A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-09-02 / 36. szám
Tudomány-technika FOTÓZZON KORONGRA! A tavaly októberi kölni fotókiállításon mutatta be Európának új fényképezési rendsze rét a Kodak. A Disc kamera nagy sikert aratott a közönség és a szakemberek körében. Tervezői szakítottak a filmszalaggal: egy 65 mm átmérőjű tárcsával helyettesítették. Erre kerül kör alakban a 15, egyenként 8 X 10,5 mm-es negatív. A tárcsát tartalmazó lapos kazetta egyetlen mozdulattal behelyezhető a speciális fényképezőgépbe. A kamera objektívjének fényereje 1:2,8. A rövid 12,5 mm-es gyújtótávolság eredményeképpen a lencse mélységélessége 1,2 métertől a végtelenig terjed, tehát távolságot sem kell állítani. A tárcsán levő negatívot háromszor akkorára kell nagyítani, mint a hagyományos filmkockákat, ennek ellenére a képek igen élesek. A Disc rendszer megkönnyíti és meggyorsítja a fotólaboratóriumok munkáját is: a negatívok egyszerűbben és biztonságosabban dolgozhatók fel. FALKLAND TANULSÁGAI A falklandi csatát utólag a NATO- fegyverzet éles próbájának tekintik a szakemberek, és egyre-másra jelennek meg a hibákat elemző közlemények. A legtöbb a Sheffield pusztulásával foglalkozik: ez a hajótipus a brit flotta büszkesége, a technika csodája, az úszó szuperfegyver stb. volt, mégis elpusztult egyetlen Exocet rakéta találatától; holott ez fel sem robbant! Már tudjuk, hogy a hajó önmagát semmisítette meg. Az Exocet eltépte az egyik fö elektromos vezetéket, és a rövidzárlat okozta a tüzet. A generátor azonnal leállt, a segédgenerátor javítás alatt volt, így a hajó áram nélkül maradt. Nem működtek a tűzoltó berendezések, a kézi oltókészülékekből pedig kevés volt. Különben sem lehetett oltani, mert a magnézium-alumínium ötvözetből készült belső szerkezeti elemek óriási höfejlödés mellett égtek, a műanyag szigetelésekből sűrű, fekete és fojtó füst áradt, a tengerészek műszálból készült ruhája pedig ráolvadt a testükre: abból a pokolból csak menekülni lehetett. Nyitott kérdés volt azonban, hogy miért találta el a rakéta a hajót? Az Exocet „intelligens” fegyver. Indításáig a hordozó céifelderitő lokátortól kap adatokat, majd kilőve saját számítógépe vezeti az orrába épített célkövető lokátor segítségével. Azonban a Sheffielden — és a többi angol hajón — volt egy berendezés, amely a környezetében működő összes lokátor impulzusát érzékeli és értékeli, azaz jellegzetességeiből azonosítja az impulzus forrását és megállapítja a helyzetét. Ha ellenséges radarforrást észlel a számítógép, riasztójelet ad, és a hajónak módjában áll ellenintézkedéseket tennie. És itt történt a hiba: ez a rendszer „barátként" értékelte az Exocetet, nem riasztott. Miért? Mert elfelejtették átprogramozni! Ilyen rakétákat ugyanis (francia gyártmány) a NATO-ban is — sőt az angol flottánál is — használnak, s a számítógép minden NATO-fegyvert átenged. Már másnap elvégezték a programok átalakítását, és az eredmény nem is maradt el. A Glamorgan könnyűcirkáló kitérő manőverrel fogadta a szárazföldről indított rakétát, ami így csak karcolásokat ejtett rajta, egy másik hajónak pedig volt ideje ellenrakétát kilőni (ez kis fémszálak felhőjét szórja az Exocet útjába, megvakítva a célravezető lokátorát), és semmi baja sem esett. ROVARPUSZTÍTÓ BURGONYA Az amerikai Cornell Egyetem kutatói olyan burgonyanövényt nemesítettek ki, amelynek tapadószőrökkel ellátott levelei és szárai kikerülhetetlenül fogságba ejtik a rovarkártevőket. A „védekező" burgonya egy bolíviai vadburgonyafaj és egy amerikai kultúrváltozat keresztezésének terméke. Ha sikerülne az új burgonyaváltozat ízét, hozamát, tápértékét és ellenállóképességét a manapság termesztett burgonyaváltozatokéihoz közelíteni, a „ragacsos" burgonya termesztésével a manapság a burgonyaföldekre permetezett növényvédőszer-mennyiség 50 százalékát megtakaríthatnák. Sajnos, még 10—15 évi kutatómunkára van szükség, amíg a további keresztezésekkel a kívánt változatot létrehozhatják. Meg kell oldani például, hogy az új burgonya „ragasztó" ereje csak a kártevőket ejtse fogságba. CÉL: A FELHŐ Hivatalos becslések szerint szerte a világon évente mintegy kétmillió dollár a jégverés kárszámlája. A védekezés technikájában eddig az a rakétarendszer bizonyult a leghatékonyabbnak, amelyet a Szovjetunióban alkalmaznak. Kereken kétmillió hektár védelmét szervezték meg Moldáviában, a Krímben, Közép-Ázsiában és a Kaukázusban — a leginkább veszélyeztetett területeken. A jégeső elhárításnak ezt a módszerét alkalmazzák Bulgáriában, Argentínában, Svájcban és immár évek óta Magyarországon is. A munka a