A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-09-09 / 37. szám
if KV ■ WMN Azok gyülekeznek a magyar tannyelvű gimnázium egyik emeleti osztályában, akik öt évvel ezelőtt mondtak búcsút a dunaszerdahelyi (Dunajská Stred i) iskolának, a szorongást és megnyugvást egyfor mán osztó tantermeknek és a tantestületnek. A főiskolán, az életben szerzett ta pasztalatokat hozzák vissza — ha csak egy délutánra is — magukkal. És mintha szűk lenne számukra a pad, s a tanteremnek is mintha furcsa lenne a levegője. Mig iskolába jártak, nem érezték. Szorongásnak nyoma sincs az arcukon, hiszen a mostani osztályfőnöki órán tömörre fogva a gondolatokat ki-ki beszámolót tart arról, mi történt vele érettségi után. Mikor Bíró Jánosné matematika-fizika szakos tanár, osztályfőnök belép, mindjárt elkezdődik az izgalmasnak ígérkező óra, a névsor szerinti élménybeszámoló, amelyekből néhányat vázlatosan rögzítettem. Antal Elemér a Komenský Egyetemen matematika-fizika szakot végzett, az egyik szerdahelyi szaktanintézetben kap állást. Bernáth Ervint nem vették fel az egyetemre. Egy évig a felsőpatonyi (Horná Potôň) szövetkezetben dolgozott, aztán a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolára jelentkezett, mégpedig úgy, hogy szerződéses viszonyban maradt a szövetkezettel. Diplomamunkájának a címét leírni is nehéz: A számítástechnika alkalmazása az állattenyésztés operatív irányításában. Bognár Sándor a Brnoi Műszaki Egyetemen szerzett villamosmérnöki oklevelet. Másodéves korában már kollégiumban lakott, és tagja volt az ismert Kazinczy Ferenc Diákkörnek. A szerdahelyi Isterben lesz a munkahelye. Cseh Edit cukorgyárban dolgozik. Csiba Ildikó négyszer jelentkezett orvosegyetemre, s a sorozatos csalódás nem roppantotta össze. Egészségügyi felépítményi iskolában ápolónői képesítést szerzett. Ez állt az orvosi pályához legközelebb. Most a szerdahelyi kórház intenzív osztályán dolgozik. Olyan emberek kerülnek ide, akiknek az életéért harcolni kell, és ha sikerül a mentés, az öröm elmondhatatlan. Nehéz munkakört választott, az éjszakai szolgálat nagyon megviseli a szervezetet, ünnepnapok sincsenek, mégsem menne el innen. Csörgő Erzsébet matematika-fizika szakos képesítést szer* zett a Komenský Egyetemen, Gányovics Malvin pedig kétéves közgazdasági felépítményire járt érettségi után, s a szerdahelyi Agrofrigor gazdasági részlegének vezetője. Katona Ágnes vegyészmérnököt szintén érték csalódások. Már az egyetemen úgy érezte, hogy kísérleti nyúl. A korábbi öt helyett, négy évre sűrítették' össze a tananyagot. Minisztériumi ajánlásra helyezkedett el, de az érettségi bizonyítvány is megfelelne jelenlegi helyén. Az V■ W -első hónapokban munkásként dolgozott, aztán mesteri beosztásban bizonyos részleg vezetésével bízták meg a nagymegyeri (Čalovo) tejgyárban. Szeretne azzal foglalkozni, amit az egyetemen tanult. Egyetlen reménye, hogy a Milex szállító részlege bővül, talán majd ott kap képesítésének megfelelő beosztást. Konkoly Erzsébet rajzoló lett egy bratislavai tervezőirodában. Miklós György a bratislavai Műszaki Főiskola vegyészeti karán abbahagyta tanulmányait, s egyéves számítástechnikai felépítményit végzett. Nagy Katalinnak majdnem hasonló az életpályája. Ö azonban csak megszakította tanulmányait a már említett főiskolán, mert férjhez ment, és most harmadéves hallgatóként tanul tovább. Nagy Emília a dióspatonyi (Orechová Potôň) zöldségfeldolgozó üzem könyvelője. Szakérettségi megszerzését tervezi, előbb azonban építkezik a család. Öllé Katalin óvodában dolgozott fél évig, aztán elvégezte az óvónői felépítményit. Molnár Éva nincs jelen. Helyette mások mondják, hogy Budapesten élelmiszertartósító mérnöki oklevelet szerzett. A találkozó napján volt a promóciója. A szerdahelyi húsipari üzemben lesz a munkahelye. Örzsik Ödön még orvosegyetemre jár, jövőre végez, Dunaszerdaheiy gyermekorvosa lesz. Rojko Erzsébet okleveles