A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1983-09-09 / 37. szám

A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS ÉS A TÖRTÉNETI TUDATFORMÁLÁS

Ginzery Árpád beszélgetése Kiss József kandidátussal, az SZLKP KB Marxizmus- Leninizmus Intézetének tudományos munkatársával. A beszélgetés a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adásának Rádióegyetem című műsorában hangzott el, 1983. augusztus 28-án.

G. Á: A Szlovák Nemzeti Felkeléssel kapcsolatban gyakran hangzik el, hogy a szó valódi értelmében elevenen ható, mában élő örökség. S ennek egyik beszédes jeleként tudatosítjuk, hogy a felkelés nemcsak évfordulós téma. Olyan történelmi hagyomány, melynek megvan az ismétlődő évfordulók által táplált ünnepi hőfoka, de hatóereje minduntalan érezhető az egész politikai—szellemi közéletben.

K. J.: Persze, az elmondottak inkább egyfajta állapotként ragadják meg múlt és jelen szoros kapcsolódását. A múlt közvetlen hatása a mára különböző folyamatok kölcsönhatásának eredménye. S ennek megvan a maga tudatformáló eszköztára és mechanizmusa. G. Á.: Gondolom, ezen belül elsődleges szerepet tölt be a tudományos kutatásokra épülő történeti publicisztika.

K. J.: Nos, ez kissé vitatható megállapítás. Vannak, akik egy-egy történelmi film vagy regény hatását sokkal erőteljesebbnek tartják a nagyhatalomnak számító közírásénál. A tudatformálást szolgáló műfajskála összhatását tekintve azonban, azt hiszem, jogos a publicisztika élre sorolása. A hazai történeti bibliográfiákban a Szlovák Nemzeti Felkeléssel foglalkozó írások egész köteteket tesznek ki. Persze a mennyiség önmagában véve még nem feltétlenül perdöntő bizonyíték. A publicisztika e gazdag áradása mindenekelőtt a felkelés iránti rendkívül megnövekedett érdeklődésre vall. Végső kihatásában azonban egy pótolhatatlan szerepkör betöltésére is figyelmeztet.

G. Á.: Ami nyilván a szaktudományok nyújtotta ismeretek kivetítésében, közvetítésében, a köztudatba való átvitelében jelölhető meg.

K. J.: Ez így igaz. S erre utalni, úgy tűnhet fel, nem több magától értetődő összefüggésnél, tehát puszta evidencia hangoztatásánál. A Szlovák Nemzeti Felkelés vonatkozásában azonban a tudományos kutatás és a publicisztika kapcsolatának történeti tudatformáló ereje sajátos szerepet és hangsúlyt kapott. Tudjuk, hogy a felkelés történeti értékelését a hazai marxista-leninista történetírás megizmosodásának próbatételeként is értelmezhetjük. Az is ismeretes, hogy a történeti kutatások eredményei csak fokozatosan csapódnak le a köztudatban.

G. Á.: Nos, a felkelésről joggal elmondható, hogy a köztudat szinte magába szívta a történeti kutatás legújabb eredményeit.

K. J.: Azért nem áttételek nélkül. A Szlovák Nemzeti Felkeléssel kapcsolatos publicisztika elemző feldolgozása deríthetné ezt ki. Úgy hiszem, az ezirányú fáradozás nem lenne felesleges, sőt kifejezetten izgalmas feladatot jelentene annak nyomon kísérése, hogy a felkelés a legszélesebb közgondolkodásban olyan forradalmi fellépésként él, amellyel kezdetét vette a nemzeti és demokratikus forradalom. A felkelés forradalmi átalakítást elindító szerepének a maga egészében való kidomboritása többek között szorosan összefonódott a cseh-szlovák viszony szocialista szellemű rendezésének kiteljesedésével is.

G. Á: A történelmi tudat közvetlen szellemipolitikai hatóerővé válása tehát tudományosság és cselekvő közgondolkodás egymásra utaltságát bizonyítja.

K. J.: De egy kapcsolatrendszer konkrét működésének szinte tapintható érzékelésére is ösztökél bennünket. A felkeléssel kapcsolatban csakis így kaphat határozott körvonalakat mindaz, ami a múltból a mába vezet. S így érthető meg a felkeléssel foglalkozó történeti publicisztikának a tudatformálás egyéb területeit is átható és a művészetet is befolyásoló szerepe. Tehát a publicisztikának az az erjesztő hatása, mely nemcsak történelmi ismeretek közvetítésében merül ki, hanem a múlt minél teljesebb társadalmi méretű birtokba vétele iránti igény felkeltésében és szolgálatában is. Meg merem kockáztatni a megállapítást, hogy e társadalmi tendencia egyik közvetlen bizonyítékának tekinthető a dokumentummüvészet ábrázolási módszerének a felkelés tematikájára való kiterjesztése is.

