A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-09-16 / 38. szám
hallgatta az oktatást, de csak oly szemtelen meghittséggel ugrott a nagysága ágyára, mintha ehhez joga volna. És a nagysága meggyúrta finom kezével, és a paplanéba burkolta. Ettől még el is lustult a kutya, s sehogy sem tetszett neki éjszaka a kuckóban való alvás. A nagysága csakugyan nem volt már olyan jó, mint azelőtt, sokat szidta, kergette, korholta a szegény cselédet, aki akárhogy iparkodott, nem tudott a nagysága ízlése szerint főzni. Végre is bekövetkezett, amit már előre látott, a nagysága fölmondott neki. — Ugye, megmondtam? — panaszkodott Bodrinak. — Van egy kis pénzecském, ne félj, hogy koplalnod kell mindjárt, de az úri módnak vége, és ha megint oly soká jutok helyhez, jön a koplalás is. Bodrit azonban a‘küszöbön levő nyomor sem tette komolyabbá, sőt még jobban húzott a nagyságához, aki vele szemben úgy viselkedett, mintha nem is mondott volna föl neki. Mikor a tizennégy nap letelt. Borbála összeszedte szegényes holmijait, és beállított a nagyságához. — Csókolom a kezét, nagysága. Ha föl tetszett is mondani, mindig imádkozni fogunk a nagyságáért, hogy eddig jó volt hozzánk. — Mit gondol? A Bodri itt marad. Csak nem engedem őt is csavarogni? No ilyet; idehozza a kutyáját, megkedvelteti velem, hogy nem is tudok nélküle élni, s most elvinné. Borbála magánkívül kiáltotta: — A kutya az enyém! Nem hagyom itt, én neveltem öt fel keservesen, én dolgoztam érte, engem szeret legjobban, nem hagyom itt. ■A Én váltottam neki márkát, az én nevemre van írva, s ha mindjárt nem takarodik, rendőrt hivatok. Borbála rémülten látta, hogy a szegény ember a kutyáját sem védheti meg a gazdag ellen. Elhallgatott, de nem adta meg magát. Fél szemmel intett Bodrinak, aki megértette, s mikor Borbála kinyitotta az ajtót, hirtelen iramodással kint termett a folyosón. — Bodri, Bodri! — kiáltott a nagysága, de már késő volt, az öreg Borbála már kint volt szintén, és diadalmasan szaladt a kutyája után. — Te édes, hűséges, drága fiacskám, te, nem hagytad el vén anyádat, mindig mondtam, hogy te hü, becsületes kutya vagy, odafönt tejbe-vajba fürösztöttek, de én az életemet is odaadnám érted. S boldogan és háládatosan Bodri iránt kereste föl a régi kvártélyát, ahol szívesen látták, mivel megmondta, hogy helyben volt, és van pénze. Bodrinak azonban nem tetszett a szokatlan környezet, s csak nyugtalankodott, egyet-kettőt vakkantott, s mikor esteledett, kínosan szaladt Borbálához, majd az ajtóhoz, és kaparászott rajta. — Nem megyünk már oda vissza, kutyuskám — magyarázta neki Borbála —, de azért ezentúl is imádkozunk a nagyságáért, mert jó volt hozzánk. Másnap reggel az első ajtónyílásra Bodri kiiramodott, és nem jött többé vissza. DÉNES GYÖRGY KÉT VERSE Csoda Álom és arcok Az égen kékes-szürke fel legek; de mi van fönt, a csillagok honában, hol annyi halvány rügyecske remeg a vég heteden jeges" éjszakában ? Azon túl vajon mennyi nap kereng, mennyi hold küldi lanyha sugarát? Egy titkos ének hő szívembe zeng, kifestik bennem egy bűvös virág. Csoda a föld, csoda a végtelen, s hogy fölfoghatom értelmét, az is, a köd-világok így élnek velem. Ha éjfelén zsibbadt szívvel meghalok én, halottaim, milyen élőn jöttök elém. Találkozunk újra, újra, beszélgetünk, kibomlik és messze csillog az életünk. Mit mondotok ? Nem is tudom, nem is tudom. Boldog szívvel lépegetünk a fényúton. És amit a képzelet még tovább nagyit, az sem kancsal és az sem hamis, arra is talál okot az értelem. KISS PÉNTEK JÓZSEF A mama keze már föld 1. Már föld. Már gyökér. Koponyájáról lepergett a dér. Szeme: már eső. Szíve: reggeli kenyér. 2. Énbennem minden hantot zöldre vált a gyom. De fehér csillag izzik ágyamon. Mama, már minden hantot eláraszt a gyom! 3. Már föld. Már gyökér... Koponyámat hajnalra felveri a dér. A szemem, a szívem még helyén... 4. Csupa kihívás az éj: befelé! Már mindig: előre! Visszafordu/hatatlanul. CSÁKY KÁROLY idill N a búzatáblák szélén mint kiszögezett kerítéslécek őrt állnak a piros pipacsok lassan a föld is kiszorítja a múltat s mi termelünk vadvirágokat e kulturált világban hogy lehessünk hírmondók múlt és jövendő között NAGY LÁSZLÓ FELVÉTELE 11
