A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-09-09 / 37. szám
Csak egy percre... CSICSAY ALAJOS SZABÓ DEZSŐT, ezt a rövid hajú, élénk pillantásé, barátságos vegyészmérnököt úgyszólván mindenki ismeri Kamocsán (Komoča); szülőfaluja határán túl ellenben azt már kevesen tudják róla, hogy a főiskolát kitüntetéssel, pontosabban vörös diplomával sikerült befejeznie. — Utad e figyelemre méltó tanulmányi sikerig ? — Huszonnyolc éves vagyok, 1955 februárjában születtem. Az általános iskola első öt osztályát otthon, Kamocsán végeztem, majd az érsekújvári kilencéves alapiskola tanulója lettem. Ehhez az iskolához, egykori tanítóimhoz és diáktársaimhoz ma is még rengeteg kedves emlék fűz. Középiskolai tanulmányaimat ugyancsak Érsekújvárott, a magyar tanítási nyelvű gimnáziumban végeztem. Az itt töltött négy esztendő során nemcsak életre szóló barátokat szereztem, hanem megalapozott tudást és hasznos tapasztalatokat is. Most nemcsak az előirt tananyagra gondolok, hanem a megfelelő pályaorientációra, a helyes értékítélet és a megfelelő emberi kapcsolatok kialakítására; egyszóval számos lényeges, de olykor talán nem is tudatosított pedagógiai és nevelő tényezőre. — Hol szerezted meg a vegyészmérnöki diplomát? — Pardubicén, a Vegyésztechnológiai Főiskolán 1979-ben, a fizikális és analitikus szakon. — Eredetileg biológus, talán botanikus szerettem volna lenni, de a dolgok rendje ügy hozta, hogy vegyészmérnök lett belőlem, amit azonban egy pillanatig sem sajnálok. — Mit mondhatnál el a munkahelyedről, beosztásodról? — Három éve már, hogy az Érsekújvárt Járási Egészségügyi Állomáson, a munka higiéniája főosztályának laboratóriumi részlegén dolgozom. — Hadd kérdezzem meg: szabadidőben kapcsolatot tartasz a CSEMADOK-kal is? — Természetesen, hiszen 1972 óta vagyok tagja a szövetség kamocsai helyi szervezetének. Eleinte a színjátszó csoportban vállaltam apróbb szerepeket, később pedig, amikor a SZISZ helyi szervezetének elnöke lettem, esztrádmüsorok. emlékestek szervezésében működtünk együtt a CSEMADOK helyi szervezetével. Főiskolai éveim és a tényleges katonai szolgálat letöltése után újra bekapcsolódtam a CSEMADOK-munkába, sőt, pénztárosként a kamocsai szervezet vezetőségének is tagja vagyok. — A színjátszó csoport tagjaként a közelmúltban ismét színpadra léptél... — Őszintén szólva inkább néző lennék, mint szereplő, de azért a közös ügy érdekében, no meg a társaság kedvéért alkalomadtán egy-egy kisebb szerepet is elvállalok. A vegyészek a tartózkodóbb természetű műszaki értelmiség sorába tartoznak, én mégis szükségét látom annak, hogy minél többen kapcsolódjanak be a CSEMADOK munkájába, hiszen a szövetség tevékenysége csak így lehet még hatékonyabb, még eredményesebb. Úgy érzem, hogy a felnőttebb tizenévesek és az én korosztályom különösen sokat tehet erínek érdekében. ŐSZI IRMA X-ék a hetediken A klasszikus íróról elnevezett utca hármas számú lakótömbjének hetedik emeletén, a negyvenes ajtóra két névtáblát szögeztek ki: Dr. XX és Ing. XV felírással. Ebből is látszik, hogy e két akadémiai titulust viselő lény egyike nő, a másik pedig férfi. Ennél többet a lakók nem tudtak róluk, mégis tisztelettel, majdnem lábbujjhegyen lépkedtek el a két átlagon