G. Á.: A hazai történelmi ún. dokumentáris játékfilmeknek rhegvan a hetvenes évek első felébe visszanyúló hagyománya.

K. J.: Igen. Ekkor készül a müncheni eseményekről szóló az árulás napjai és a Szokolovo című többrészes történelmi dokumentumfilm. Születésükben minden bizonnyal közrejátszott a Nagy Honvédő Háborút bemutató Felszabadítás című hatalmas szovjet filmeposz hatása. Megítélésem szerint azonban legalább ilyen ihletést adott a történelem minél teljesebb, szinte katartikus erejű közelhozásának szándéka is.

G. Á.: Nyilván ugyanez húzódik meg a Szlovák Nemzeti Felkelés negyvenedik évfordulójára készülő többrészes történelmi filmfreskó elkészítésének hátterében is.

K. J.: Nem véletlen, hogy e készülő filmsorozat forgatókönyvének társszerzője Viliam Plevza akadémikus. A tudományos igényesség és hitelesség, valamint művészi megjelenítés, sőt minden bizonnyal újjáteremtés párosítására épülő történelmi összkép megteremtése vezérli e vállalkozást. S úgy vélem, e szintézisre való törekvés az, ami itt leginkább figyelmet érdemel. Mert igaz az, hogy már korábban is történtek hasonló jellegű kezdeményezések, de ezek mögött is kimutathatóan a történelmi körkép teljességigénye munkál. S ez az igény, amely természetesen különböző színvonalú és hatásfokú kísérletezésekben ölt testet, csak szélesebb társadalmi talajon sarjadhatott ki, a közgondolkodás és a történelmi valóság tudományos feltárásának érezhető összhangba kerüléséből. S ami így összegezödik a filmvásznon, a történeti publicisztika társadalmi gyürűzésének tükörképe is.

G. Á.: Talán kissé megragadtunk a filmművészetnél.

K. J.: De hát végül is a történelmi tudat elevenségét akarjuk érzékeltetni. A történelem közvetlen jelenvalóságát, a múlt megfoghatóságának társadalmi méretű igényét, ami minél teljesebb, a dokumentumeredetiség utólagos köntösét is magán viselő valósághűséghez ragaszkodik.

G. Á.: Nos, ezekután felvetődhet a kérdés: a hazai magyar publicisztika vajon miként illeszkedik a tudatformálás jelzett hatásmechanizmusába ?

K. J.: Azt hiszem, itt mindenek előtt arra kell utalni, hogy a felkelés hagyatéka nemzetiségi publicisztikánkban a rész és egész viszonyaként jelentkezik. Ismeretes, hogy a felkelés internacionalista jellegének markáns vonása a magyar, többségében dél-szlovákiai antifasiszták részvétele. A hazai magyar sajtóban a felkelés örökségének ápolása szorosan összefonódik a magyar antifasiszták harcának internacionalista hagyományaival.

G. Á.: Talán úgy is mondhatnánk, hogy a magyarok részvétele egyfajta szemléleti aspektus is, amely segítségével jobban megközelíthető a felkelés a maga egészében.

K. J.: A felkelés ezen keresztül tapad a nemzetiségi önismeret és önértéktudat egyéb tényezőihez, s érzésem szerint olyan mértékben, ahogy ezt a részvételt sikerül minél tágabb és szervesebb beágyazottságban szemlélni, vagyis a felkelés lényegéhez tartozó történeti-társadalmi folyamatok részeként értelmezni.

G. Á.: Ez viszont nyilván sajátos követelményeket támaszt a széleskörű hatást biztosító publicisztikai műfajokkal szemben.

K. J.: Megítélésem szerint olyan megközelítést és hangvételt kíván, mely képes az egyéni indíttatású, de közösségi központú élmény-, tapasztalat- és gondolatvilágot tágabb történeti és társadalmi-politikai összefüggésekhez kapcsolni.

