindig nem jött el az észtek számára: egy év múlva Hitler csapatai szállták meg az országot, amely 1944 novemberében szabadult fel. Azóta a Szovjetunió egyik legdinamikusabban fejlődő szövetségi köztársasága.

Tallinn régi erődítményrendszerének egyik bástyájában hangulatos presszókat, kávézókat létesítettek. Itt üldögélünk. Egyedüli vendégek vagyunk. A negyven körüli pincérnő meghallva beszédünket, elnézést kérve közbeszól:

— Hogy mondják magyarul: jó napot? — kérdezi oroszul. Mondjuk, majd le is írjuk neki. A magyar szó mellé az észt megfelelő kerül: tere. És egészségére? — kérdezzük mi. Most ő veszi kezébe a tollat s leírja: tervis ex. Folytatjuk: köszönöm észtül tőnon; kérem szépen — palun; viszontlátásra — head aega, amit úgy ejtenek: ha ajga. Aztán jönnek a számok. Egy — üks; kettő — kaks; három — kőim; négy — neli; öt — viis ... S mindezek után, amikor már összehoztunk egy mini észt-magyar szótárt, jöhet a rendelés: palum kőim vodka.

Lydia hozza a vodkát, majd mesél:

— Nagyon csendes, békés dolgos, türelmes nép az észt. Minket nem könnyű kihozni a sodrunkból. Még a zenénk is lassú, halk, visszafogott. Éltünk csendben, befelé fordulva, dolgoztunk néha erőnk felett — hogy létezzünk, fennmaradjunk.

Tallinnban a feliratok észt nyelvűek, latin betűsek, a hivatalokon, az üzleteken, a buszon, az árucikkek nagy részén. Van észt nyelvű tévé- és rádióadás, vannak saját újságaik, színházaik. A pincérek vagy elárusítók blúzán, kabátján kis tábla, rajta a nevük — előbb észtül, majd orosz betűkkel. Vannak észt nyelven és természetesen oroszul tanító iskolák. A gyerekeken, pontosabban a szülőkön múlik, ki milyen iskolába jár, tanul. Igaz, a kölcsönös, kétoldalú megértésnek nincs semmi akadálya, akár észt, akár orosz iskolába járnak a gyerekek. Ugyanis az észt iskolában ugyanúgy kötelezően tanítják az orosz nyelvet, mint az orosz oktatási nyelvű iskolákban az észtet. Ezenkívül még egy világnyelvét: franciát, németet, angolt, spanyolt.

Búcsúzunk Tallinntól. Xénia kikísér az állomásra s így bocsájt utunkra:

— Tallinn szép, még ilyenkor télen is. De igazán nyárom gyönyörű: amikor hullámzik a tenger, amikor zöldek a fák. Jöjjenek el hozzánk nyáron is: lesz napsütés, lesz dal! Tallinn minden barátot visszavár!

ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei

Jogi tanácsok

Cs. B. Magyarországra szándékozik költözni és ebben az ügyben kér tanácsot.

Ha magyar és csehszlovák állampolgár házasságot köt, mindketten megtartják eddigi állampolgárságukat. Közös elhatározással választják meg, melyik országban kívánnak lakni. Ha levélírónk Magyarországra akar átköltözni, akkor a járási rendőrkapitányság útlevélosztályán (oddelenie pasov a víz 00 VB) útlevelet kell kérnie. A kérvényhez a szokásos okmányokon (személyi iratok, a bűnügyi nyilvántartó igazolásán stb.) kívül Szlovákiában a Magyar Népköztársaság bratislavai fökonzulátusától beszerzett ún. elővízumot is mellékelni kell. Ennek beszerzése 3—6 hónapot vesz igénybe. Amennyiben meg akarja tartani csehszlovák állampolgárságát, akkor tartós külföldi tartózkodásra jogosító útlevelet kap. Ha azonban nem kívánja megtartani csehszlovák állampolgárságát, akkor a járási nemzeti bizottság belügyi osztályán kérnie kell elbocsátását a csehszlovák állam kötelékéből, s ennek alapján a magyar állampolgárságot a magyar hatóságoknál.

Amíg csehszlovák állampolgár, természetesen eleget kell tennie a honvédelmi törvényeken alapuló katonai szolgálati kötelezettségének.

Ha Magyarországra átköltözve megtartja csehszlovák állampolgárságát, akkor a magyarországi jogszabályok szerint mint külföldinek munkavállalási engedélyt kell kérnie a magyar hatóságoktól.