felül képzett lakótárs ajtaja előtt. Csak a közvetlen szomszédok tudták, hogy létezik egy harmadik tagja is e családnak, akinek a neve ki tudja miért nem került ki az ajtóra. Ő maga legtöbbet az erkélyen tartózkodott egy ruháskosárban, s feltehetően igen jól érezte magát puha vackán, mert alig hallatott hangot. Az egyik szomszéd, valami szürke hivatalnok, naphosszat leselkedett, hátha megtud valamit e rejtélyes családról. Ilyenek ezek az értelmiségiek természetüknél fogva, de minden kíváncsisága hiábavaló volt. így hát viszszatért régi szokásához, olvasgatott és jegyzetelt. mint valami tudományos dolgozó. S ekkor csoda történt. Virágporral megrakodott méhecske repült az erkély fölé. Elszállt minden ablak előtt, mintha ö is kíváncsi lett volna, vajon mi történik odabenn. Végül megállapodott doktor XX és XY mérnök balkonajtaja előtt, s a résen át lopva a szobába surrant. Almavirág-illatot hozott magával, s bizonyára ezzel izgatta fel doktor XX-et. Doktor XX szélesre tárta az ajtót, a méhet kiengedte, s a ruháskosárból kivette a pár hónapos kis porontyot. Előbb magasra emelte, majd kitartotta a szörnyű mélység fölé, amitől a hivatalnok bőre megborzongott. A csöppség ahogy a végtagjait nyújtogatta, vízből kiemelt békára emlékeztetett. Micsoda barbárság, gondolta a hivatalnok. Komámasszony érett már a dinnye? Bemutatták a kalászi (Klasov) iskolások; 1959 A párok egymás mögött állnak, mindkét kezükkel szorosan fogják az előttük álló derekát. A sor körül járkál egy vevő a gyerekek közül. Egy másik gyerek lesz a „Komámaszszony", aki felel neki: Vevő: — Komámasszony, érett már a dinynye? Komámasszony: — Olyan mint a kis gombostűfej. (Erre a vevő továbbmegy.) Vevő: — Komámasszony, érett már a dinynye? Komámasszony: — Olyan mint egy nagy gombostűfej. (A vevő tovább megy.) Vevő: — Komámasszony, érett már a dinynye? Komámasszony: — Olyan mint a hordó feneke. (A vevő továbbmegy.) Vevő: — Komámasszony, érett már a dinynye? Komámasszony: — Már érett. Most a vevő próbál egyet kihúzni a dinnyék közül. Ha sikerül, akkor most már ketten fognak kihúzni a dinnyék közül. így folytatják, míg el nem fogy a dinnye. Végül még kiejti szegényt. Ám doktor XX bízott magában. A csecsemőt arccal a távoli kertek felé fordította és így szólt hozzá: — Látod, Xénia, ilyen a világ! A baba pici öklét a szájába dugta és erősen nyálazott. Doktor XX elégedetten emelte vissza csemetéjét a ruháskosárba és egy pillantást vetett a lélegzetét visszafojtó hivatalnokra mintha azt mondta volna: — Látja, így kell gyereket nevelni. Persze a hivatalnok ezt nem értette meg, de mint jómodorú emberhez illik, tisztelettel odaköszönt; — Kezét csókolom! Mese kitérővel A férfi elhatározta, hogy megnősül. Elég régen együttjárnak már, és minden szempontból egymáshoz valók — gondolta. Mikor megmondta Zsónak, hogy nőül venné öt, a lány felnevetett és így szólt; — Ne bolondozz Bibi, hiszen még a nevedet sem tudom. — Tuloky Tóbiás — hajolt meg előtte a fiú, ahogy régi polgári családokban illett bemutatkozni hajdanán. Zsó ezen még jobban kacagott. — Nahát! Hogy neked micsoda jó humorod van. Hogy találtad ki ezt a hülye nevet? — Nem találtam ki. Én valóban Tuloky Tóbiás vagyok. — Viccelsz, Bibi? Köcsögjáték