G. Á.: Vagyis gondolattelítettséget kíván, ami viszont értelemszerűen együtt jár kellő történelemismereti háttérrel is.

K. J.: Ezirányú, de sajnos megszakadt, illetve torzóban maradt kezdeményezések Tőzsér Árpád és Bábi Tibor nevéhez fűződnek. Tőzsér a hatvanas évek első felében több, a felkelés ihlette írásában a Hét és az Irodalmi Szemle hasábjain viaskodott annak a problémának szövevényes bonyolultságával, ami a haladást képviselő, sokszor maroknyi zászlóvivők tettei és szerepvállalása, valamint egész népközösségek tudatának alakulása közötti kapcsolatban jelentkezik. Bábi Tibor a hetvenes évek közepén az Új Szóban viszont egyéni sorsok tükrében lázasan, leegyszerűsítésektől mentesen kereste, kutatta múlt és jelen kapqsolódásának sokszor nehezen kihámozható történeti, társadalmi, politikai összetevőit. Szeretném hangsúlyozni, hogy a meditáló szemléletbe mindkettőjüknél, ha nem is közvetlenül, de sokban belejátszott a tudomány feltárta történelmi kép hatása. Tözsér a hatvanas évek elején látható érdeklődéssel kísérte a felkeléssel foglalkozó, a szemléletében akkor megújuló történetírás friss, a szlovák publicisztikában lecsapódó eredményeit. Több ilyen jellegű írást fordított le szlovák lapokból. Bábi a hetvenes években pedig a rá jellemző szenvedéllyel és polemikus hévvel fordult a távolabbi, de főleg az ún. félmúlt felé, miközben egyre égetőbb szükségét érezte a történeti szakirodalomból is táplálkozó impulzusoknak.

G. Á.: Persze a gondolatok szabadabb csapongását is lehetővé tevő esszészerűség azért nyilván nem az egyedüli és kizárólagos hagyományápoló zsáner.

K. J.: Kihangsúlyozásukkal inkább a felkelés tudatformáló hatásának a nemzetiségi közegben érvényesülő bizonyos sajátszerűségét kívántam érzékeltetni, az egyéni prizma és a tudományosan feltárt sokrétű történeti valóság szinkronba hozásának bizonyos útját.

G. Á.: Ezekután miben összegezhetnénk a beszélgetést?

K. J.: Meggyőződésem, hogy nemzetiségi publicisztikánknak is elengedhetetlen feltétele a tudományosság és a közgondolkodás szoros, szinte közeiedőszerű kölcsönhatása, ami nem valamiféle ösztönszerű folyamat. Intenzívebbé tétele a publicisztika és a történeti kutatás közös feladata.

Nyáresti találkozás egy fiatal művésszel

¥

A Szlovák Zenei Alap és a Fővárosi Képtár dicséretreméltó kezdeményezésként néhány éve hangversenyeket rendez az e célra átalakított Klarisszák templomában. A legutóbbi, augusztus 8-án tartott hangversenyen egy fiatal szlovákiai zongoraművész, Máté Péter kultivált játékában gyönyörködhettünk. A Bach, Mozart Beethoven és Hatrik műveiből gondosan összeállított mősor híven tükrözte a mindössze húszéves művész sokrétű tehetségét — a terem nem minden szempontból megfelelő akusztikai adottságai ellenére is. A hangversenyt fokozott érdeklődés kísérte, s Máté játéka csak azokat lephette meg, akik először hallották őt

Nagyobb közönség előtt tavaly mutatkozott be először Trenčianske Teplicében a Fiatal Előadóművészek Seregszemléjén, ahol elnyerte a legjobb előadóművésznek járó Kritikusok Díját. E siker alapján hamarosan bemutatkozott Szlovákia fővárosában is, ahol — mint a kassai IKošice) konzervatórium frissen végzett növendéke — Beethoven 3. zongoraversenyének szólistájaként hallhattuk a Szlovák Filharmónia Kodály-centenáriumi hangversenyén. Idén tavasszal azután ismét találkozhattunk vele a Mirbách-palota hangversenyeinek műsorán.

A szerény pelsőci (PlešivecJ fiatalember azóta sikeresen elvégezte a prágai Zeneművészeti Akadémia zongoraszakának első évfolyamát Valentina Kameníková docens osztályában. Most újabb nagy művészi feladatok előtt áll: szeptemberben Belgrádban ifjúsági versenyen vesz részt, októberben pedig ő képviseli hazánkat a Bratislavai Zenei Ünnepségek keretében zajló Ifjú Művészek Nemzetközi Fórumán.

VAJDA GÉZA

j (Fotó: Prandl S.)

15