Az útlevél kiadásáért, valamint az állampolgári kötelékből való elbocsátásért hivatalos illetéket kell fizetni. Ingóságainak Magyarországra való átviteléhez az illetékes vámhivatal engedélye szükséges.

Részletes felvilágosításokat és a szükséges nyomtatványokat az illetékes útlevélosztályon, a vámhivatalban és a Magyar Népköztársaság főkonzulátusán (Bratislava, Palisády 60), valamint a járási nemzeti bizottság belügyi,osztályán kaphat.

Cs. L-nek örökösödési ügyben.

Az elhunyt után ennek özvegye, valamint egyenes ágú leszármazottai — névszerinti és örökbe fogadott gyermekei, valamint unokái a törvényes örökösök. A nevelőszülők után a nevelésbe fogadott gyermekek nem örökölnek, ha nem történt meg az örökbefogadás.

Ha nevelőszülei nem fogadták örökbe, akkor a nevelőapja után nem örökölhet. Nevelőapjának örökösei a saját véfszerinti gyermekei (ha voltak), valamint az özvegye — az ön nevelőanyja, aki után ön szintén nem örököl.

Amikor az ön nevelőapja meghalt, ingatlantulajdonának ügyében az illetékes állami közjegyzöség lefolytatta az örökösödési eljárást. Forduljon tehát ehhez, s ott tájékozódjék, kik voltak a törvényes örökösök és mi lett a ház sorsa.

B. P.-nek és K. Sz.-nek kárbiztosítási ügyben.

1983. április 1 -ével lépett hatályba a 13/1983 (1. 18) sz. pénzügyminisztériumi rendelet. A korábbi rendelet hatályon kívül helyezése után ez határozza meg újólag a vagyonkár-biztosítási feltételeket.

Az eddigi rendelkezések szerint a kárbiztosításnál a biztosító csak a biztosított dolog eltulajdonítása s ennek során keletkezett kár esetén nyújtott kártérítést. Ez eddigi biztosítás nem vonatkozott azokra az esetekre, amikor a tettesek nem akartak semmit sem elvinni, vagy nem is vittek el semmit, csak betörtek a lakásba (üdülőbe, stb.), hogy ott elrejtőzzenek, vagy kialudják magukat, s csak az épületet (ajtót, ablakot) vagy a berendezést rongálták meg s okoztak — olykor jelentékenyebb — kárt.

Ezért az új rendelkezések a kárbiztosítás új fajtáját vezetik be az ún. vandalizmus esetében, vagyis arra az esetre, amikor a tettesek szándékosan megrongálják vagy tönkreteszik a biztosított dolgot, anélkül, hogy azt el akarnák tulajdonítani.

Ilyen esetben a biztosító szerződéses kártérítési kötelezettségének akkor tesz eleget, ha a károsult jogerős határozattal igazolja a károkozás tényét. Ilyen határozat vagy a jogerős bírósági ítélet, illetve a közbiztonsági szerv (nyomozó hatóság) vagy ügyészség döntése a nyomozás, illetve a büntető eljárás megszüntetéséről, abban az esetben, ha a tettest (tetteseket) nem sikerült kinyomozni és elfogni. Ez a szigorított feltétel az esetleges spekuláció vagy a biztosítással való visszaélés megakadályozását célozza.

A már eddig is biztosítottak érdekében az idézett rendelet szerint az 1983. április 1-e előtt kötött biztosítási szerződések (amelyeket csak a dolgok eltulajdonításának esetére kötöttek), ettől a naptól kezdve a tárgyak szándékos megrongálására vagy megsemmisítésére is vonatkoznak.

A biztosítottak érdekét szolgálja az az új rendelkezés is, amely szerint a biztosítás az ingóság (így pl. a gépkocsi) tulajdonában beállott változás (eladás, örökség) esetén nem szűnik meg, hanem automatikusan átszáll az új tulajdonosra (örökösre), éspedig arra az időtartamra, amelyre az előző tulajdonos a biztosítási díjat már megfizette.

Az eddigi rendelkezések szerint ugyanis a gépkocsi eladásával megszűnt a régi tulajdonos által kötött kárbiztosítás, s így az új tulajdonosnak új biztosítási szerződést kellett kötnie. A régi biztosítás érvényességének lejárta után azonban az új tulajdonosnak természetesen új szerződést kell kötnie, ha gépkocsiját továbbra is biztosítani kívánja kár esetére.

Dr. B. G.

17