jégesőt hozó felhő radarbemérésével kezdődik. Igyekeznek pontosan megállapítani fizikai jellemzőit, összetételét. Ezután meghatározzák a felhőbe juttatandó hatóanyag mennyiségét, és ennek megfelelő számú és méretű rakétát lőnek a magasba. Az OBLAKO rakéták hatósugara 8, a PGIM rakétáké 3 kilométer. Egyetlen ilyen berendezés kereken kétszáz négyzetkilométeres terület hatékony védelmét képes ellátni. A számítások szerint a Szovjetunióban — amióta ezt a megoldást általánosan alkalmazzák — tíz százalékkal csökkent a jégkár, és ez sok millió rubelnyi megtakarítást jelent. AZ OSZTRIGÁK MÉRGE Ma már sok csehszlovák és magyar turista fordul meg olyan országokban, ahol a csigák, osztrigák és más mészhéjú kagylók mindennapos csemegének számítanak. Bizonyára hallották is a szabályt, hogy ezeket csak az „R betűs" hónapokban — szeptembertől áprilisig — szabad fogyasztani, különben súlyos mérgezést okozhatnak. Hogy ez nem babona, akkor derült ki, amikor a kutatók rátaláltak bennük a saxitoxin nevű méregre. A saxitoxin a meleg hónapokban egy tengeri egysejtű szervezetében termelődik, amely a kagylók és a rákfélék tápláléka. A táplálékláncon át így juthat a méreg az emberbe. A saxitoxin kutatása csak nemrégen jutott el odáig, hogy tiszta kivonatát vegyelemezni tudták, megismervén a pontos vegyi összetételét. Az itt szerzett ismeretek nagy hatással lehetnek a biokémia, az orvostudomány, az ökológia és a halászat, de leginkább az idegélettan területére, vélik a tudósok. A saxitoxinról ugyanis kiderült: elzárja az idegsejt falaiban levő pórusokat, és ezzel megakadályozza, hogy az oxigénionok a sejtbe vándorolhassanak. Mivel sikerült a pórusokat elzáró saxitoxinról sok mindent megtudni, a kutatók remélik, hogy alaposabban megismerhetik magukat a pórusokat is. Most tehát azt tanulmányozzák, hogyan zárja el a méregmolekula az idegsejtek szemípermeábilis (félig áteresztő) falát, ez a kutatás az idegrendellenességek kezelésének új módszereihez vezethet. Érdekes módon a saxitoxin pusztitóbban hat a rovarokra, mint az emberre. Elképzelhető, hogy belőle a DDT összes előnyeivel rendelkező, de hátrányai nélküli rovarölő szer fejleszthető majd ki. A saxitoxin pontos vegyi összetételének birtokában egyébként ki lehet dolgozni a mészhéjúak saxitoxinszintjének pontos mérését. A saxitoxin a Gonyaulaux catenella nevű alga választja ki, mely a barázdásmoszatokhoz tartozik. Planktonikus, a vízben lebegve él. Összefüggésbe hozták a „vörös árral", amelynek következtében Florida és Kalifornia partjai mentén sokezerszám pusztul el a halállomány. Úgy vélik, hogy e lebegő alga népességrobbanása és a vele járó nagy egyedpusztulás ilyenkor a vízben oxigénhiányt okoz. KELJ FEL ÉS JÁRJ - SZÁMÍTÓGÉPPEL Nan Davis, 22 éves amerikai lány 1978- ban súlyos autóbaleset érte: gerincsérülés következtében deréktól lefelé teljesen megbénult. Most újra járni tanul a daytoni egyetem laboratóriumában. A derekára és a lábaira erősített elektródok számítógépből kapják az utasításokat, így felemelkedhetett rokkantszékéből és a két párhuzamos rúdba kapaszkodva megtarthatja keresztbénult testét. A felső testére erősített hevederek tartják most még testsúlyának legalább a felét, de a kutatók remélik, hogy jóval kisebb, kézben vihető számítógéppel előbb-utóbb látható segítség nélkül járhat majd. Az új technika kiutat kínál a gerincsérültek bénultságából. KULLANCSFOGÓ NÖVÉNYEK A kullancs kellemetlen élősködő: veszélyes tulajdonságait az állattenyésztőkön kívül az orvosok és a kirándulók is kénytelenek számon tartani. A vírusos agyvelögyulladás súlyos fenyegetés. Mind ez ideig a rovarok vegyszeres irtásával próbálkoztak a szakemberek, és persze védőoltásokkal is, amelyek azonban korántsem tekinthetők tökéletesnek. Nemrégiben egy ausztráliai csoport bebizonyította, hogy elképzelhető egy sokkal inkább biológiai jellegű harc is ezek ellen a paraziták ellen. Ma már tudjuk, hogy a kullancs az új „gazda" gondviselésszerű megérkezésére várakozva, a növényekbe kapaszkodik. Képes több héten keresztül is koplalni, hogy aztán annál éhesebben vesse rá magát áldozatára. A kutatók megfigyelték, és kísérletekkel be is bizonyították, hogy egyes forró égövi takarmánynövények olyan bolyhokkal vannak borítva, amelyeknek folyékony, ragacsos váladéka igen hatásosan „megbilincseli" a kullancsok lárváit, és el is pusztítja azokat eddig azonosítatlan mérgével. Ezeknek a takarmánynövényeknek az elterjesztése a forró égöv és a szubtrópusi övezetek legelőin jelentősen csökkentené az állatállományra, és nem utolsósorban az emberekre leselkedő veszélyt is. 18