Felsőkirályi (Horná Králové) 1956. Bemutatták az iskolás fiúk. Szereplők: gazdasszony, kutya, macska, kislány. A többi gyerek a köcsög. A gyerekek leguggolnak, a gazdasszony úgy tesz, mintha tejjel töltögetné a köcsögöket. A kislányra bízza, hogy vigyázzon reájuk. A gazdasszony elmegy kapálni, a kislány elkezd játszani a babájával, s nem vigyáz a köcsögökre. Jön a macska, és a kutya. A macska lenyalja a köcsögökről a tejfelt, a kutya feldöntögeti a köcsögöket. A köcsögök a kislányok egymás mellett guggolnak, s mikor a kutya feldöntögette őket, mind jobbra dőlnek, s egymás vállára hajtják a fejüket. Mikor visszajön a gazdasszony, látja a feldöntögetett köcsögöket, kérdi a kislánytól, hogy hová lett a tej? A kislány azt mondja megitta a kutya. Erre a gazdasszony elveri a kislányt, hogy mért nem vigyázott a tejre, a köcsögökre? Aztán kérdezi a kutyát, hogy rr*i lett a tejjel, a kutya ráfogja a macskára, hogy az itta meg. Az meg a kutyára fogja. Ezen veszekednek, míg a végén a gazdasszony jól elveri mind a kettőt. — A nevemre voltál kiváncsi, nem? Most már hallottad. — Nem. Ez nem lehet. Hogy állíthatnék a diákjaim elé egy ilyen névvel, Tulokyné? Rajtam röhögne az egész osztály, sőt az egész iskola. — Az első napokban, s aztán megszoknék. — Bibi, változtassál nevet! — Nem. Ha akarsz jössz így, ha nem, ég veled. — Bibi, nem tehetem — szólt elkeseredve Zsó, s azzal elváltak. A lány hozzáment egy jónevű cukrászhoz, aki rlyáron fagylaltot árult, télen cukorvattát, s így rengeteg pénze volt. Zsó újtipusú Renaulton járt. Bibi egy öreg Skodán. Zsó töméntelen ékszerre tett szert. Bibi meg diplomára. Zsónak pénze is volt, amennyit akart, de nem szerette a cukrászt. Egyszer azt mondta rá, primitív. És kérte Bibit, hogy néha találkozzanak. A férfi ismét házassági ajánlatot tett. — Komolyan gondolod? — kérdezte Zsó. — A legkomolyabban — válaszolta Bibi. —- De hiszen fiam van — mondta Zsó. — Egy gyerek nem akadály — felelte Bibi. Mindez nyáron történt, a vakáció alatt. És érdekes, senki sem nevetett, amikor Zsó az osztálykönyvbe beírta új nevét. E mesében további fejleményekről nem esik szó. Vakhuszár Két fiúnak bekötik a szemét, ezek lesznek a „vakhuszárok". Ezután két erősebb fiú a nyakába veszi a vakhuszárokat. Most megindulnak egymás felé a „lovak" de persze a két huszár nem látja egymást. Amelyik el tudja lökni a másikat a ló nyakáról, az lesz a győztes. A többiek nagy nevetéssel, kiabálással biztatják őket, és vigyáznak, hogy mikor a huszár leesik, ne üsse meg nagyon magát. Hoppon maradt vőlegény Fiúk-lányok közös játéka. Eggyel több a fiú, mint a lány. Külön csoportban állnak a lányok, külön a fiúk. A lánypk összesúgnak, hogy ki melyik fiút választja. Ha kész, egy fiú elindul a lányok felé. Meghajol az egyik kislány előtt. Ha eltalálta, hogy a kislány öt választotta párnak, megfogja a kezét és párosával oldalt állnak. Ha nem találta el, visszamegy a többi fiú közé. A párok egymás mögé állnak kaput képezve. Addig próbálgatják, míg mindenki ráakad a párjára. Aki pár nélkül maradt, az lesz a Hoppon maradt vőlegény. Átfut a gyerekek összefogott felemelt karjuk alatt s azok jól megpaskolják és megcsipkedik. Hemerka Olga gyűjtéséből GYERMEKJÁTÉKOK 22
