A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-09-09 / 37. szám
Következő számunk tartalmából: Kamocsai Imre: ŐRJÁRAT A DUNÁN Miklósi Péter: VÁRÉPÍTŐK Fister Magda: DIVAT, DIVAT, DIVAT # Lovicsek Béla: SZIKINCE MENTI BARANGOLÁS Németh Gyula: BARÁTOM, ŠVEJK F. Kele: A TITICACA Címlapunkon riportkép a Negyedszer című íráshoz. Fotó: Kontár Gyula A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Telefon : 336-686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Nyilvántartási szám: SÚTI 6/46. Helyére került az acéldúc, háttérben a lebontásra váró régi kemence egy része fV#f ŕ e A pezinoki téglagyár egyik századeleji épületét lebontották. A lebontott épületanyag között érdekes címeres téglákat láttam. Egykori készítőjük nevének kezdőbetűit, s a gyártás évét is megörökítette rajtuk. Többről még tisztán leolvasható a csaknem kilenc évtizede útjára bocsájtott üzenet: készült 1895-ben. Húsz-harminc méterre lehetnek a serényen dolgozó szerelőktől, éppen egy acéldúcot állítanak a tetőszerkezet alá, hozzájuk igyekszem, így nem marad sok időm e korabeli termékben gyönyörködni. Útközben kísérőm Cyril Grančič fömester meséli, a gyár „életrajzából" megtudható, hogy nem sokkal a kiégetés után kerültek a téglák az éppen akkor épülő körkemence köpenyébe. Nem is olyan régen volt, hogy végképp kialudtak benne a lángok, s utána megkezdték bontását. Mint hangsúlyozza, a döntést az egység műszaki elavultsága, s az ebből következő itteni megerőltető munka indokolta. A téglák „nyugdíjaztatásáról" viszont még ennyi „leszolgfált" év után sem lehet szó, hiszen magas minőségüket többen is észrevették azonnal, ilymódon föltételezhető, hogy az értékes bontásanyag színe-java újra gazdára lel. — Bizony, korai lenne az ilyen kincset érő építőelemeknek kiosztani az „obsitot". Bár csak az általunk készített téglákról mondhatná ugyanezt teszem azt egy évszázad múlva valaki — sóhajt föl a főmester. Közben már a szerelők munkáját figyelem, helyére került az acélláb, pillanatnyilag a vízszintes merevítőket hegeszti fönt a tető alatt az egyik szakember. Látszólag tehát ellentmondásos helyzet alakult ki a csarnokban, kérdezem is azonnal, szanálnak-e itt, vagy építenek. — Párhuzamosan tesszük ezt is, azt is — mondja Cyril Grančič. — Mert amikor elhatároztuk, hogy lebontjuk az elavult kemencét, akkor azt is eldöntöttük, hogy nem számoljuk föl teljesen ezt a részleget. Hiszen láthatta, jó minőségű anyagból épültek az objektumok, ezért úgy véltük, a csarnok megmenthető, és bizonyos szintű felújítás után még évtizedekig megfelelhet céljának. Itt tehát pillanatnyilag egy nagyfokú rekonstrukció folyik, s jelenleg a csarnok megmentésén fáradoznak. Miután jobban szemügyre veszem, magam is látom, itt valóban értékmentési munka folyik. Hiszen a bontás alatt álló körkemence egyben a tetőszerkezetet is tartotta. Ha ezt csak úgy minden további nélkül ledöntik, nyomban leszakad a tető is. Ennek elkerülése végett dolgoztak ki egy részleges felújítási tervet, s ezt követve most szószérint lépésről lépésre nyitja meg az utat régi az újnak. Azt is megtudom, a bontást éjszaka végzik, és mindig csak meghatározott mennyiséget szednek le a kemence falaiból, hogy aztán napközben ugyanoda a szerelők már az új tartószerkezetet helyezhessék el. — A munkát 18 emberünk végzi. Két egyforfha csoportra osztottuk őket, s mondhatom, teljesítményük mindkét Bárcsak az általunk gyártott téglák bírnának ki ennyit — mondta Cyril Grančič műszakban tökéletes összhangban van elvárásainkkal — mondja a főmester, közben a csarnok túlsó, csöndesebb részébe húzódunk. — Hiába kerestünk kivitelezőt erre a munkára. Vállalattól vállalatig jártunk, kilincseltünk, érveltünk, könyörögtünk, sőt erélyesebb hangnemet is megütöttünk. Amikor megtudták, miről lenne szó, hallani sem akartak az együttműködésről az épitővállalatok — mesélte irodájában alig fél órával ezelőtt Rudolf Ernst, a téglagyár igazgatója. — Nem maradt más hátra, saját kapacitásainkkal fogtunk neki, hiszen nem halogathattuk tovább az ügyet, a dolog nem 2
