A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-09-16 / 38. szám

FELD LAJOS 1904-ben, Kassán született. Kilencen voltak testvérek. Rajzolni gimna­zista korában kezdett. 1922 és 1925 között Krón Jenő neves grafikai magániskoláját látogatta. Sokol, Jakoby, Collinásy, Fabini és mások mellett. A rajzolás minden bi­zonnyal Krón hatására vált élete végéig legkedveltebb kifejezési eszközévé. Nem tartotta magát tehetségesnek: amit elért, azt — saját szavai szerint — szorgalmával és szerénységével érte el. A következő éveket (1933-ig) Budapes­ten, a Festőmüvészeti Főiskolán töltötte, majd Kassára (Košice) visszatérve 1933- ban a Kazinczy-társaság tagja lett. Ugyan­abban az évben, két festőtársával közösen először állította ki képeit, melyek arról ta­núskodtak, hogy Feldnek már közvetlenül a főiskola befejezése után kialakult saját stí­lusa. Tematikailag elsősorban a kassai utca és különféle műhelyek élete foglalkoztatta. Rajztechnikájának sajátossága a geometri­kus, határozott vonalak és a jellegzetes apró, bodros, szinte ornamentális vonások párosulásában rejlik. De rajzai csak látszó­lag aprólékosak; valójában mindig marad rajtuk valami befejezetlen, ki nem mondott, s ez adja titokzatos légiességüket, kissé idillikus atmoszférájukat. Legszívesebben barna tussal és tollal rajzol, s munkáit gyak­ran lavírozza. Grafikái mégis színgazdagok, amit a fény-árnyékkal való játéknak és a vonalak változó sűrűségével elért valőrök­­nek köszönhet. Sok szénrajza is van, de bonyolultabb grafikai technikát (például maratást) ritkán használ. 1935-ben Feld grafikai magániskolát nyi­tott Kassán. A következő három évet az Alacsony-Fátra vidékén töltötte, rajzolással. A mai kassai képzőművészek mintegy két­harmada az ő „keze alól" került ki (így pl. Eckerdt, Račko és mások). A háborús évek kényszerű szünetét kivéve csaknem 25 évig folytatott pedagógiai tevékenységet. Feldnek szomorú sorsa volt. Kisgyermek korában átvészelt nehéz betegsége egész életére megbélyegezte (ez is közrejátszott pályaválasztásában ...). 1944-ben családja húsz másik tagjával együtt származásáért az oswieczimi koncentrációs táborba hur­colták. Egyedül ő élte meg közülük a felsza­badulást. A lágerben a hírhedt Mengele doktor parancsára az egyes foglyokról és típusokról rajzportrékat kellett készítenie, így fennmaradt néhány ottani rajza, köztük pár csoportkép is. Az átélt borzalmak ter­mészetesen örökre meghatározták jövőbeni művészetét. Az emlékezést a felejteni pró­bálás, majd az új talajkeresés követte, a szorongás kitörölhetetlen jelenlétével (akárcsak Nemes Endrénél...). 1945 után rövid ideig Kassán maradt, majd szintén megmenekült húgához költö­zött, Bratislavába, de 1949-ben végérvé­nyesen Kassára tért vissza. Kassa mellett a Szepesség és Gömör vidéke került érdeklő­dése középpontjába. Zvolen környékét Ba­­zovskýval járták be. A szepesi, krasznahor­­kai s más várak romjainak emlékét nem egy rajza őrzi. Annak ellenére, hogy ezek a rajzok technikailag színvonalasak, már szin­te kizárólag csak dokumentumjellegűek. Az utolsó években Feld Lajos néhány korábbi témájához is visszatért. A. GÁLY TAMARA FElP IAJOS

Next

/
Thumbnails
Contents