gyógyszerész, a bősi (Gabőíkovo) gyógyszertár alkalmazottja. Szabad László Tornaiján (Šafárikovo) szakérettségi vizsgát tett a mezőgazdasági iskolában, most az eperjesi szövetkezet alkalmazottja. Szakáll Katalin a bratislavai könyvtárosi felépítményi iskola elvégzése után Magyarországra ment férjhez és Rajkán dolgozik. Széli Márta matematika-ábrázoló geometria szakos tanár. Könnyen vette az akadályokat, a gimnáziumi oktatásban érvényesített konverzáció hasznára vált. Nagymagyaron tanít majd. Szénási Éva a várkonyi (Vrakúň) általános iskolában nevelő. Iparművészeti iskolába szeretett volna jelentkezni, de úgy hallotta, hogy nehéz oda bejutni. Varga János Rimaszombatban járt kétéves közgazdasági felépítményi iskolába, a mezőgazdasági felvásárló üzem bérelszámolója. Szándékosan hagytam utoljára néhány fiatalembert, akikről pár sorral többet akarok írni. A huszonnégy esztendős Menyhárt Mihály bratislavai rendőri minőségben a bűnügyi osztály dolgozója. Édesapja kőműves, édesanyja a sósszigeti (Solary) növénynemesítő állomás alkalmazottja. Felesége vásárúti, ő is ebben a gimnáziumban érettségizett egy évvel később. Menyhárt Mihály a vásárúti (Trhové Mýto) helyi gazdálkodási üzemben dolgozott egy ideig, aztán berukkolt katonának. Öt hónap múlva a rendőrtiszti iskolába került. — Elégedett vagyok a foglalkozásommal. A bűnügyi osztályon mindig történik valami. Lakásbetöréses ügyekkel foglalkozom. A nagyabonyi (Veľké Blahovo) Kardos Péter édesapja munkásként ment nyugdíjba, bátyja iskolamester Nagyudvarnokban (Veľké Dvorníky), nővére a szerdahelyi Tesla alkalmazottja. Bratislavában szerzett villamosmérnöki oklevelet. Már munkahelye is van a récsei Zöldségfelvásárló üzem hűtőházában. Egyetemi éveiről csupán annyit mond, hogy kezdetben voltak nehézségei, de aztán jól alakult minden. Öt év alatt egyszer fordult elő, hogy háromszor ment vizsgára. Nagyszerű öt év volt. Jól kijött az évfolyamtársaival. Diplomamunkájának a témája: Ferrit antennák alapvető paramétereinek mérése. A sportot mindennél jobban szereti. Hét esztendeje karatézik. A japán sportág körülbelül tizenkét éve honosodott meg nálunk. A bratislavai főiskolások körében különösen népszerű. Nagyfokú önfegyelmet és sok kitartó edzést követelő sportág. — Én a bratislavai TJ Slávia Filozof öttagú csapatában játszom. Naponta kétórás edzésen veszek részt. Ez a minimum. Szeretnénk az első ligába fölkerülni. Örülök, hogy az egyetemi éveknek utána vagyok. A záróvizsgáim mind egyesre sikerültek. Egyébként közepes tanuló voltam. Ezutáni életem munkahelyi gondokból és a sportélet örömeiből áll majd! Az őszinte, keresetlen szavakból egyértelműen kicsengett, hogy az elért eredményekért küzdeni kell, újra és újra harcba indulni, az ember csak így érheti el a célját. Ez a gondolat fogalmazódott meg Bíró Jánosné beszédében is, aki elmondotta, hogy az öt éve érettségizett fiatalok jó osztálynak számítottak. Nem okoztak csalódást szüleiknek, tanáraiknak, gimnáziumuk jó hírét költötték a további években. Hárman magyarországi főiskolára, húszán hazai főiskolára jelentkeztek, s négyet leszámítva mind elvégezte, vagy végzi az egyetemet. Heten felépítményi iskolában folytatták tanulmányaikat, hárman azonban munkaviszonyba léptek. Az egyéni és az osztályfőnöki beszámolóból meggyőzően hangzott, hogy a dunaszerdahelyi gimnázium anyanyelvi oktatása jó színvonalat képvisel, biztos tudással vértezi fel tanulóit. A találkozó minden résztvevőjének nem jutott hely az írásban, amelyben a tapasztalatokról még kevés szó esett. Öt év nem nagy idő. A nagyobb és komolyabb helytállás-próbák ezután következnek. Erről azonban majd a következő találkozón beszélnek többet. Az öt éve érettségizett fiatalok valamennyien a szerdahelyi járásból valók, s akárhová sodródtak is később, járásukba visszatérve, szülőföldjükhöz ragaszkodva keresik a boldogulás útját. MÁCS JÓZSEF Kontár Gyula felvétele 12
